Angyalka emlékére! (beszélgetés)
Szia! olvasgatok én, de nem tudok mit mondani...
Hogyhogy te nem voltál bent a kórházban? Mikor engedtek haza szülés után?
Igen! A rengeteg altató ellenére kipattant a szemem, pontosabban mintha felébresztettek volna, de a férjem aludt mellettem, úgyhogy egy rövid ideig csak bámultam a sötétben a videólejátszó órakijelzőjét ami 4.30-at mutatott...majd hirtelen megláttam a kisfiam mosolygó arcát! Ha becsuktam a szemem, ha nem, láttam!!!! Mire felráztam a férjemet eltűnt:-( A következő napon kaptuk meg a prenitális jelentést, melyen a halál időpontja 4.30 volt...
A történtek után 2 hónappal elváltunk a férjemmel, azóta egyedül élek (11év), szóval ezért nem született másik gyermekem:-(
Milyen terheket képes cipelni egy ember :(
Nagyon nagyon sajnálom , hogy nincs babád , szívből kívánom , hogy legyen. Tudod erre már én sem tudok mit írni .
Miért nem lett ennyi idő alatt?
Én is el akartam menni , de képtelen voltam rá .
Azt nem írtam le , de én vérzékeny vagyok így születtem. Ezt akkor még senki sem tudta. Amikor megszületett a baba , belőlem ömleni kezdett a vér rengetegen lettek körülöttem . Órák múlva mikor magamhoz tértem még ment belém a vér , rengeteget veszítettem és a klinikai halál állapotába kerültem. Napokig alig volt erőm ezért ott kellett maradnom . Én is gyertyát gyújtok minden évben a születése napján rózsaszínűt a halálának évfordulóján pedig fehéret.
Veled mi történt?
Köszönöm , hogy írtatok ma már könnyebb valamivel . Az a pár nap minden évben nehezebb.
Amíg bent voltam a kórházban a takarót ráhúztam a fejemre nem akartam látni senkit . Volt egy doktornő aki odajött megsimogatta a lábam és azt mondta ne legyek szomorú majd lesz másik.
Hát mit mondjak ez kivágta a biztosítékot. Igaz mindenki más nagy ívben elkerült , mint egy leprást , mert nem engedtem , hogy a kórház boncolja fel.
Hazamenetelem után elkezdtem utálni mindenkit akinek gyermeke volt vagy éppen babát várt , folyamatosan az járt a fejemben , hogy miért velem történt meg , miért nem vele?
Pszichologushoz kerültem azt mondta ez gyászreakció , de Ő már kevés ehhez át kellett mennem pszichiáterhez . Gyógyszerrel akart tömni , hogy tompítsa a fájdalmam , de nem engedtem gyermeket akartam más nem érdekelt.
Hát ennyit az őrületről .
felfoghatatlan, hihetetlen lehetett ott látni a pici testet :-(
Sajnálom!
Szerintem is egy Szent Mise keretében végleg elbúcsúzhattok Tőle...talán könnyít a lelkeden...
de számomra felfoghatatlan...hogy eltűnt...
Nagyon sajnálom a történteket! Nekem nincs sajnos még gyermekem, de tudom mit jelent elveszteni egy szeretett lényt.
2 dolog jutott eszembe, ami talán vígasztalást nyújthat Nektek!
Nem tudom milyen a hitrendszered, de ha hiszel a lélekvándorlásban akkor talán könnyebb lesz -az én olvasmányaim alapján, ami nem kevés- hogy nagyon nagy valószínűséggel a következő gyermekeid közül az egyik, talán az első ugyan az a kis lélek, aki itt hagyott titeket. Ez egy nagyon nagy feladat Nektek,mondhatni karmikus, de vígasztaljon, hogy Ő tulajdonképpen most is Veletek van. Ha érdekel ez a téma, akkor Dr. Michael Newton : Lelkünk útja című könyvből még sok ilyen történetet olvashatsz. (netről is leszedhető)
A másik gondolatom pedig egy római katolikus pap könyvéből való. Szerinte még az abortusz miatt elvesztett gyermekektől is szent misén kell búcsút venni, akár évtizedekkel utána, hatalmas lelki megkönnyebbülést hoz, mert méltón búcsút vesztek Tőle.
Remélem nem voltam tolakodó!
Én nem hagytam volna annyiba! Főleg, hogy az orvosod is mondta. AZt is megértem, hogy a másik babádat nem akartad veszélyeztetni, de aztán nem lehetett volna. Igaz, egy per megnyerése, kártérítés, stb. nem ad vissza életet....
Nagyon sajnálom még egyszer! El nem tudom képzelni ezt a fájdalmat, de nem is szeretném!
Amikor közölték velem aznap reggel , hogy mi történt , látni akartam.
Ott volt szegény meztelenül egy asztalon vele lehettem fél órát.
Azért tűnt el , mert olyan boncolást kértem ahol több szakértő kellett volna , hogy jelen legyen , ezért nehezebb lett volna eltusolni ezt az ügyet.