Anyaság és karrier kizárja egymást? (beszélgetés)

Leszogezem, nem sertodtem meg, jot mulattam :D

Meg jo, hogy onmagadra ismertel bennem, de szerencsere en en vagyok, es nem te. En maradok magamnal, te meg keresd magad masokban, vagy ha nem is keresed, talalod :D

Nem érzem, hogy bármi bántót irtam volna, és nem is ilyen dolgokra gondoltam.

Pusztán azt látom, hogy az irásaidban a 28 éves önmagamra ismerhetek és hát azóta eltelt pár év ... :-)

En is leplezem, hogy csunya vagyok, kover es pattanasos, buta es tanulatlan :D

Irni is csak azert tudok mert anyam megtanitott...... :D

OLyan kedves vagy, hogy irsz nekem ilyen hozzaszolasokat, teljesen feldobod vele a napomat :D

Én tudom, hogy mindig is akartam gyereket, de a munkámat is szerettem.

A mai napig nem tudom, hogy igazából a munka miatt toltam ki, vagy azért, mert a megfelelő apukára vártam.:)

Mondjuk megérte várni:D

Az is érdekes, hogy a huszas éveim elején nagyon szerettem volna, utána elmúlt, csak azért lett most, mert még 35 előtt akartam szülni.

Azért óvatosan kell bánni az ilyen kijelentésekkel :-)

És az ilyen határozott és rettentő tudatos(nak tűnő) kijelentésekkel könnyen leplez az ember valamit - akár úgy, hogy tudat alatt, tehát nincs vele tisztában :-))

En mar most jol elek. Es gyerek nelkul is lehet szepen es kielegitoan elni. Kedezd meg azokat, akiknek mas okok miatt nem lehet.

Miattam nem kell aggodj, nem fogok raeszmelni, hogy elfelejtettem gyereket szulni. Annal sokkal tudatosabb eletet elek.

Mert ebben nőttél fel, és igy természetes és ezért hiszed, hogy jó.

Én viszont függetlenül attól, hogy az "emancipáció" egy részének örülök, mégis azt mondom, akkor borult fel sokminden, amikor a nők tömegesen munkába álltak.

Nem emiatt, hanem mert nekem ez jött le, hogy mivel a mai világban egy anya nem lehet eleget a gyerekével, így nem is lehet elégedett.

Többet mindig lehetne tenni, de kérdés, hogy kell-e.

Hol a határ?

:O)))

Szerintem működik a dolog vegyesen. Sőt, szerintem csak az működik jól. Azt is megmondom, hogy miért.

Ha valaki csak a családösszetartásra apellál, akkor mi van, ha a férjjel történik valami? Ez az élet, nem álomvilág, hanem a valóság. Tehát akár elmegy a pasi, vagy meghal, bármi. Akkor addig a nő vegetál, ameddig nem talál egy új pasit?

Szerintem ez nem egészséges. Az a jó, ha a nőnek is meg van a saját önmegvalósítási útja. Akkor kiszolgáltatott sem lesz és büszke is lesz magára. Erőt fog érezni magában és tisztelni is fogja magát, emiatt mások is.

Szerintem ez az egészséges model.

Nincs természetes modell már (sajnos vagy nem).... emberek vannak... gondolatokkal, célokkal... vagy gondolatlanul, célok nélkül... kuszaság van... ez látszik mindenféle emberi kapcsolaton...

.... eltereltem, nem tudok adni a kérdésedre választ, mert soha nem próbáltam, hogy milyen az, ha megfelelő anyagi lehetőség mellett, csak anyaként, feleségként kell funkcionálnom. ... majd köv. életben... és akkor írok Neked. :))))

Oké. Sok boldogságot hozzá és remélem, hogy nem lesz benned rossz érzés emiatt.

Ha már döntöttetek, akkor örülni kell a babának. Neki ez ad a legtöbbet. Most fogja beépíteni az érzelmeket a világról. Ha azt érzi, hogy a szülei imádják és várják őt, akkor jó lesz a startja :)

Ez is ember függő.

Én biztos vagyok benne, hogy úgy sem tudtam volna többet adni a gyerekemnek, ha 18 évig éjjel nappal együtt vagyunk, és a családomnak sem. Nem tudom mit éreznék, ha több gyerekem lenne...

Én adtam a maximumot, illetve adom a mai napig, ami mellé odafér a munkám, ahogy neked is, a hobbim, stb.:)