Agresszív vagyok a párommal (beszélgetés)

Akkor menni kell:)

Sok erőt és kitartást! Önmagadért teszed! Vidd a párod is!

Ne haragudj, Bella, de a leírásod alapján, nem ütött vissza az elején, tehát egy idő után ezt váltottad ki már belőle. Én csak 3 hónapot voltam a párommal, de itthon már olyan feszült vagyok néha, hogy csapni tudnék. Ez a 3 hónap alatt felgyülemlett feszültség, agresszió eredménye.

Mégha lány is vagy, akkor sem várhatod el a párodtól, hogy te üssed, rúgjad és ő állja. Ez nem függ a nemtől.... senkivel nem szabad így bánni, senki nem éredmli ezt.

Menj szakemberhez, barátnőm szerint ez orvosolható:) s akkor normális életed lehet, mert így te sem szereted magad...:(

Szomoru forum nagyon , es megint csak vissza a gyerekorba , vissza a bantalmazasokba mind fyzikai ugy psychikai . Tudatlansag vilaga mely sorra rombolja a fiatalok eletet .

Es meg kötelezni a gyerekeket hogy eltartjak a szulöket ? utolso magyar kormany kijatszasa !

Egy szegyen hogy az embert kenyszereitsek a szulö elartasara , legalab ha meg erdemelnek....

Hát én egy olyan személy vagyok, akivel agresszív volt a párja. Állítólag nagyon ügyelt olyankor, hogy ne essen bántódásom, de szerintem csak a véletlen műve volt, hogy nem estem neki a falnak, vagy valaminek, mivel csak megrázott, nekinyomott a falnak, ledobott az ágyba, azt mondta szét töröm a fejed... Ezt egy lelkész mondta. Ő sem büszke rá, de néha előjön belőle is az állat, s nem tudja kontrollálni magát olyankor. Nekem 3 hónap házasság után elegem lett belőle, s most válni akarok.

A barátnőm, gyerekpszichiáter egy hete. Azt mondja, hogy erre van gyógyszer, mivel valamelyik hormonja a páromnak néha túllengésben van , megnő. Párom szerint ő nem beteg, de értem elmenne orvoshoz. Viszont nekem ez a három hónap kész trauma volt. Jelen pillanatban mindenen mérgelődöm fel, olyan feszültség van bennem, hogy csak jajjjj. S azért nem akarom megadni ezt az esélyt neki, mert attól félek, hogy ez még elő fog állni, amikor könnyebb lesz, mivel egy gyerek mellett tudja, hogy én nem fogok csak úgy hazajönni.

Nálatok más a helyzet: ha mindkét fél ilyen, akkor jobb együtt tenni érte, mert ha még lesz is kapcsolatotok, azok is hamar tönkre fognak menni miattatok, mert ez nehéz dolog a bántott félnek... én márcsak tudom:(.. bárcsak ne tudtam volna meg.

Nálunk is az a helyzet, hogy a párom egész gyerekkorát feszültsgében élte le. Állítólag apuci nem ütötte meg anyucit, de én nem hiszem. Nem egyszer láttam, hogy felemelte a kezét (hogy "ne mondd ezt, mert nem tudom, hogy mit csinálok neked"), amikor mérges volt. Pont ezt csinálta a párom: modellt utánozott. Nem szabadott neki kicsi jegyet kapni, lógni 9-12 osztályban egyszer sem. Ha valamit rosszul csinált végig azt hallotta, hogy te nem vagy képes semmire. Most is a drága apuci, aki olyan ügyesnek tartja magát állandóan igazgatja a picifiát, aki 31 éves, hogy ülj szépen, nem csámcsogj, ne igyál bele az üvegbe, ne röhögj, s akkor idétlenül röhög (utánozva a fiát)... szóval voltak pillanatok, amikor majdnem megmondtam neki, hogy maga hülye. Persze engem imádott az após, velem gondja nem volt, s ezért nem mondtam soha semmit, hogy nehogy baj legyen a családban miattam.

nem akartok és mégis olyanná váltok, ez dühítő lehet..

Próbáld meg ,hogy nem hasonlítod a szüleihez...ha mérges leszel rá számolj tízig, vagy gondold végig.

Gondold át miért szereted, és kezdj mondatokat úgy, hogy " azt szeretem benned, hogy......"

Jó az , ha őt is megkéred erre.

Juj szegénykém, bizony a családi előéletekben ott van a rossz minta...

Ti nem vagytok a szüleitek, próbáld meg kiírni magadból ,amit érzel..Ha elég bátorságod lesz olvasd el a szüleidnek, és a párod is tegye ezt.

Nem élhettek a múltban, ahogy neked is rossz, úgy a Te gyerekednek is rossz lesz, ha ugyanazt látja majd ,amit Te láttál anno.

Sok szerencsét..

Szia, hát valamit kezdeni kellene magaddal...dühterápia??

De miért ütsz?? Mi okod van rá? Nem úgy viselkedik , ahogy elvárod? Joga van hozzá, mert nem a tulajdonod, ahogy Te sem az övé.

Több sebből vérzik szegény pszichológus bácsi, vagy néni :). Először is, az agressziót nem szabad elfojtani, másodszor miért is tartja rossz ötletnek a párterápiát egy pár esetében? Harmadrészben ezek alapján félő, hogy nem sokat invesztált a tovább képzésekbe. Még jó, hogy nem elektrosokkot javasol :/

Szóval én gyorsan lecserélném. Egyébként nagyon jól látod, generációs mintákat követtek. Nem véletlen a kapcsolatotok. Javaslom, olvass a csendo.hu oldalon sokat. Ingyen van és hasznos gondolatokat találsz. Van ott két video, az egyik kifejezetten a párkapcsolatokról szól.

hát nem csodálnám,ha elhagyna.... egy olyan embert aki folyton pofozgatna engem,ha ideges gondolkodás nélkül ott hagynám,csodálom,hogy téged még nem hagyott ott...

szerintem vegyél vissza,ne alázd meg ilyenekkel..

Ilyenkor megszólal bennem a kisördög, h persze, h azt mondja a pszichodoki, h ne menjetek máshoz, hisz akkor az "ő kenyerét" vennétek el. Jajj, de rossz vagyok, h ilyet feltételezek.

Nem tudom, elképzelhető, h az egyik üti a másikat a kezelés során.

Abban nem tudok tanácsot adni, ezt hogy lehet orvosolni, mert én még nem voltam hasonló helyzetben.

A lényeg, h mindketten tudjátok, h ezen változtatni kell, és ha szeretitek egymást, egymásért, de legfőképpen magatokért muszáj változnotok, változtatnotok ezen.

Gondoljatok arra (ha veszekedéskor nem vagytok annyira elködösödve a dühtől), h milyen szép perceitek vannak akkor, amikor minden oké, amikor nyugodtak vagytok, amikor reálisak vagytok magatokkal szemben, szerintem hamar belátjátok mindketten, h sokkal jobb az, mint amikor veszekedtek. Sokkal értékesebb az olyan együtt töltött idő, mint mondjuk az, amit felesleges vitázásokkal töltötök apró hülyeségek miatt.

Nem tudom pontosan, h a párterapeuták foglalkoznak e ilyen dolgokkal, vagy csak a megromlott kapcsolatokkal, de lehet érdemes lenne együtt felkeresnetek egy ilyen szakembert, hátha tudna segíteni.

Azt mondom amit regen mondttam magamnak: te sem erdemelsz kevsebbet mint mas.En sem erdemelek kevesebbet mint mas.Ugy nottem fel , hogy" te nem vagy olyan mint mas velled egykoru'.Gorbe vagyok es egyensul problemaim vanak, folleg az egyensul problemam miatt ep sok bajom van(gondolhatod milyen az egyenes foldon vegig terulni), egyre inkabb felttem es egyre inkabb bajt-bajra halmozttam.Nem mondhatom , hogy a szuleim verttek volna, vagy verekedtek, de az onbizalmam 0-ra csokentetek.

Azt mondtak 1 heten belul , ha ferjhez megyek elzavar a ferjem.7 eve vagyok a felesege es az is maradok.

Azt mondtak, hogy nem vagyok joa konyhaba.A parom neha betegre eszi magat.Volt olyan is , hogy mar csorgot a konye , hogy a szivenek nem a gyomranak fozttem.

Ma sem maximalis az onbizalmam, de ... tudni akarttam mit tudok, tudni akartam mire vagyok kepes, tudni akarttam , hogy nem vagyok kevesebb mint mas no.Es csunya sem vagyok mint gondolttam.

Te mit akarsz tudni?

Vegig nezttem a regi iskola kepem, azok a lanyok akiket akor szepnek tartottam , nem olyan szep arcuak volttak mint en, csak elokeloek , gazdagabbak, es tobb volt az onbizalmuk.

Barátnőmnél nem volt ilyen, h azért szülte az anyja, h megtartsa az apját, viszont később nagyon sok konfliktusuk volt, és van a mai napig is, és már 27 éves. Bizalom semmi nincs köztük, az apja megcsalta az anyját számtalanszor, az anyja kimondva is "utálja" őt, amiért az apjára hasonlít, az apjával sincs semmi olyan apa-lánya kapcsolat, és látom a személyiségén, h ez milyen borzasztó.

Féltékeny mindenkire, aki egy kicsit is boldogabb, mint ő, legyen az a pasija, vagy a barátnője, a pasiknál folyton kombinál, h biztos van valaki más a háttérben, holott csak kombinál, és túlgondol mindet. Meg is van az eredménye, mert 1-2 évnél tovább senki nem marad meg mellette.