Az öndicséret bűzlik. Ez igaz? Avagy mi az egészséges önbizalom? (beszélgetés)
[ha valaki s salyat dobjat veri tul hangosan es tul sokaig, attol megfajdulhat a fejunk eleg hamar...]
...régen volt egy kolléganőm , aki kb 140-150 közötti " alacsony " volt 1x felvett egy szélesvállú kabátot ami belenyomta a földbe :) lehet ilyen lenne a hosszabb pulóvered is :)
....ha a szemedbe , az idegesítő , ha a hátad mögött , az elismerő ......
mondjuk az a szöveg ès aki ugyis gondolja h rajtam kivül nincs tökèletes nah etöl az öndicsèretöl falra màsznèk
A egészséges önbizalom nem dicsekedik. Azért hívják egészségesnek.
Aki túl sokat dicsérgeti magát, az biztos, hogy kompenzál valamit. Én menekülök az ilyen emberektől.
Nekem az is sok, ha mások dícsérnek. :)
Nem tudom, mindezt mire föl írtad, de aranyos. :))
Igen, ha főként önmagukra figyelnének. :)
Lehet h félreismertétek egymást.
Nem, mivel a több tucat egyéb megnyilvánulása nem engedi, hogy jót gondoljak.
jjj tényleg :) nők között ennél már csak az a nagyobb szentségtörés, ha nyáron az elégedett vagy a külsöddelre azt válaszolod, igen :)
vagy a nem fogyózólra azt, hogy nem :)
Sőt, soknak még az is rosszul esik, ha a " hogy vagy" kérdésre nem valami dráma a válasz, hanem pld
" kösz szépen jól, ennél rosszabb sose legyen " látszik rajtuk a csalódás.
Arra nem gondoltál, h ez a barátnő nem azért mondta h neki is olyanja van, hanem h mint egy párhuzamot vonjon? Hogy "nézd csak 1000 km van köztünk, mégis egyformát választottunk"? A hasonlóság miatt?
fúú, ez mennyire így tud lenni. Vnnak emberek akik csak akkor képesek legalább elfogadható szinten jóérezni maguk, ha szerintük mindenki más ügyetlenebb, rondább ápolatlanabb körülöttük.
mint mikor valaki azért választ ronda barátnőt mozizni, hogy majd ő mellette csillog... pedig ez mekkora hüleség. főleg hogy a szpség azért elég relativ. Meg úgy vannak magukkal elfoglalva, hogy csak összehasonlításban gondolkodnak.
bár szerintem ez csak ömbizalomdeficit súlyosan, nem igazi paranoia. csak így nyilvánul meg.
igen, de sokan a pozitív dolgaid megemlítését már nagyképűségnek meg beképzeltségnek tartják. pedig abban mi van?
az öndícséret szerintem az, amikor valamit túlértékelve dícséri magát valaki. vagy nem? javítson aki mást gondol. Ha valakit megkérdenek, hogy ezt vagy azt tudsz e, és közlöd, hogy igen, tudod, vagy igen, abban kiváló vagyok, és ez tényleg így van, az csak egészséges önbizalom.
az önbizalom, meg saját értékeinkkel, tudásunkkal, késségeinkkel tisztában lenni pedig sose árt.
De valamiért sokak fejében az öndícséret, önbizalom összemosódik... de ez valszeg gondolom én, az önbizalomhiányból ered, vagy saját maguk értéktelennnek gondolásából.
Azért a magabiztos viselkedést se szabad a nagyképűséggel keverni, csak mert sokan bizonytalanok.
Az ondicseret es az onbizalom ket kulonbozo dolog.
Még eszembe jutott valami röhejes. Mesélem nagy boldogan, hogy szekszi fehérneműt vásároltam (barátnők között azt hiszem belefér). Erre rámförmed, hogy ó, neki ezer éve van olyanja, meg is mutatja, csillapodjak le. :))
Szerintem kell az egészséges önbizalom, hogy tisztában legyünk magunk értékeivel és ezt a kellő helyen és időben meg is tudjuk mondani, minden pironkodás nélkül. Nálunk sajnos még nem divat Magyarországon például egy állásinterjún "dícsérni" magunkat, pedig kellő szerénységgel, de a képességeinket igenis hangsúlyozni kell és nem szégyellni. Ha jó vagyok valamiben biztosan és ennek tudatában vagyok, akkor ez van, miért kellene azt titkolni. Az öntömjénezés nyilván már sok és taszító, de a pozitív képességek tényszerű említése szerintem teljesen reális, helyénvaló dolog.
jól beszélsz. nálad a pont.
Igen-igen, pont ezek a reakciók. :) Volt nekem is olyan ismerősöm az évek során, akitől mást sem hallottam, csak hogy ez meg az milyen csinos, nekik milyen könnyű. (Mintha ők így születtek volna, ápoltan és nem tennének semmit a szépségért.) És hogy ő ronda, ő kövér, ő nem kell senkinek. (De még arra sem volt hajlandó, hogy 5 perccel korábban keljen, hogy legalább valami sminket dobjon fel, ha annyira nem érzi jól magát.) Én pedig rendszeresen vígasztaljam, fogjam vissza magam, nehogy előálljak valamilyen sikerélménnyel és megbántsam? Pff!
:D De tényleg! Ha azt mondod, hogy "milyen szép fehér lett a fogam", rávágja, hogy: "mi van? Az én fogaim sárgák szerinted??"
Mert azt is összehasonlításnak veszi, ami nem az, azt is kritikának veszi, ha valaki nem is hozzá szólt, hanem magára tett egy észrevételt. Vannak ilyen üldözési mániások. Néha úgy érzem, hogy elvárják, azért kéne szarul kinézni, hogy ők megnyugodhassanak mert habár ők is jól néznek ki, annyira zavarja őket egy jó külső vagy jobb, hogy szinte támadásnak veszik, eleve a megjelenést.
Nem mondtam én soha senkinek, hogy járjon magassarkúban, de mégis úgy néznek rám, ha felveszem, hogy ki tudja, mit gondolok róluk, mert rajtuk nem az van ma (vagy hogy egy évben 10x van csak rajtuk). Pedig kit érdekel már? De most azért vegyek fel mackót, hogy ők jobban érezzék magukat? Ki kérte, hogy legyenek igényesek? Vagy jön vagy nem.
Ami még meglepő, hogy ezt érzékelem olyan nőknél is, akiknek szerintem teljesen rendben van a külsejük. De nehogymár az én feladatom legyen az is, hogy ha ők képtelenek látni magukat a valójukban, akkor nekem kelljen bizonygatni, hogy de, de, nagyon nagyon nagyon csinos vagy te is...egyszer kétszer befér (ha tényleg az) de nem vagyok varázstükör:))))
Ja, jut eszembe, ne is fogd magad vissza a hosszú pulcsival! Még te legyél zavarban hogy más nem tud felnőni? Ne már!:D
Egyetértek, ne hagyjuk magunkat befolyásolni. Ha mi hiszünk valamiben, hogy megvalósítható vagy jó, vagy tetszik valami, attól még, hogy mások nem hisznek benne vagy nem tetszik nekik, nem kell eltántorodni tőle vagy lemondani róla. Nehéz árral szemben úszni de amennyiben nem ártunk vele senkinek, ez érték és ettől színes a világ. Az önbizalom segít abban, hogy esetleg mások számára őrült dolgokat megvalósítsunk mégis, vagy másoknak nem tetsző külsőben megtaláljuk a szépet, stb. Ehhez muszáj legalább annyira magabiztosnak lenni, hogy kezdetben kizárjuk mások véleményét, vagy ne adjunk neki akkora hangsúlyt.
Ha az öndícséret önkritikával párosul, mint itt, hogy korábban meg nem úgy volt, akkor ezért semmi rosszat nem szólhat senki. Annak pont nem a személyiségeddel van baja, hanem inkább az eredménnyel.
Vagy egy, saját magát nullának tartó valaki, akinek semmit jót nem szabad mondani se magadról, se az életről, mert eret vág.
Én is. Kevesebb önmagával elégedetlen ember lenne, ha nem minősítenének másokat.
Ez mondat megérdemelten csúszott ki. :D
Az egoizmus nem ez.
Ennyi még messze nem öndicséret. Motiváció viszont lehet a továbbiakra nézve,hogy ne hízd vissza. (Amibe vált, azt nem kúrának kellene tekinteni, hanem állandóra beépíteni az életmódodba.)
A nővéred szobájában? Nem a barátoddal voltál? Tegnap azt írtad.
További ajánlott fórumok: