Azok a mocskos anyagiak

A pénz nem boldogít! Hát ezzel vitatkoznék!

Tényleg nem a pénz boldogít, csak például a nyugalom, a jóllakott poci, a jövőbe vetett bizalom, a megélhetés biztos tudata. Pedig ezek sehol sincsenek pénz nélkül!

Mikor valaki azzal kel, és fekszik, hogy miből fizeti ki a számlákat, a tandíjat, egy új ruhát (ami jelen esetben szükséglet, nem igény!), az elromlott hűtő/mosógép/porszívó stb. szerelési költségét...És még sorolhatnám.

Mikor valaki tényleg nem azon aggódik, hogy karácsonykor hány kiló halat süssön meg, hanem a konkrét megélhetésen.

Három hete lebetegedtem, egy hét masszív láz, köhögés, miegymás, egy hét masszív brutális köhögés. Hetek óta nem jött a válasz a kérdésemre: "Miért nem tudok haladni, tenni a dolgom? Miért nincs energiám?"

A válasz egy heves vita alkalmával tört ki belőlem: belefáradtam abba, hogy mások terheit cipelve, mások helyett stresszelek a megoldáson.

Tegnap átfutva anyagi helyzetünket, mély letargiás állapotba kerültem...! Bizony, nem vettem nadrágot...Viszont befizettem 3 csekket, és agyaltam a heti főzésen, mindezt mély depresszióban. Egy másfél órás intenzív beszélgetés Anyácskámmal (aki a legcsodálatosabb ember a világon!) kicsit helyre billentett, és a legnagyobb letargia közepén mélyenszántó, és felettébb érdekes gondolatok töltötték el elmémet: "Nem veszek nadrágot, megvarrom azokat, amik vannak (és bizony egy-kettő közülük tényleg nem is kidobandó még!)"

"A főzést-bevásárlást megtervezem, összeírom, kikalkulálom..." - és ahogy jöttek a jobbnál jobb ötletek, jött még egy érdekes (de gyönyörű) gondolat: "Isten megáldott annyi ésszel és kreativitással, hogy megoldjam a pénzügyi helyzetünket!" meg, "Ha valaki, hát én képes vagyok rá, hogy kilábaljak egy ilyen helyzetből, Isten megáldott optimizmussal, tettvággyal, és kreativitással!" Meg ehhez hasonlók, és rá kellett, hogy jöjjek, hogy igenis KÉPES VAGYOK rendbe tenni a dolgaimat/dolgainkat, csak újra hinnem kell magamban!

Nem elfáradtam én, hanem elvesztettem a bizalmamat magamban! Anyu pedig visszaadta!

És lehet, hogy mindenkinek ez kéne! Hogy, hogy jön ide a betegség a sztorim elejéről? Hát úgy, hogy nem voltam megbékélve magammal - hagytam magam ledönteni (leküzdeni)! Így hát most kicsit kihúzom a dugót, és magamra koncentrálok, keresve az egészséges egyensúlyt a munka-család-szabadidő között...

Végezetül felvázolnék egy kis szösszenetet, az anyagiakról (meg a reményről). Adott egy fiatal pár. Nagyon szeretik egymást, a hűség-bizalom-összetartás a kapcsolatuk alappillére. Tényleg, igazán boldogok, és elvannak, mint Befőtték. Együtt vannak egy ideje (majdnem három éve), a házasság és a gyerek-téma hallatán illedelmesen mosolyogva ingatják fejüket a család felé - nekik MÉG nem ez a legfontosabb.

Egyelőre a saját életüket akarják megalapozni! Egy közös otthont, lehetőleg olyan anyagi lehetőségekkel, hogy amikor úgy érzik, azt mondhassák: Na! Most jöhet a baba, a lagzi, és minden, ami ezzel jár! (Mert hát, ugye bizonytalanságba szülni=felelőtlenség.)

De ez a mai világban nem egészen így működik! Sőt! Emberek százezrei szembesülnek azzal, hogy viszik a házat a fejük fölül, akár azt a házat, amit 10-15 éve fizettek havonta 30-40ezrével, esetleg még többel! Mert az még mindig nem az övék!

Kiábrándító, gyomorforgató, és leginkább abszurd, hogy hova-merre tart a világ, a társadalom, az emberek.

No, de! Itt vannak nekünk Befőtték, akik egészséges optimizmussal, és minimális realizmussal szemlélik a körülöttük zajló eseményeket, dacolva a nép hangjával, ami csak azt zengi: VÁLSÁG VAN!

"Válság? Az mi?" - teszi fel naivan a kérdést a leendő Befőttné.

"Hiszen mióta "válság" van megszereztem a jogosítványt, összeköltöztünk (lakásfelújítással), beiratkoztam iskolába, és egész jól ellavírozunk anyagilag...."

"Igen.." - bólogat Mr.Befőtt is buzgón, bár mégis kissé szkeptikusabban, mint élete párja. Tudniillik, ő csöppet pesszimistább, de nyitott mindenre és bízik a jóban, a szebb jövőben.

És most, talán mindennél jobban bízik, mert felcsillant előttük a remény! A remény, hogy kialakíthassák a SAJÁT életüket, a közös házukkal, a majdani gyermekeikkel, az álmaikkal, vágyaikkal.

De mielőtt még elrugaszkodnánk a valóság talajáról, ŐK IS gondoltak hitelre (bár lottóznak:D), ŐK IS tudják, hogy stabil munkahely szükséges, ŐK IS számoltak azzal az eshetőséggel, hogy lesznek nehézségek!

Akkor hát, mi a különbség?? Az, hogy ŐK megpróbálják (akkor is, ha pillanatnyilag a világ legnehezebb dolga) az élet JÓ oldalát szemlélni.

Azaz: mindenben, ismétlem: MIN-DEN-BEN keresik - és van, hogy keresniük sem kell - a pozitívumot. Tudom, könnyű mondani! Tudom, sokak helyzete tűnik kilátástalannak! Hát nekik üzenem, hogy Befőtték élete sem fenékig körte!

Nekik is van számos fizetni való (ami még csak nem is hitel!), nekik is vannak nehézségeik, családi- és munkahelyi problémáik! Mégsem siránkoznak reggeltől estig, pedig megtehetnék! És itt most tudom, hogy vannak kivételek! Sokan szintén nem siránkoznak!

És tudom, millióan vagyunk így, és valljuk ezt, és semmi újat nem mondtam ezzel, de magamról tudom, hogy rengetegszer hagyom befolyásolni magam a többiek véleményétől és akkor úszom az árral, és én is hangoztatom, hogy de rossz is nekünk!

És még valamit nem árt tudni Befőttékről: NEM kitalált személyek, nagyon is élő emberkék, nagyon is valós tervekkel, vágyakkal, és nem az unikumtól pozitívak!:)

Aki nem hiszi, járjon utánam!:)

Még közel sincs itt a vége! Csak most kezdődött!

Befőtt Péterné, született babocska24