A barátnőm kisfia idősebbekkel barátkozik (beszélgetés)

ha az osztálytársai között nincs barátja, akkor nem tul nagy az esély, hogy talál naptárilag kortárs barátokat.Gyerekkoromban szomszédainknak 2-3 évvel idősebb gyerekei voltak, velük barátkoztam és semmi bajom, nem lett.

Nekem viszont nem voltak fiatalabb barátaim, koromnál fogva "lenéztem" őket, hogy kis h..ék "'.

Körülöttem mindig csak idôsebbek voltak.

Nem lett semmi bajom.

Mellesleg apám káromkodott, mint egy udvari kocsis.

Nálunk a gyermekeim 12, 10, 7, és 3 évesek.

Akkor adjam valamelyiket árvaházba?

Igen, a kicsi bizony 2 évesen mondott olyanokat, amiket jó, ha 9-10 évesen esetleg lehetne.. Igen. Ez az élet rendje..

Ha a másik oldaláról nézem a kérdést: az én fiam is összebarátkozott (hasonló környéken) kicsit vagányabb utcagyerekekkel. Én is féltem kicsit, hát nosza, megyek vele, rovom az utcákat. Megismerkedtem a gyerekek szüleivel is, meghallgattam a problémájukat, ha tudom segítem őket. Ha mégis egyedül engedem ki a fiamat velük, akkor szigorúan meg van mondva, meddig mehet.

Csúnya beszédet hallani fog mindenütt, még az elit iskolában is, az a fontos, hogy tudja, hogy mi a csúnya, miért az, és mit mikor és hol engedhet meg magának. Ha olyat hall, akkor azt megbeszéljük.

Nem kéne már az élttől ennyire félni.

Sajnos "az" bármikor, bárhol megtörténhet.

Pl. egy kórházban a 4-5 éves kislánnyal - hiába van rácsos ágyban mûtét után.

Érdekes lenne, ha negyedikes gyereket kísérnék minden alkalommal a játszótérre.

Az mar a nevetségesség tárgya lenne.

Ha nem sportos alkat, épp ideje, hogy azzá váljon!!! :))

Emellett kitartást, fegyelmezettséget tanul, egészséges lesz, és sikerélményt kap.

Sokkal menőbb, mint egy pad körül spanglizni ( ki tudja mit 😰)

Azért kérdezem meg én, mert foglalkoztat a kérdés, az övénél pár évvel fiatalabb gyerekeim vannak és nemsokára kerülhetek én is hasonló helyzetbe. Mivel mi ketten nem jutottunk lényegesen közelebb a megoldáshoz, úgy gondoltam végighallgatom mások véleményét is. Nem volt benne személyeskedés és ha megtudok valami okosat, neki is tudok vele segíteni.

Nálunk otthon minden oké volt, mégis csináltam olyat kamaszkoromban aminek a szüleim nem feltétlenül örültek volna. Nehezen tudom elhinni, hogy van olyan aki soha nem bántotta meg a szüleit, hiába szereti őket. Persze nekem se lett komolyabb bajom, de azért szülőként az a dolgod, hogy megpróbáld az ilyesmit megakadályozni. Teljesen úgy se fog sikerülni.

Éppen itt lehet a probléma, mivel sajnos nem egy sportos alkat, nem volt eddig túl népszerű a suliban. Ott talán megfelelő közegbe kerülne, még ha idősebbek között is lenne. A menő gyerekek pedig már a mi gyerekkorunkban se a követendő példát képviselték, ez meg valószínűleg nem a jó irányba változott az utóbbi időben. Csak attól tartanak a szülei, hogy túlságosan beszippantja ez a közeg.

Erősen kétlem, hogy egy lakótelepen nincs több korabeli gyerek.

De, ha már nagyobbakhoz csapódott, Anyuka az elején lemehetett volna, megnézni, beszélgetni kicsit, ki merre lakik, stb. Netán meg is kérhette volna, hogy vigyázzanak a kisebbre, és neki hamarabb fel kell menni. /haza/

Mindezt jóval előbb, minthogy "menőbb" lett a suliban.

A barátnőd mit szólna hozzá,hogy itt kibeszéled a gyerekét? Ő nem tud regelni hoxára? Vagy egyenesen ő kért,hogy megkérdezd a nevében? De rendes tőled...

A témához: én is azon lennék,hogy sportoljon a gyerek. Lehetőleg csapatsportot. Megvan annak az oka, hogy miért keresi a nagyobbakat. Pl azért mert mondjuk nincs bátyja, vagy ha van,nem foglalkozik vele,és ez már az a kor, ahol keresik a konfrontálódást a nagyobbakkal. A csapatsportoknál pedig ezt kiélheti egészséges formában mert általában a különböző meccsekhez összeválogatnak több korosztályt is, így nem ritka, hogy már ott a 3 évvel nagyobbakkal is lehet, ráadásul együtt, szóval meglesz neki az élmény,hogy bevágódhat, stb. Csak nem cigizésben, hanem teljesítményben, csapatszellemben.

Nem látom egyébként problémának a korkülönbséget, hiszen ahol tesók vannak és nagyobbak, ott is ez történik és igen, eltanulja a kisebb a csùnya szót a nagytól családokon belül is. De mindenesetre akkor lehet valakit balhéba vinni, ha az otthoni légkör rossz, a gyerek elhanyagolva érzi magát, vagy meg nem értett,ezért nem mindig a társaság a hibás, hanem egy kicsit a szülő az, aki ilyen olyan módon belehajszolhatja a gyereket. Mert ha otthon minden oké, nem csinál a gyerek olyat, amivel megbánthatná vagy kellemetle szituba hozná a szeretteit.

Szerintem jobb félni, mint megijedni.

Egy 9 éves gyerek már kiskamasz, elkezd butaságokat csinálni, azért, hogy a csapathoz tartozónak érezhesse magát, aztán persze megbánja, és örülni lehet, ha nem későn.

Egy iskolai közösségben kontroll van, tanári felügyelet mellett nem történhetnek meg olyan dolgok, mint egy játszótéri pad körül pl. felügyelet nélkül.

Én keresnék valami sport elfoglaltságot a gyereknek, vele megbeszélve, amihez kedve lenne.

Az iskolában is sok idôsebbel lehet együtt.

Fel lehet hívni szépen a figyelmét az alkoholra, a cigarettára; el kell neki magyarázni a vagánykodás értelmetlenségét (legyen az ablakbetörés, boltból lopás, stb.). Az esetleges szexuális megnyilvánulásokat is.

Az nagyobb gond lenne, ha a kicsiket keresné inkább. Beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés = érzelmi biztonság.

Nem félteni, hanem felkészíteni, hogy tudjon különbséget tenni jó és rossz között!

Sziasztok!

Tegnap beszélgettem az egyik barátnőmmel, aki sokat panaszkodott nekem a 9 éves kisfia miatt. Kíváncsi lennék a véleményetekre.

Egy kisebb lakótelepen laknak ilyen panelházakkal. A házuk előtt van egy park egy játszótérrel, ahova le szokta engedni a kisfiát játszani. Elég biztonságos környék, szóval azzal nincs gond.

Viszont vannak lent idősebb gyerekek, akikkel együtt szokott lógni a kisfiú. 12-13 körüliek.

A barátnőm aggódik, hogy nehogy rosszakat tanuljon tőlük a fia, mert néha csúnyán is beszélnek, meg az egyikükről tudja, hogy cigizni szokott.

De nem akarja megtiltani azt sem a gyerekének, hogy lemenjen. Meg a kisfiú azt mesélte, hogy mióta jóban van a nagyobbakkal, azóta sokkal menőbb lett a suliban is. Emiatt is aggódik barátnőm, mert bár a fiú tökre örül neki, de ő fél, hogy nehogy valami rosszba belevigyék még ilyen fiatalon.

Azt meg ugye csak nem mondhatja meg neki, hogy menjen le, de nem állljon velük szóba. Persze lekísérheti ő is a fiút, de ennek pont az lett volnaa lényege, hogy kicsit egyedül is lemehessen a fiú, nagyobb fiúnak érezze magát. Csak nem ennyire vagy nem tudom.

Nem is nagyon tudtam neki tanácsot adni ezzel kapcsolatban, pedig sokat gondolkoztam rajta. Ezért gondoltam, hogy megkérdezlek titeket.

Ti mit gondoltok? Leengednétek egyáltalán a gyereketeket egyedül?