A sikeres párkapcsolat létrejöttében kinél van a végső döntés? (beszélgetés)

Sziasztok!

Kb. 1 hónapja írtam le a történetemet, gondoltam, leírom, azóta mi történt. Remélem van, aki emlékszik rám.

A párommal kibékültünk, de sokszor előhozza a másik sráccal való "kalandomat". Legfőképp az idegesíti, hogy még mindig tartjuk a kapcsolatot. A barátommal mostanában jól megvagyunk, de félek, hogy az alapproblémák megmaradnak. A jövőképe nem a legmegfelelőbb és bár tett egy kisebb lépést ennek érdekében, sok változás nem történt.

A másik fiúval azóta is tartjuk a kapcsolatot, de kb. 1 hete ismét többször gondolok rá. És nem azért, mert félek attól, hogy a kapcsolatomban újra problémák lesznek.

Ez a fiú együtt van a barátnőjével, azt írta, jól megvannak, úgy érzi, jól választott, a csaj nagyon jó ember és imádja (mármint a csaj őt) de ezt majd az idő dönti el. Én viszont mindig fontos leszek a számára és tartani akarja velem a kapcsolatot. Nem találkoztunk azóta, azt mondta, mindketten tudnánk, hogy mi lenne a vége. Mi???? Ha olyan jól megvannak? És úgy tudja, mi is.

A srác focizik és amikor a meccs legjobbjának választották, mondta, hogy vegyem meg az újságot, de nem írták, azt mondta rá, menőzni akart nekem, de nem jött be. Amikor az egyik meccsről kiállították, én voltam az első, akinek elújságolta. Azt mondta, akkor a pályán kiadott magából minden dühöt, ami az utóbbi időben felgyülemlett.

Volt idő, amikor kevesebbet írtunk egymásnak, mostanában viszont megint szinte minden nap. Ez talán azóta van így, hogy újra előjöttek az egészségügyi problémáim, ő pedig aggódik értem. De nem akarom, hogy az aggodalmat bármelyikünk is összetévessze más érzésekkel.

Elmesélte a bnőjének, ami az utolsó találkozásunkkor történt, a csaj állítólag nagyon féltékeny rám.

Múlt héten jött felénk a srác, találkozni akart velem, de ő is elég elfoglalt, én szabin voltam, amit a párommal töltöttem, úgyhogy nem jött össze a találkozás.

Azóta is írogatunk egymásnak. Mostanában ír furcsa dolgokat és mondtam neki, hogy ne írjon ilyeneket, mert félreérthetem és ha akarom, elérhetem, amit akarok, mert elég rafinált tudok lenni. Ez viszont nagyon izgatja a fantáziáját, kíváncsi lenne akkor rám, mert sajnos ezzel az oldalammal még nem találkozott. Pihenjek, mert bejön hozzám és ágyhoz köt, örülhetek, hogy nem jöttünk össze, mert nem engedné meg azt sem, hogy felkeljek, nem azt, hogy buliba menjek. Mert ha elcseszem az egészségem, a szívét is elfogom, mert mindkettő a kezemben van. Kíváncsi rá, hogy meséltem-e róla vmit a szüleimnek (nem).

Egyik nap írtam neki, hogy takarítottam, erre ő: nem sokat ért hozzá, de elképzel, ahogy előtte hajladozok, biztos nem fejezném be egykönnyen a törölgetést...

ő tuti nem engedné, hogy fázzak ilyen időben...

A tervek szerint befektetés céljából lakás venne a mi városunkban. Kérdezte, hogy felmentem volna-e vele, ha összejöttünk volna? Szeretné, ha segítenék neki takarítani... ma viszont írta, hogy elbukott egy csomó pénzt, úgyhogy nem vszínű, hogy összejön a lakás, pedig bármikor mehettem volna oda, nem csak takarítás céljából! Kíváncsi lenne arra, hogy tudok ellazulni...

A megszólításai is furcsák egy kicsit: kisbetegem, szia kedves... Na most, azt tudom, hogy kedves vagyok számára, de nem én vagyok a kedvese. Tudom, hogy ezek nem komoly dolgok, de elfogadtam, hogy van vkije, akivel jól kijönnek, én egy jó barát vagyok neki és ő is nekem... de ezek az írásai megőrjítenek és megint sokat gondolok arra, hogy kell nekem!

Arra még nem gondoltál, hogy lehet, hogy sokkal többet beleképzelsz ebbe a pasiba, mint ami benne van.

Azt is írod, hogy amikor szakítottál a pároddal utána nagyon hiányzott, és most jó vele. Nem lehet, hogy neked mindig csak az hiányzik és kell aki épp nincs veled?

Ha most a másikkal lennél, lehet, hogy a párod hiányolnád?

Mit filózol még ezen, mikor ő már a másik lányt választotta, lehet, hogy te csak azért vagy izgató, mert nem vagy az övé. A tiltott gyümölcs mindig édesebb.

Sziasztok!

Szeretném az őszinte véleményeteket kérni!

Kb. 3 hónapja megismertem vkit, aki 8 évvel idősebb nálam, barátságból. 2x találkoztunk, jól kijöttünk egymással, felnéztem rá. Aztán többet akart. Én is, a második tali végén, de nem mondtam neki, csak azt, hogy van vkim, akit nem hagyok el. A párommal elmentünk nyaralni, a srác akkor adta fel, bevallotta. Találkozott vkivel, aki nagyon hasonlít rám belsőre. Sokat írogattunk, ezért megbeszéltük, hogy talizunk és szóban megbeszéljük, levélben nem lehet. Kicsit hűvös volt hozzám, nem is akartam és vártam mást, sokat beszélgettünk, aztán kérdezte, mire gondolok, mit akarok, de nem mondtam ki, mert nem akartam befolyásolni és azt sem, hogy miattam hagyjon el vkit. Aztán simogatott, órákig bámult, hogy milyen szép vagyok, felmelegítene, megcsókolna, de nincs abban a helyzetben, nem teheti meg (gondolom más miatt), pedig egy mozdulatomba kerülne. Hazafelé vitatkoztunk, bizonygattam, hogy nem én vagyok a legjobb, ne sajnálja, hogy nem jöttünk össze, mert ha ezt mondogatja, nem biztos, hogy megtalálta, akit keres. A bnője közben sokszor hívott minket, 1x felvette, de mondogatta, hogy nem igaz, miért nem teszi már le. . . Aztán amikor hazaértünk, ment a huzavona, megint bámult hosszú percekig, nem vette le rólam a szemét, simogatott, ki akartam szállni és mondtam, hogy ne találkozzunk többet, de visszarántott és megcsókolt. Hatalmas szenvedéllyel, érzelemmel! Én hagytam abba és eljöttem.

Utána írtam neki, hogy nem akartam felkavarni. . . írta, hogy nem tud dönteni, időt kér. Később jött a válasz, h a másikat választotta. Utána írt a párom, hogy küldött levelet a srácnak, ezt nem részletezem. Megértem őt is, de ha többet tett volna értem, én sem jutok el idáig. Felhívtam a srácot és mondtam, h tudom, h a levél miatt döntött így, azt mondta nem, döntenie kellett, tudom, ha 2 hónapja elhagyom a párom, nem itt tartunk, de nem gondolta, hogy elhagyom. Márpedig megtettem. Aztán pár nap múlva visszamentem a páromhoz, nem bírtam nélküle! Felemésztett a bánat, hogy nem látom többet, szinte belebetegedtem. Rengeteget beszélgettünk utána, éjszakákat, nappalokat sírtam végig, hogy elveszítem mindkettőt. A párommal azóta sokat vagyunk együtt, figyel rám, ami mostanában hiányzott. De mindig gondolok a másik fiúra!!!! Azóta váltottunk pár levelet, írta, hogy egész életében bánni fogja, de rossz volt az időzítés, nem gondolta, hogy valaha elhagyom a párom. Megbeszéltük, hogy barátok leszünk.

Azután egy nappal, hogy írta, a másik lánnyal marad, megírta azt is, hogy beadott egy pályázatot, elnyerte, ezért sem jöhettünk össze, pár hét múlva több mint 200 km-re költözik. Megbeszéltük, hogy találkozunk előtte, nem megy el enélkül. Aztán 3 napra eltűntem, nem írtam neki, ő közben 2x írt levelet, hogy mindig fontos leszek neki, akármi történjen, fontosak a leveleim, nem akarja megszakítani a kapcsolatot velem, nem mondja, hogy nem érzi jól magát a kapcsolatában, de olyan sokáig voltam plátói számára, hogy sok ideje volt gondolkodni a kettőnk kapcsolatáról. Ma megint írtam neki, beszámoltam a szabadnapról, hogy kirándultunk, írta, hogy ő is a párjával volt és nem panaszkodhat, de szeretné, ha elmennék egy meccsére, szeretne velem találkozni, de nem tudja, hogy mikor, mert mindketten tudjuk, hogy mi lenne a vége, de kíváncsi arra, hogy mit szóltak volna a bnőim v. a családom, hogy egy idősebb pasival jövök össze. Miért érdekli ez???? Megírtam neki, hogy szeretném, ha boldog lenne, tudom, hogy nekem kellett volna előbb eldönteni, hogy ki kell nekem, megírtam, hogy nem jelentkezem többet, legyen boldog, félreállok, de nem értem, hogy miért érdekli, hogy nekem más mit mondana és miért van mással, ha mindketten érezzük, hogy vonzódunk egymáshoz. Pár napra eltűnök, nem írok neki, és talán soha többet. Persze a másik felem mindent megtenne, meg akarom őt szerezni! Iszonyúan vágyom rá és boldoggá akarom tenni!!!!!!! Akkor is, ha idősebb, akkor is, ha mindkettőnknek van vkije, akit nem akar elhagyni, akkor is, ha messze költözik tőlem, holott korábban engem zavart a 8 év és a 40 km távolság.

Ti mit tennétek? Félrevonulnátok csendben, szenvedve v. megtennétek mindent, hiszen tudom, hogy vhol még vonzódik hozzám, de nem akarom megutáltatni magam vele, hiszen tudom, hogy jó véleménnyel van rólam. Rosszul érzem, ha arra gondolok, hogy fél attól, hogy nem lenne elég jó nekem???

7. CILUSKA Azt hittem nő vagy! :-)

10. Katinkaboszi Én is ezt hallottam általába. De szerintem 49-51% os az arány. Egyszer te egyszer a másik enged. fő az egyensúly.

Még a férfiak is bevallják, h mindig a nő választ, úgy párt, mint férjet.

Asszonyként pedig finoman kell úgy intézni, h mivel ő a ház feje, ez a fej arra nézzen, amerre a nyak, azaz a nő, akarja. :))

Nem a mindennapi dolgokban való döntésre gondoltam, hanem arra, hogy amikor összejöttél a pároddal kié volt a végső döntés.

Mi pasik azt hisszük, hogy mi választjuk a párunkat, pedig legtöbbszőr forditva van.

Az "elveszem feleségül" kifejezés is erre utal.

szeritnem ahhoz hogy egy kiegyensulyozott kapcsolat legyen, kell engedni hol az egyiknek, hol a masiknak. Peldaul ha a parom valamivel megsertett, de en azt akarom, hogy ne legyen ebbol vita, akkor 1 megfelelo alkalmat valasztok ki annak megbeszelesere, hogy miert mondta azt es hogy engem azzal megbantott, meg ha nem is volt szandekos.

A legjobb modszer a kozos dontes, avagy a kozos megegyezes... :))

Szerintem dolog válogatja, hogy kinél van a végső döntés.

Pl milyen ruhát vásároljon magának, ott nála a végső döntés :).

Amúgy igaz, úgy kell intézni, hogy a teremtés koronája azt higgye, hogy ő döntött így :)

A férfinál, mert ő a teremtés koronája, vagy

a nőnél /bár a férfiak azt hiszik, hogy őnáluk/.

Mi a véleményed erről ?