Baba-világ (beszélgetés)
azt hittem ilyeneket csak én cagyok képes csinálni :-)))
velem nem rég olyan is előfordult, hogy kizártam magam és este fél tízig ületm a két gyerekkel a házunk előtt apukám kocsijában (sok volt a szúnyog és a férjemet vártuk) Másnap kiderült, hogy a táskámba volt a lakáskulcs
Én is lassan 2 éve itthon vagyok kislányommal és tapasztaltam magamon ezt a problémát.
Megkérdeztem barátnőimet ,és ők is így vannak vele.
Egyszerűen nem tudok két dologra egyszerre odafigyelni és sokszor meg se hallom amit a férjem mond, ja és borzasztóan feledékeny lettem.
Én azzal magyarázom hogy minden időmet leköti a gyerek és nem igazán tudok kikapcsolni.
Talán majd ha visszaállok dolgozni változik a helyzet.
bevásárló lista nélkül én sem megyek vásárolni,ha csak tényleg nem pár dolgot akarok,de a feledékenység nálam borzasztó volt..olyannyira,hogy a város központban!leparkoltam az autót,be is zártam,csak a kulcsot felejtettem az ajtó zárban..már jó messzire voltam a kocsitól,mikor feltünt,hogy nincs a kezemben a nagy kulcs csomó..a nagy kulcs csomót is azért kaptam,mert elszórtam a lakás kulcsot,és utána órákig szobroztam,mire a párom hozta a másik kulcsot...
egy fickó már ki is nézte magának a kocsi kulcsom,mire vissza értem..kitudja mi volt a cél..az autót megfújni vagy a gazdáját megkeresni...
én a terhesség alatt voltam annyira lelassulva agyilag és lettem olyan feledékeny, hogy az valami ijesztő.
Muszáj voltam mindent leírni egy naptárba, de mindent, hogy tutira menjek :-)
Szülés után szerencsére helyre állt az agyi béke, de azóta is irkálok mindent, biztos ami biztos.
irigylésre méltó a kapcsolatod, tényleg :-)
mi a férjemmel jól megvagyunk, de ő nyár végétől tavasz elejéig reggeltől estig heti 6 napot dolgozik. Én így mintem hozzá, tudtam mire számítsak. Így a gyerekek kizárólag rám maradnak. Meg persze az egyéb dolgok is (mint háztarás, stb...)
De igazad van, én sem olvasok már semmi újat ebben a témában és az az én hibám, hogy mégis leragadtam. Mással is foglalkozhatné az idő alatt. Ezt komolyan fontolóra veszem. Köszönöm!
a nagyobb mellett nappalira jártam, a kényszer nagy úr. Szóval az elején nagyi vigyázott rá, majd bölcsi.
most levelezőre megyek két gyerek mellett. A nagy ovis, a kicsire meg egy-egy nap kell vigyázni és valószínű az apukája akkor pont itthon lesz.
A nagynál rossz volt, lelkiismeret furdalás stb, de csak érettségim volt, valami csinálni kellett, hogy tudja később dolgozni.
Most úgy, hogy csak egy-két napot és nem is minden héten, leszek távol, úgy vagyok vele, "ennyi jár"-egy kicsit kikapcsolok, már amennyire az iskola padban lehet, de egy kicsit kiszakadok és tuti nem fogok befordulni :-)
mi a párommal nagyon ügyelünk arra, hogy legyen időnk egymásra és ne csak a gyerekekről beszélgessünk, különben nagyon rámehet egy kapcsolat.
Este mindig beszélgetünk, persze először a gyerekekről, utána minden másról.
Amikor csak lehet együtt fürdünk és ott jókat dumálunk.
Ha már a szememen sem látok ki akkor is beszélünk, beszélgetünk.
Két fiam/fiúnk van: egy 4és fél éves és egy 9 hónapos, de megtudjuk oldani.
Én is először babás dolgokat nézegetek, de most már egyre jobban és többször érdekel más is.
Már nem veszek babás magazinokat,mert már 20*olvastam ugyanarról a témáról csak más író tollából, kívülről fújom mely termékek jók (persze nekem mi vált be), és melyiknek nem megyek a közelébe, így már nem merülök el ilyenekbe.
Persze a boltba először a gyerekrészlegre megyek , hisz mindig szükség van valamire...de már nem csüggedek ha nem veszek semmit.
hogy veled van e baj: igen is meg nem is
De neked kell tudnod, hogy érzed jól magad, a párod mennyire tolerálja a teljes anya mivoltod, hogy egy társaságban tudod e jól érezni magad, ha nincs más téma, de ott nincs baba/gyerek.
Neked kell tudni, de mivel feltetted a kérdés gondolom,te sem tartod totál jónak?!
nem is pont az ára. Oda kell menni (addig valakira bízni két gyereket), készülni kell (az elmenetellel együtt bepótolni a kiesett időt), stb...
Szivem szerint nyelvet tanulnék, de a fentiek akadályoznak...
én a férjemnek igyekszem segíteni (hát a mi kapcsolatunk is csak a gyerekek alapvető dolgairól és a munkáról szólnak javarészt).
Ha valakivel beszélgetek akkor a gyerekekről, ha ujságot olvasok akkor babásat, ha netezek akkor na mit...igen...
Lehet, hogy velem van a baj?
Nekem a nagyobbik múlt 2 és fél.
Én a szakmámban, mivel itthon is gyakorlom, képben vagyok.
De a mindennapi élet történései valahogy kiesnek a fejemből. A család tagjaival való beszélgetés úgy néz ki, hogy mond valaki valamit, én közben próbálok figyelni, csak még beiktatok egy mondatot: Ne mássz fel oda, gyere ide. Fiam, megmondtam, hogy NE mássz fel! És már futok is a fiamhoz.
A "beszélgetés" után 5 perccel már eszembe se jut, hogy egyátalán volt nálam valaki, nemhogy a beszélgetés tárgya.
Főleg, hogy a gyerekem napi 24 órában a segg..ben van. A férjemmel akkor tudnánk beszélni, mikor épp alszik a gyerek, de akkor meg dolgozom :-((. Így marad a megosztott figyelem, és ebből egyre több konfliktus. Nem marad meg semmi a fejembe .-((.
A fiam 2,5 éves múlt.
Szia! Én 1 hónap híján 3 éve vagyok itthon (kisebbik 8 és fél hónapos, majdnem mint a tiéd). Nálam hasonlóak a tünetek. Ha netalántán eszembe jut valami értelmesebb gondolat akkor nehezen fejezem ki magam (régen azért ilyen gondom nem volt), vagy nem jut eszembe a PIN kód, pedig több tucat telefonszámot vágtam fejből.
Remélem igazad van....
De tájékozatlan is vagyok. Múltkor egy társaságban (kivételesen nem kismamák közt voltam) alig tudtam hozzászólni valamihez....
Igen, elég egysíkúan, beszűkülve gondolkozunk, főleg az elején. Mindenhol és mindenkinek a gyerekről beszélünk és ha máshová is terelődik a szó, valahogy ismét a babához lyukadunk ki.
(sajnos sok kapcsolatban pl ez is vezet rossz útra, de ez most nem kérdés)
És a körülöttünk lévőknek is pl. játszótér, óó milyen meglepő miről is beszélget az ember, hát a gyerekekről.
Hogy én mit csinálok, hogy kicsit kiszakadjak a szeretetre méltó "agyi cellámból":
-tanulok
összekötöm a kellemest a hasznossal, oda vissza
Szia,
nekem a kislányom 9 hónapos (tehát nem vagyok itthon évek óta) és mégis nagyon durván megváltozott az agymüködésem. Régen (én jogász vagyok) vágott az agyam azonnal, most meg szavakon gondolkodom, nem ismerek fel egyértelmű összefüggéseket. Számomra is ijesztő vagyok :))
Szerintem annyi a magyarázat, hogy mivel most a gyermekeinkre kell fokuszálni, az agyunk más területei lettek fejlettebbek. A természet tudja mikor mire van szükségünk.. Legalábbis ezzel vigasztalom magam :DDDD
Sziasztok!
Nagyon gyakran szembesülök a ténnyel, hogy butulok. Na, ez így furán hangzik. Szóval gondolkodom rajta, hogy ha már évek óta otthon vagyunk gyermekünkkel/gyermekeinkkel akkor beszűkül a világ számunkra? Vagy az érdeklődésünk csökken más dolgok iránt? Jól van ez így vagy kell tennünk ellene? Várom a véleményeket!