Anorexiás voltam...nem is tudtam... (beszélgetés)

Azzal kezdem, hogy 164 cm vagyok és kb. 50-51 kg. Ez a súlyom teljesen reális már. Hozzáteszem már...

Az én történetem a következőképpen történt: egy fiú közölte velem, hogy adja le kb. 2 kg-ot, mert akkor "formásabb" lennék... Hát el is kezdtem diétázni...lassan, lassan lement a 2 kg. Tényleg jobban tetszettem magamnak...Jól éreztem magamat a bőrömben. Ez kb. 3 éve volt már. 48 kg ez volt a magammal szemben a felállított súlyideál. Ez időszakban még nem tudtam, hogy hogyan kell fogyókúrázni...vagyis nem tudtam, hogy mi az a kcal, mi hizlal jobban vagy sem... Nos ez azóta gyökeresen megváltozott.

A történet ott folytatódik, hogy jött a nagy Ő. A legszerencsésebb vagyok, igazi férfi és a mai napig a párocskám. Egy éjjel fájt a pocakom...nem volt jó az anyagcserém, vmi olyat ehettem, amitől "bennragadt a pocakomban". Javasolta, hogy vegyek be egy kicsi hashajtót... Hát itt indultam el az anorexia útján...

Rájöttem ugyanis, hogy a hashajtóval gyorsabb az anyagcserém...vagyis iszonyú gyorsan fogyok...és ez tetszett. Ennek negatív hatásaira nem is gondoltam!!! Én hülye!!! Szóval egy idő után szépen hozzászokott a szervezetem, egyre több hashajtót vettem be...nem volt elég... Kétségbeesésemben ezt követően kipróbáltam szinte vmennyi fogyókúrás szert...szűzteát...mindent, amire azt ígérték, hogy fogyni fogok...

Így utólag egyik terméktől sem fogytam semmit, csak sok-sok pénzben kerületek ezek a kuruzslók által (és gyógyszertárakban) is kapható fogyasztószerek.

A mérleg eredmény 44 kg. Kórosan sovány mondhatni... Se mellem már nem volt, a bőröm száradt...ééés a hajam fokozatosan el is kezdett hullani... Eleinte nem is foglalkoztam vele, majd nő új haj, gondoltam... Persze! Én hülye! Ha nincs miből, úgy nehéz a szervezetnek hajat építeni.

A tüneteim egyébként amire fel sem figyeltem:

- állandóan fáradt voltam

- alig érdekeltek a dolgok/emberek

- csak és kizárólag az étel körül forogtak a gondolataim

- szexet egyáltalán nem kívántam, ha belegondoltam, hogy "kell", akkor borsózott a hátam

- homályosan láttam mindig

- éjszaka folyamatosan vádli görcsöm volt

- nem volt rendszeres anyagcserém

- szinte mindig a mérlegen álltam, nézegettem a testsúlyomat

- mindent mértem súlyra, hogy mennyit eszek és hány kalória van benne…megtanultam mindennek a kalóriaértékét… DE HÜLYEEE vagyok!!! Ez így már utólag nagyon szánalmas.

- éééés! hullott a hajam!

Huhh…tudnám még sorolni…

Majd a hajam hullása térített igazából észre, ill. hogy a mérlegre már nem állok fel. Nem méregetem magamat. Így utólag „fegyőrként” szolgált a mérleg…hát tényleg kell nekem egy fegyőr? Kérdeztem magamtól…

Nos mindez vagy 3 évig tartott…idő közben a dús, gyönyörű hajkoronám mintegy ¾-ét elveszítettem… Már-már kopaszodáshoz hasonló foltok jelentek meg a fejtetőmön…

Nos: felhagytam az állandó koplalással és jóízűen el kezdtem falatozni, így fel is szedtem jópár kilót.. Próbálok nem „zabálni”, hanem mértékkel enni. Majd utánanéztem, hogy mitől hullhat a hajam… A fő ok az alultápláltság és a nem megfelelő vitamin bevitele volt. Ráadásul a fogyókúra miatt a menstruációm is elfelejtett megjönni… Vagyis mintegy 4 hónapig nem volt semmi, amikor is elmentem egy nődokihoz. A hormonháztartásomat is megpiszkálta az állandó koplalás…

Aztán elkezdtem észhez térni… Utánaolvastam és rájöttem, hogy évekig anorexiás voltam!!! Ez a tény villámként csapott belém… Döbbenet, hogy ezt észre sem veszi, aki ebben él.

Felfogtam, hogy ételre szüksége van a szervezetnek!!!

A hajam miatt voltam az utóbbi időben egy csomó orvosnál és remélhetőleg most már abbamarad véglegesen a hajhullás. A babahajaim el is kezdtek nőni. 

Most jól érezem magamat, és elfogadom a testemet úgy ahogyan van. Sőt! A férfiak tekintete sokkal többször pásztáz végig, mint 44 kg-osan. Ugyanis nőies lettem!

Kérdezem magamtól: megérte -6 kg-ért???????????????????????? Hát persze, hogy N E M!!!

Így mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne vigye túlzásba a fogyókúrát és a diétát csakis orvos segítségével végezze!!!