Aggódunk, féltünk és szeretünk, mert édesanyák vagyunk! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Aggódunk, féltünk és szeretünk, mert édesanyák vagyunk!
Dórikám már 8 éves és 1. osztályban OLVASÓ ESTET tartottak.
A gyerekek hálózsákokban az iskolában aludtak és én alig tudtam elaludni állandóan csak az én kislányomra gondoltam, hogy mit csinálhatnak éppen.
Tudtam hogy jó helyen van és két nagyon tündéri tanítónénije van, de mégis aggódtam érte.
Mennyire más is az az élet amikor még nincs gyermekünk...
Teljesen más dolgok miatt aggódunk, és amikor anyukák leszünk visszagondolva milyen apróságok miatt bosszankodtunk mosolygunk saját magunkon : )
"KÖNNYŰ ANNAK A HÓ, A SÁR,KIT AZ ANYJA CSÓKJA VÁR! "
Ez nagyon szép, és nagyon igaz !!!
"Mindenkinek jóegészséget üdv.Ágnes"
IGEN azt hiszem mindennél fontosabb az egészség és csak ezekután minden más...
"nem tudom "átvenni" a fájdalmukat"
IGEN mi édesanyák legszivesebben átvennénk töllük a fájdalmat....
Nagyon jó a cikk!:-)
KÖSZÖNÖM !!!
"Édi ez a cikk : )"
KÖSZI !!!!
Egyébként a párom Édinek becéz és már a gyermekeim is néha.
Édianya veszel nekünk valamit ?
Azt hiszem ezzel szinte minden szülő így van ha elkezdődik az ovi.
Fájó szívvel hagyjuk ott ha sírva megy be az oviba szoktatás időszakában...
a lelki dolgokat a gyerekek gyorsan megoldják és vissza is vágnak hamar ebben a korban.ne az oviba isibe féltsed a lelkét,hanem az otthonira nagyon-nagyon vigyázz! egyszer régen a kicsifiamtól anyák napjára kaptam egy bonbont,ez volt a papírra írva:
KÖNNYŰ ANNAK A HÓ, A SÁR,KIT AZ ANYJA CSÓKJA VÁR!
asszem ehhez nincs mit hozzáfűzni.
Kezdet, kezdetén én is, de már az elején egy rendes nő, aki az anyai teendőket látja el ez már bennünk megérlelődik, rögződik, hogy igen is aggódunk, és féltjük a gyerekeket és a kötelességünket maximálisan teljesíteni kell és ez jogos, hiszen
nagyon is oda kell figyelni rájuk. Én nekem is mindig a szívem a torkomban dobogott ne legyen semmi baj. Mindenkinek jóegészséget üdv.Ágnes
én már "öreg" anyuka vagyok,de a fene majd meg esz még mindig,ha a kisebbik fiam,aki 22 éves és rendőr,még nem ér haza!!!kocsival jár,meg a hivatása sem fenékig nyugalom!!!
a másik meg szerintem direkt csinálta örök életében az aggódást nekem!!!:elment a légióba,utána kint maradt fr.országba,most "veszélyes bicajos",tudjátok,aki sziklákon jön le biciklivel,meg raftingol,ami meg a gumicsónakos,lezuhanás a vízeséses folyókon.hát el tudjátok képzelni????
különben az aggodalom soha-de soha nem szűnik meg!!!mindkettőnek volt már balesete,komoly sérülésekkel,és a tehetetlen düh,hogy nem tudom "átvenni" a fájdalmukat,ugyan olyan,mint mikor picinek a fájós fülecskével kinlódtunk.
Persze,hogy aggódás.
Mig élünk ez örökké tart. :)
én ezt csak úgy hívom, h POKERARC! :)))
Múltkor horog akadt a gyerek kezébe horgászás közben... azt hittem ott ájulok el, de elővettem a pokerarcot és a gyerek máris megnyugodott. És a fordítottja is igaz! Mikor beleakadt a horog a gyerek kezébe a velünk együtt nyaraló 14 éves unokahugunk elkezdett sikoltozni (szó szerint) ekkor a gyerek is úgy megijedt, h elkezdett sírni... A kiscsajra rá kellett szólni, h ne vinnyogjon, és csináljon úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb eseménye lenne... :D kiscsaj lenyugodott, anyuka pokerarcot vett fel, és a gyerek is abbahagyta a sírást, a horgot pedig simán kiszedtük!
szóval csak higgadtan, kedves anyukák, nem szabad, h a gyerek lássa, h mindjárt elájulunk, annyira aggódunk :D:D
Szintén "paramama" vagyok...
Egy csomó orvost, kórházat, vizsgálatot megjártunk már mi is, állandóan az eredmények miatt aggódtam...
Ez így is lesz, nálam biztosan állandó kísérő marad az aggódás. Soha nem tudok lazítani, ha a gyerekemről van szó.
extra-ultra-totál aggódós : ))
Ez tetszik. Én is ilyen vagyok néha.
Szóról szóra igaz. :)
Én is szoktam ezen gondolkozni, főleg hogy én extra-ultra-totál aggódós vagyok. :)
Én is azóta vagyok ilyen aggódós amióta gyermekeim vannak.
Milyen igaz amit írtál, hogyha az anyuka ideges akkor ezt a gyermek is érzi.