Amikor munkakeresésnél hátrány a tanulás... (beszélgetés)
Ha meg mègis el kell menned suliba munkaidőben, mit mondasz? Elèg buta ötlet.
Írjátok a CV t úgy, hogy a suli mellett 100%ban megoldható a munkábajárás.
Így behívnak interjúra.
Szintén zenész....:(
Nekem az a bajom, hogy nappalira járok, és már "csak" a szakdolgozat írása van hátra és nagyon szeretnék mellette dolgozni, de pont amiatt sokszor be sem hívnak intrjúra mert még tanulok... nem nagyon tudom kihagyni a cv-ből, mert akkor az elmúlt 6 évvel nehezen számolok el, hogy miért nem dolgoztam hosszú távon sehol?!??!
Pont tegnap nézegettem egy "ugyan ilyen" topicot. Jáááj.
Ó..én meg természetgyógyásznak tanulok,további kitartást ,jó kedvet!
Sziasztok.
Sajnos én is ebben a helyzetben vagyok.
Több évig kereskedelemben dolgoztam,és szívesen elhelyezkednék egy üzletbe,míg tanulok/gyógyszertári asszisztensi suliba járok/.
Levelezős vagyok,de heti két délutánt a suliban kell töltenem,így nem merek próbálkozni se.
Sok olyan csoporttársam van,aki dolgozik,és látom,mit össze kínlódnak,mert nem tudnak minden órára bejárni.És ezután már jönnek a szakmai tantárgyak+gyakorlat,amiről nem lehet majd hiányozni,vagy ha hiányzik az ember,akkor nem fog tudni semmit....szóval irtó gáz,egy ideig próbálkoztam,majd feladtam,mert ha fel is vennének,úgyse engednének el...a legtöbb helyen előre közlik.Meg sztem úgy is vannak vele,ha elvégzed,otthagyod őket,és úgyse náluk fogod végiggályázni az életedet....
Sajnos tudom, hogy a tanulás a munkáltatónak mindig hátrány. Ha állást keresel, akkor őt az érdekli hogy a tanulás mennyire vesz ki a munkából. Hány napot vesz igénybe az odajárás és a vizsgák. Ha már dolgozol valahol, akkor pedig általában nem szeretik ha valaki törekszik, mert az akkor biztos tovább akar onnét állni.
Ha állást keresnék és közben tanulnék, én sem említeném meg az önéletrajzomban. Mert van aki nem is kérdez, hanem csak elhamarkodottan ítél.
Igen, tuti. Nálam kicsit bonyolult a helyzet. Gimi után egy évet lenyomtam nappalin egy egyetemen, de nem jött be. Ez alatt az egy év alatt elvégeztem egy pedi-mani tanfolyamot, hogy majd levelezőn tanulok, és mellette ezt csinálom. Eleinte nagy ritkán akadt is ebben munkám. Voltam egy-két szalonban is "alkalmazott". Nem voltam bejelentve, %-ot adtam le. Emelett is tanítottam, mert még gimi mellett kezdtem ezt, és szerettem, és sokkal jobban fizet, mint a pedi-mani. Ekkor még csak a fősulira jártam péntek-szombaton. Aztán másodévben felvettek jogiegyetemre szintén levelezőn, ott lehúztam egy évet, ott csak szombatonként volt előadás. Most ott halasztok, szeptemberben folytatom. Persze tavaly őszig folyamatos volt a munkavadászat is, de sehová nem kellettem, pedig már tök piti összegekért elmentem volna melózni. Ekkor döntöttem úgy, hogy majd ha diploma lesz a kezembe újra belevetem magam az álláskeresésbe. A vizsgákat meg majd megoldom valahogy. Azért mindig hirdetnek meg szombaton is minden viszgából napot azok miatt, aki dolgoznak. De ezen még nem akarok agyalni, egyelőre egy állást szeretnék már magamnak. Ja, és bocs, hogy hosszú voltam. :-)
A párom nappalira jár munka mellett, de csak a közvetlen főnöke tud róla azt hiszem, ő elengedi zh-t írni, vizsgázni is (Ő is oda járt, de nem munka mellett). Persze olyankor van, hogy tovább kell bentmaradnia melózni.
Nem tudom, meddig tudja ezt így folytatni, még van három éve...
Az én főnökömnek az volt a mániája, hogy tutira elmegyek, ha végzek a sulival, biztos nem fogok diplomásan titkárnőként ott ülni. Neki pedig olyan emberre van szüksége, akire hosszú időn át számíthat. Mondta ezt 5 év után. Hiába bizonygattam, hogy nem fogok azért egyből felállni, mert a kezemben a diploma. Viszont azt sem titkoltam, hogy nem szeretném titkárnőként leélni az életem. Na, és akkor addig fúrt, amíg tényleg ott nem hagytam. A barátnőm szintén levelezőn végzett, az alatt több munkahelye is volt, de mindenhol húzták a szájukat, amikor elment, és őt sem engedték el mindig. Volt olyan csoporttársam, aki péntekenként soha nem volt ott, mert nem engedték el. Sőt, a főnöke meg is fenyegette, hogy kirúgja, ha hiányozni mer... érdekes.
Én legszívesebben interjún sem mondanám, h tanulok...de akkor mit mondok, ha havont a 2 napot hiányoznom kell plusz vizsga? Én nem tudok hazudozni...Meg az sem olyan pozitív, csak azt látnák, h nem jó munkerő, mert ide-oda mászkál munkaidőben és hiányzik..Akkor már jobb, ha bevallja előre at ember..Csak akkor meg nem veszik fel...:S
És neked tuti hogy csak szombatonként lesz konzi? Nekem csüt-péntek-szomb egy hónapban egyszer. Sztem ez nem gáz, van aki hetente jár..De mi lesz a vizsgákkal? Azokat nem fogják neked szombatra tenni..
Elég szomorú..Én abból indulok ki, hogy más is jár suliba munka mellett, és nem éppen vezetői pozicióban van...Csak meg kéne találni az ilyen munkahelyeket..A levelező képzés épp azoknak van, akik dolgoznak mellette. Nehogy már lehetetlen legyen! Pláne, ha olyan pozicióban van az ember,ahol nem baj, ha havi 2 napot hiányzik, nem dől össze a cég...Ez itt akkor megint csak diszkrimináció. Persze, vegyenek fel akkor olyan embert, ai lehet h nem jár suliba, de nem motivált, nincsenek céljai, ergo lehet, h sz..ul dolgozik.Nem véletlenül jár az ember levelezőre...Kell a pénz, nem ülhet otthon.
Fú, nekem is nagyon nehéz volt. Én már pár éve titkárnőként dolgoztam, amikor kitaláltam, hogy levelezőn elvégzek egy fősulit. Na, onnantól kezdve a főnököm szinte üldözött. Nem engedett el péntekenként, vizsgázni sem mehettem. Volt, hogy pénteki vizsga után vissza kellett mennem. Persze már sehol senki, fél órát ott voltam, aztán haza engedett. (???) A végén össze-vissza hazudtam, amikor el kellett mennem suliba. Hol a nagyi volt beteg, hol nyaralni mentem, mindegy volt, csak a suli szót nem szabadott kiejtenem a számon. A 4. évet szerencsére már más főnök szárnyai alatt töltöttem, ő nagyon megértő volt, mindig elengedett és segített, támogatott. De a többség egyáltalán nem segítőkész, az biztos.
Szia sorstárs! ;-) Eleinte azt hittem,ez majd előnyt fog jelenteni, aztán rájöttem, hogy nem tetszik nekik, pedig én is mindig mondtam, hogy nem fog akadályozni a munkában. De ehhez szerintem hasonló a hozzáállásuk, mint a gyerekes anyukákhoz. Most azt mondod, megoldod, de aztán jön a vizsgaidőszak, indexaláiratás, meg szakdolgozat, konzultációk, stb...Én végül feladtam az álláskeresést, és maradtam gyerekek korrepetálásánál, így legalább úgy osztom be az időm, ahogy akarom, és keresek annyit, mint ha napi nyolc órában dolgoznék recepciósként valahol, lényegesen kevesebb munkával. Ez elegendő ahhoz, hogy fenntartsam magam. Most júniusban diplomázok, utána tervezek állást keresni, de szeptembertől ismét levelezőn fogok tanulni, csak akkor minden szombaton. Biztos nem fog szerepelni az önéletrajzomban...:-(
Jár/járt valaki hasonló cipőben? Tapasztalatok? Én már bele sem írom az önéletrajzomba, h fősikolára járok, így legalább az állásinterjúig eljutok...Nekem a suli havi 2 napot venne el a munkából, tehát nem sok, nem kérnék fizetési szabit sem...Mégis hátrány tanulni..Mit lehet tenni? A CV-mel, stílusommal nincs baj, szimpatikus szoktam lenni általában mindenhol..
További ajánlott fórumok: