A mi kis lázadónk (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A mi kis lázadónk
Az én cicám is nagyon önfejű. Ha hazaérünk ő már nyávog az ajtóba, majd ahogy belépünk az ajtón elfekszik és magyaráz,hogy őt most simizni kell. Bújit hozzánk, simizzük és csak dorombol. Majd ha megunja megharap.
Nem lehet őt sem csak úgy megfogni és simizni, csak ha ő akarja. Zuhanyzóba megnyitom a csapot ő a legmélyebb álmából is rohan a zuhanytálcába. Néha ott ül és nézi hogyan zuhanyzunk.
Ő is mindent lever mindenhonnan majd büszkén rohangászik vele a lakásban fel-alá. Ruhanás a konyhába majd onnan a szobába fel az ágyra.... Haláli, és milyen büszke rá,hogy azt ő " fogta".
Érdekes tulajdonsága az,hogy imádja a lábunkat. Mi csak lábfeticicának hívjuk mostanában:)) Az csak egy dolog,hogy este és napközben a cipőnkön alszik. Így néha reggelente egy kicsit eldeformálódott cipőt kell felvennünk. Ha fekszünk az ágyba jön ő is. Elötte percekig magyaráz, majd felugrik. És a drága kis cicánk fogja magát és úgy fekszik el,hogy valamelyikünk lábához hozzáérjen. De nem akárhova, a lábfejünkhöz. Bújik ezerrel, átöleli, nyalja. Csak úgy fúrja hozzá a fejét. Igazán vicces olyankor. Mi meg megsem merünk moccanni nehogy felébredjen. Persze van,hogy az egész ágyat elfoglalja, de mi szívesen nyomorgunk a szélén, csak, hogy ő kényelmesen aludhasson. Imádjuk őt. Exkandúr, házicica, aki kajába nagyon válogatós. Kaja, hát igen. Kitekat-ot nem szereti. Egyszer pár napig azt volt kénytelen enni, majd mikor meglátta a whiskas csomagot eszeveszetten rohant és csak úgy falta mint aki soha nem kapott még enni. Ha megmutatom neki a kaját és kérdezem éhes e mindig nyávog:)) 1,5 éves és már 6 kiló. Nem dagadt, csak husszú.
Az én cicám is gyűjtöget, főleg az ezüst ékszereimet, de a tollakat és apróbb fényes, vagy csörgő dolgokat szokott alraktározni, amik vagy előkerűlnek, vagy nem.Nappal a lakásban vagy a teraszon lustálkodik, este ha nem csukom be időben az ajtót, akkor átmegy a szomszédba a macskákkal verekedni.Marcipánnak hívják, de mi csak cimpinek becézzük. Cimpi szépen megvárja amíg a szomszéd virágkereskedés bezár és nem járkálnak idegen emberek. Mivel régebben L alakban épűlt a lakáshoz egy bővítmény(előtte van a terasz), Cimpi fellép a szobaablak párkányára, onnan az előtetőre, és a tetőn átmegy a szomszédba. Azért a tetőn keresztűl közlekedik, mert a spánielünkkel ugyan jóban van, de az nem engedi le Őt a teraszról. Előfordúlt már éjszaka, hogy nekem kellett kimenni, és néhány kandúrt elkergetni, mert az én Cimpi kandúromat sikerűlt sarokba szorítaniuk, Ő meg ordított mint akit nyúznak.Cimpinek is elég érdekes természete van. Amelyik embert nem szereti, annak odacsap a hosszú lábával, és hátrasúnyt füllel morogva támad(amúgy nagyon bujós, kedves, de a fiam feleségét 5 év alatt sem bírta elfogadni). Hát nem semmi macska, mert nagyon hosszú lábai vannak, és a teste is jóval hosszabb mint egy átlagos macskáé (kiskorában utánfutósnak becéztem). Bár elég izmos, nem kövér, mégis 6,5 kilót nyom. Szóval elég önfejű. Mosdókagyló, fürdőkád neki is kedvenc helye, bár asztalra nem mászik, kajához nem nyúl, de a szekrény tetejáre 1 ugrással felrepűl.Egy olyan helyről mentettem ki,ahonnan el akarták a kismacskákat pusztítani, mert kétszeresen sem fajtiszták. A nagymama perzsa volt,a nagypapa sziámi. A mama mint keverék cica, összeáll a szomszéd kóbor kandúrral. Az én Cimpim örökölte az ősöktől az össze önfejűséget, makacsságot, akaratosságot, rendkívűl okos is,de lusta is mint a perzsák, és életrevaló, mint házimacskák. Ha szeretetet akar, azt se hétköznapi módon kéri. Megvárja amíg lefekszem,és akkor elkezd bökködni az orrával, dörgölőzni, dorombolni, tapicskolni a nagy lábaival, és amikor kiverte a szememből az álmot, hanyatt vágja magát, hogy simogassam a hasát. Fürödni is szeret. A ruhaszárítóiamat rendre összetöri, mert felurgik a tetejükre, és azok előbb-utóbb megrokkannak.Sajnos beteg is szokott lenni, rendre elkapja a gyerekektől az influenzát és hajlamos a vesekőre is, így évente egyszer-kétszer kórházba kerűl, vagy ha sebesülést szerez akkor a helyi állatorvohoz. Olyankor injekciózzák, lázat mérnek, az én nagy pupákom, meg csak hozzám nyomja a nagy feját, becsukja a szemét, és tűr mindent. Viszont másnap mikor menni kell ismét, ember legyen a talpán, aki megleli hova bújt el, és ezt eljátszuk néha napokig, hetekig. Igaz, hogy a legjobb kajákat adom neki (válogatós), törődöm vele, mégid ís Ő az, aki annyi örömet szerez, hogy azt el sem lehet mondani. Soha sem válnék meg tőle.
Ja!És eltünt az íróasztalról délelőttről délutánra a bluetooth-om a laptop mellől.Két hete nincs meg,senki nem járt itt,más nem lehetett.6000 Ft volt.
Köszönöm,a legfrissebb szerzeménye egy műanyag korong,amit dobozos müzlifélébe tesznek,tegnap pedig bőrből készített ruhafoszlány.Hogy mi alapján választ,még nem jöttünk rá.Délelőtt egy verebet is fogott,szegény elpusztult,de nem ette meg,csak megmutatta.Hát,ez van.
Nagyon édi lehet!Jót mosolyogtam a történeten.:-)
Nagyon aranyos cicus lehet és még a gazdája is rajong érte ez fantasztikus,dolog.Sok sikert hozzá és minden jót nektek.
Aranyos torteneted van es kulonleges cicaid!Gyujtogeto cicusrol meg soha nem hallottam."Vicces" :D
Gyermekkoromban a nagyszüleim tanítottak meg az állatok tiszteletére, arra, hogy gondoskodnunk kell róluk, ha a házunkba fogadjuk őket, s arra is, hogy minden nálunk lakó élőlény egy különálló személyiség, akit óvni és félteni kell. Ezt ők ezerszer meghálálják majd nekünk, akár egy dorombolással, akár nyalogatással. Soha senki nem érez irántunk úgy, ahogyan ők tudnak.
Ugrás a teljes írásra:
A mi kis lázadónk