A pártalálást már engedjem el? (beszélgetés)

Köszi a bíztató szavakat!

Tegnap is egy kolléganőm párhuzamot vont ő és én köztem. Én home officeban vagyok, ő bejárós.

Aztán folyton ezzel traktál, hogy: Úristen te ezt hogy bírod? Hogy lehet így élni? Hát ő ezt nem bírná egy percig sem, nem hogy 1,5 éve. Meg hogy te jó ég nem megyek sehova ismerkedni, neki szüksége van valakire mindig akivel mehet étterembe meg moziba meg kirándulni. (Van egy pasija aki néha megkeresi, 1-2 hónapot együtt élnek, és felszívódik. Pár hónapot ignorálja az ember, majd újra 1-2 hónapig együtt vannak) És én ezt hogy bírom hogy nekem ilyenem sincs? Meg mit tudok egyedül csinálni? Meg hogy lesz így családod?

Nekem ez a h.o. nagyon kényelmes, én örülök hogy nem kell bejárni, meg minden nap beszélgetek valakikkel akár órákig telefonon. És magányosnak sem érzem magam mert ott van a 2 cica. De azért elbizonytalanított, hogy kívülről én tűnhetek antiszoc-nak, mert jól érzem magam a nagy társaság nélkül?

"ha sokáig vársz, fogyatékos gyereked lesz."

Ilyenkor ártatlan arccal vissza kell kérdezni, hogy a vajon a te szüleid miért vártak sokáig ;)

Nem kell az ilyesmivel foglalkozni.Igazság szerint én valahol olvastam, de visszavágásra nagyon jó volt, hogy: Csak az erősen romlandó árut kell gyorsan eladni. :)

A lényeg az, hogy érezd jól magad a bőrödben, magadban vagy társsal. A boldog és elégedett embereket általában sokkal vonzóbbnak találják a többiek. Ettől függetlenül, azért keress társaságot magadnak olyanok között, akik hasonló dolgok iránt érdeklődnek, mint te.

Ez előfordul.Irányitsd te a dolgokat ,ne más keresgéljen.Persze ,ha szeretnél kapcsolatot.Egy társkapcsolat nem csak megalkuvásból és alkalmazkodásból áll.Sok,sok csodás dolgot kaphatsz és adhatsz.

Persze ha neked már igy kényelmesebb,akkor ne foglalkozz mással és ki tudja,vannak véletlenek.Minden jót neked.

A szerelemhez; elethez 1 jo nagy adag szerencse is kell; csak ezt sokan nem hangoztatjak, mert mennyivel jobb azt hinni, gondolni az egom szempontjabol; hogy "azert vannak igy a dolgok;mert mindent annyira jol csinaltam".

Mindegy mit csinalsz, a lenyeg, hogy te jol erezd magad. Nehez ezeket a folyamatos konfliktusokat elfogadni; de probald esetleg kerulni oket; vagy viccel elutni.

Ha vki tul megy 1 hataron en altalaban rateszek 1 jo nagy lapattal; hogy eszreveszi-e magat az illeto, az mar mas kerdes.

És ez csak pár ami eszembe jutott.

Pár hónapja volt egy vakrandim, egy nénikém ismertetett össze egy kollégája fiával. Nem tetszettünk egymásnak. Ki a hibás? Én.

Egy másik emlegetett egy illetőt tavasszal: ilyen rendes, olyan. Tökéletes volna nekem. Megnéztem fb-n, egész helyes volt. Mondom oké. Megkérdezték őt, azt mondta nem akar ismerkedni. Erre pár napja mesélik, hogy jövőre nősül. Szeptemberben volt az eljegyzése. De hogy milyen kár, mert ez olyan rendes, meg kedves, meg jó lett volna. Ezzel meg úgy érzem aki jó volna tényleg elkapkodták már.

Pár eset:

- mindig megkérdezik na van-e már valaki? Miért nincs? Tessék magad társkeresőre rakni. Múltkor megjegyezte: ha sokáig vársz, fogyatékos gyereked lesz.

- másik illető: azt hittem már a lagzi miatt hívsz (gúnyosan, tudja hogy ez kizárt)

- másik illető: hány éves vagy? Férjhez kellene már menned már!

Lemondani sosem kell a pártalálásról, ha igényed van rá. De hogy tudd van-e rá igényed (ha ebben sem tudsz dönteni), tedd fel a kérdést magadnak. Mi az amiért szeretnék kapcsolatban élni? Írd le a válaszokat. Ha vannak. Esetleg többet is. Ha van valami ami miatt nem szeretnél, írd le sazt is az előzőek mellé. Gondolkodhatsz ezen akár több napon keresztül is.

Egyébként sosem késő. Szembe szomszédomban 70-en felüli nő és férfi mostanában költözött össze.

Te tudod, hogy mi a jó neked.

Én azt az elvet vallom, hogy jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Rágörcsölni nem jó. Néha akkor bukkan fel valaki, amikor a legkevésbé számítasz rá.

A többi embernek meg ne akarj megfelelni, mindig lesz valami ami miatt piszkálhatnak.

Volt már valaha kapcsolatod?