A méltóság mezeje (beszélgetés)

Az élet szép, légy vidám. A nárciszt elültetjük, márciusban kihajt, éli az életét, illatozik, díszít, szép formájával, színével magára vonja a tekintetet, majd elhal. A nárcisz a remény szimbóluma. Felkészíti az ifjúságot, az élet különböző szakaszaira. Születés, amikor kibújik a hó alól, az élet, ahogyan nő és virágba borul, majd elhervad, ez az elmúlás. A Hospice Alapítvány egy rendezvény sorozatot indított. A Margitszigeten kisiskolások ültettek nárcisz hagymákat, az ősszel. Számtalan város iskolája csatlakozott. Micsoda ötlet, ezt senki nem múlja felül. Egy gyerek jobban nem is találkozhat az élet az elmúlás kézzel, fogható közelségével. A virág gondozása, ad egyfajta tartást. Talán könnyebben viseli majd a szeretett nagyszülő, szülő, vagy ismerős elvesztését, nem ijed meg, mert láthatja, jövőre újból kihajt a nárcisz. Mi nagyszülők is talán újra lehetünk, abban a kis emberkében, aki utánunk jön. A gyermekeinkben, ha tudtunk adni szeretetet, törődést. Talán újra kihajtunk, ott a szívekben.

Ugrás a teljes írásra: A méltóság mezeje