Akinek volt halálközeli élménye, ossza meg legyen szíves velünk! (beszélgetés)

Öreg tata a fiatal csajszinak:

-Kisasszony...Én már olyan öreg vagyok...:/

Majd odabújva folytatja:

-...Nem akar egy halálközeli ééélméééényt?:)

:DDD

Hát,végig olvastam a topikot,igazából csak 1db személyes élmény volt,az is valaki mástól.De nekem van saját sztorim.Ítéljétek meg...

Még 17 évesen segítettem apukámnak a melléképület padlásáról lehordani a cuccokat,és a lépcső meredek volt nagyon,ráadásul apró is,szóval nem elég széles fokok.A kezeimben levő holmiktól nem láttam semmit sem,hogy hova lépek.Egyik alkalomnál ahogy jöttem lefele,épp igen éles-hegyes dolgokkal volt telepakolva az akármi,amit fogtam,szóval ha leesek,tuti bele is esek.Egyszercsak tisztán hallottam egy kiáltást,hogy: "dobd!",de mire felfogtam volna,hogy mi van,a kezeim előre repültek és minden a lépcső alján landolt én pedig szószerint lefejeltem a következő lépcsőfokot.(később visszanéztem,hogy rekonstruáljam mi a fene történt)Mire felfoghattam volna,képeket láttam.Apámat jobbról,ahogy dolgozik tovább,aztán sötét,aztán a kék égbolt.Fent voltam a tetőn.Nagyon könnyűnek éreztem magam és nagyon boldognak és vágytam a felhők felé.Ám egyszer csak elkezdtem süllyedni és újra sötét a kép(a tető lehetett),majd valaki hangját újra hallom és nagyon parancsoló volt: "nyisd ki a szemed!" "dehát az enyém már nyitva,nézd látok..." "nyisd ki!" "dehát nyitva,látok!" De mert nem éreztem affinitást a vitára azt mondtam:"oké,megpróbálom".Amikor ezt eldöntöttem,nem láttam tovább és a szemeim(a ténylegesek) ólom súllyal bírtak.Megijedtem."Miért ilyen nehéz?Nyílj ki,gyerünk."Amikor kinyitottam,még inkább nem láttam semmit."Istenem megvakultam..."Így az első mondatom ez volt:"Jajj,ne!" Ekkor ért oda apám mellém és kérdezte: "hát te?Mi történt veled?" Ekkor próbáltam újra kinyitni a szemem és láttam.Nagyon megkönnyebbültem.Apám felsegített és elindultunk,hogy átöltözzek,mert azt mondta bevisz az ambulanciára vizsgáljanak meg.A fejemet ért ütés erejének ékes bizonyítéka volt aztán,hogy utána sokáig a vizszintesen egyenes vonalakat megtörve láttam.Szakaszokban,egyik följebb,másik lejjebb.:S

[link]

[link]

Bocsánat ez a link nem ide tartozik, de nagyon érdekes és sokan tanulhatnának belőle!

[link]

Megpróbálom. Viszont most már én is megyek :)

Jó éjt mindenkinek :)

Igen, viszont ha másképp nézed és rájössz, hogy az az igazi szeretet, ha el tudod engedni, akkor menni fog.

Attól, hogy elengeded, nem kell elfelejtened. A szívedben mindíg megmarad.

De hagyod, hogy békében elmenjen.

Az ember nagyon összetett és bonyolult szerkezet, de mindenkiben ugyanolyan szív dobog.

Tudom, hgy önzőség részemről, hogy nem engedem el őt, de ti tudtok parancsolni az érzéseiteknek?

Itt egy példa: Pavlovi elv: ha csak rágondolunk a citrom ízére beindul a nyálelválasztás. ...

Nem tudsz parancsolni az agyadnak, érzékszerveidnek. Ha azt mondod ne gondolj a piros pöttyre, azonnal beugrik.

Igazad van. Vagy van, vagy nincs.

Én azt gondolom, hogy van. Sok már rá a bizonyíték. Amiket küldtél, például azok is, de rengeteg minden "bizonyítja" már :O)

Írásba adod? Garantálod?

Lehet hogy igen, lehet hogy nem.

Hiába gyártunk itt téziseket, hiába hiszünk dolgokban. Vagy van, vagy nincs. Nincsen arany középút.

Ezt is most találtam.

[link]

Most nem. Volt, De akkor is elfogadhatatlan.

[link]

Szia!

Tudni kell a miértekre a választ,ha egyszer rájössz könnyebben elengeded azt akinek mennie kell!

Hát ha nem tudod elfogadni a halált, akkor szerintem neked nem volt.

De ha igen, akkor kiváncsi lennék

(vagy csak viccőté?)

A gyerekek (csecsemők) halála a szülőknek szól. Nekik jelzés, hogy valamit nagyon rosszul csinálnak, vagy gondolnak.

Nem tudom pontosan hány éves korig, de ameddig nem tudatosan teszi a gyerek, amit tesz, addig még nem a saját életének és döntéseinek a következménye.

A lélek, amikor lejön, akkor pontosan tudja, ha csecsemőként fog meghalni. Azért jön, hogy mutasson a szülőnek ezzel. Ha már átlépi a tudatos életkort, akkor már a saját (földi) döntéseinek a következménye.

Nagymamád hogyan halt meg, ha megkérdezhetem?

Ebben is egyetértek veled, de akkor is fájdalmas a másik ember elvesztése és felfoghatatlan, hogy MIÉRT? kellett elmennie és miért pont neki?

Nagymamám elvesztése a mai napig felzaklat! MIért akkor, miért pont Ő?