Antidepresszánsok szedése megéri? (beszélgetés)
Szia!Gratulálok,vigyázz magadra!
Szia!Tájékoztatsz a fejleményekről?Köszi
Fél éve szedek gyógyszert. Több évnyi mélyzuhanás után teljesen megváltozott az életem. Csak azt bánom, hogy nem mentem el hamarabb a pszichiátriára. Újra van önbizalmam, sportolok, "szép" vagyok, boldog a családom, hasítok a munkában.
Megéri!
Döntöttem, az egészségem az első. Holnap megyek pszichiáterhez, aki felállít egy diagnózist, nekem gyógyszert KELL szednem. Csak akkor várhatok javulást, ha teszek magamért, az első lépcsőfok a gyógyszer+terápia. A gyógyszer igaz nem az üdvözítő megoldás, de ahhoz jó, hogy ne legyek öngyilkos, lelkileg szinten tartsam magam és egyáltalán ki merjek lépni a lakásból.
Ha az orvos ajánlotta és felírta neked, rá hallgass, senki másra -meg a közvetlen kapcsolataidra, akik veled vannak. Ez nem olyan, mint egy cukorka, vagy 1 fájd. csillapító, hogy szenvedek még 1 órát, és ezt most beszedem, majd nem.
Ha elmentél dokihoz, mert azt érzed, hogy erre van szükséged, és ő is úgy látta, az nem véletlen.
Több emberről tudok, aki szedett már antidepresszánsokat és segített nekik.
De bármivel kapcsolatban is meggyőzni/megnyugtatni 1 pszichés beteget, egy fórumon keresztül óriási felelőtlenség lenne.
Csak azt tudom tanácsolni, hogy bízz az orvosokban, vagy várhatsz addig, amíg már elég szarul leszel, ahhoz, hogy nem ilyesmiken fogsz gondolkozni...
Nem akarok fáradt lenni egész nap, hányni vagy hasmenést, hallucinációk stb... Vagy agresszív lenni, márpedig ilyenek is voltak a tájoztatón.
Még nem vettem bogyókat, de olvasgattam interneten róla és picit félek tőle......
Elolvastad már a tájékoztatót?
Nem lesznek mellékhatásai? Nem is a fáradékonyságtól tartok csak, hanem mondjuk ha agresszív leszek, vagy beszámíthatatlan a bogyótól.
Ha ilyesmit érzel, azonnal szólsz az orvosnak. Minden betegségre be kell állítani a gyógyszert, ezért is kell a dokival sűrűn találkozni, amíg azt nem érzed, hogy na, most jól vagyok.
Hogy mikor kell szedni, részletesen elmondja az orvos, figyelembe veszi, hogy dolgozol.:)
Főleg, ha enni sem eszel, vagy éhezel bizony akkor is előfordulnak ezek a tünetek.
Bocsánat, a fórumindítónak akartam válaszolni,de a telefonom másképpen gondolta🤭
Akkor viszont, ha ez segít neked, és a működését is ismered, miért ne szednéd?
Ilyen nekem is szokott lenni, de olyankor elmegyek lépésszámlálóval, beállított céltávolsággal. Megcsinálom, sikerélmény, jobb kedv. Csak egyedül a lakásban vannak ilyen gondolataim, kint sokkal jobb.
Akkor szedtél már korábban gyógyszert, vagy most is szedsz?
Pszichodiagnosztikát csináltak már neked?
Szerintem meg lassan az van, hogy antidepresszánsok nélkül majdhogynem képtelen vagyok normálisan működni. Állandóan a múltbeli negatív dolgokon pörög az agyam, a kudarcaimon, a sértéseken, tönkrement kapcsolatokon stb... A gyógyszer arra való, hogy ezt az agyi defektust, helytelen működést valamelyest hatástalanítsa.
Szerintem a te esetedben nem az antidepi éri meg, hanem a sarkadra állni, kiállni magadért, erősnek, magabiztosnak és határozottnak lenni.
Ezt én is gondoltam így, sőt mostanában is szoktam ilyet gondolni😟De nemcsak én, sok velem egykorú, és tőlem idősebb is gondolja ezt. Azt mondják, én vagyok a túlérzékeny, de ezzel csak saját otrombaságukat takargatják. Nem vagy egyedül, és a baj nem veled van. Ne ess depresszióba mások hülyesége miatt.
Access bars tanfolyamot ajánlom. Vannak könyvek ami nekem sokat segítettek. Mások hüesège vèget nem neked kell gyógyszert szedni.
Akárhova megyek, azt érzem kinéznek az emberek. Miért nem tudnak egyenrangúként bánni velem? Vagy sértegetnek, vagy megaláznak engem.
Sok rosszat kaptam emberektől és igazán megdögölhetnének azok, akik valaha is bántottak engem.
Főképp családi gondok. Illetve túl sok sértés, sérelem ért az életben és félek, nem tudok ezeken felülkerekedni. Középsúlyos szociális fóbia, sokszor nem merek kimenni az utcára se, sem dolgozni, elég rossz így élni. Sokat csalódtam az embereknek. És gyűlölöm az Istent/sorsot/életet, hogy ilyen sok sz@r ért engem az életben. Ennek a rossznak a felét sem érdemeltem volna meg. És minél mélyebbre megyek, annál több trauma kerülne a felszínre.
Ha én magam leírnám az élettörténetemet,talán azt sem értené sok ember. Lelki szinten átélve vannak páran viszont akik együttérzőek tudnak lenni. Érteni pedig azok értik, akik ugyanazt, vagy hasonlót átéltek már.
És szerintem mindenképpen segítségre van szükséged. Mi a betegséged? Az orvosi diagnózis csak depresszió, vagy van más is.?
További ajánlott fórumok: