A 17 hónaposom fél az elalvástól!? Segítsetek! (beszélgetés)

Szia!

Megértem a problémádat, ugyanakkor a válasz a kérdésedre nagyon is kézenfekvő.

A gyermeked nem érzi magát biztonságban, és azért fél az alvástól, mert akkor nem lát benneteket.

Eleve nem kellett volna külön szobába tenni.

Dr. Rashburg Jenő gyermekpszichológustól olvastam, hogy minden gyermeknek 2 éves koráig a szüleivel kellene aludnia, mert ez a természetes igénye, az ősidőktől belekódolt elvárás.

Az új kor hóbortja, hogy az újszülöttet külön szobában kell altatni.

Szerintem ezzel csak ártanak neki.

Nyilván a legjobbat akarod a gyermekednek, csak józan paraszti ésszel kellett volna ezt a dolgot felmérni, és akkor nem jártál volna így.

A gyermekeden kijött a szeparációs szorongás, méghozzá nagyon durván, és ezen egy dolog változtathat szerintem, ha magatokhoz veszitek, és szép lassan felépíted a biztonságérzetét.

És még mielőtt megkövezne bárki, elárulom, az én 15 hónaposom gyönyörűen átalussza az egész éjszakát a saját szobájában, miután egy hete áttettem.

Nem olvastam el a hozzaszolasokat, nem tudom, ki mit ajanlott mar. Ha ismetlek valakit - elnezest!

Nalunk hasonlo korban ugyanez volt. Addig racsos agyban aludt a kislanyom. (mindig rossz alvo volt, a mai napig az estek 70%- ban ebred meg egyszer, 3 eves lesz)

Elutaztunk egy hetre videkre. Ott nem kertunk direkt racsos agyat. Egesz heten vegig aludta az ejszakakat. Haza jottunk es egyutt leszereltuk az agyarol a racsot. Onnantol kezdve ugyesen elaludt. Nem tudom, ez nalatok mennyire lehet megoldas, nekunk bevalt. Sosem akart utana kijonni az agybol.

Sok sikert es kitartast kivanok!

Mivel az egyértelműen megnyugtatja,ha mellett maradok,míg elalszik,így nincs más teendő,mint kielégíteni a vágyát. Bízom benne,hogy idővel enyhül a félelme,és megérti,hogy anya és apa ott lesz,ha felébred.

Köszönöm a véleményeket, tanácsokat! Sokat segítettetek az elfogadásban,hogy valóban nincs más választásom,és ez a feladatom!

Mivel valóban mintaalvó volt, hiszem,hogy újra visszakapjuk a mi jó alvó kislányunkat!:-)

Aki zsigerből elutasítja...sztem (vagyis remélem) olyan nincs.

Mindig a gyerek igényeit kell szem előtt tartani, úgy, hogy a család érdekei se sérüljenek túlságosan. Ösztönös terelgetés és a gyerek maximális ismerete...ez vezethet csak jóra!

biztosan nem így. A 20 hónapos fiam tegnap magától elaludt. Nem kellett, h odabújjak, elindult a leválás útján. Csak csodálkoztunk apjával :) Mivel eddgi minden igényében támogattam, mint az anyja, most már elindul a saját útján. És ez minden természeti népnél így van, ez a folyamat rendje. CSsak a modern világban megy fordítva. Neveljük önállóságra! Tanulja meg a korlátait! Aztán két-három évesen, amikor már önálló úgyis elkezdi bepótolni az elmaradt kötődést. Akkor meg hüledeznek a szülők. Pedig nem a gyerek alakította így a dolgot.

az én tanácsom annyi, hogy bízz benne. Bízz a gyermekedben, hogy okkal teszi ezt, hogy nem teszel neki rosszat, ha mellébújsz, ha odavszed. Amint ezt érzi majd, amint kielégül az anya/apa utáni vágya, újra elalszik majd egyedül és megint "mintagyerek" lesz

Örülök, hogy egyetértünk:)

Aki a szomszéd Juliska nénire...stb. hallgat, az nem jól teszi!

Én is ösztönből nevelem a gyerekem, nem könyvekből. A fiam csak akkor alszik velünk/velem, ha beteg, de hozzáteszem nem szereti. Imádja a kiságyát az elejétől fogva.

Nekünk közös elhatározás volt a férjemmel, hogy ne aludjon velünk. A közös elelvás nagyon jó, hozzábújás, szeretgetés...stb., de mindenkinek jobb (nálunk legalábbis), ha külön alszik.

Mindenkinek a saját döntése ez, nem lehet egyik vagy másik felett pálcát törni.

Mi nem tuduk jól aludni a gyerekkel, akinek az a jó, tegye azt, szíve joga.

Ha éjszaka baja van, mindig bemegyünk hozzá. Soha nem hagytam sírni, csak amikor a délutáni elalvást "tanultuk" meg. És látom azóta is, hogy neki is így a legjobb, kipihet, kiegyensúlyozott, boldog baba.

Én sem vagyok a sírni hagyás híve,soha nem is hagytam hosszú percekig ordítani,most meg aztán főleg nem lehet megoldás nálunk,hiszen kimászik pillanatok alatt a kiságyból.:-/

A mi ágyunkba is próbáltuk átvinni,de egyértelműen nem érzi jól magát ott, mászik le,nem is fekszik el.

Ennek egyrészt örülünk is.

Fizikai fájdalmai egyértelműen nincsenek,tehát nem is fogok neki fájdalomcsillapítót adni a semmire.

Tisztába vagyunk vele,hogy fél,hogy nem leszünk mellette,ha megébred,és ránk van szüksége,de azért ezt is valahogy meg kell oldani.

Én biztosan nem fogok mellette görnyedni a szőnyegen egész éjjel.

Sara! Köszönöm neked is a véleményed, de ne haragudj meg, olyanokét kértem,akik hasonló cipőben járnak.

Nyílván ha neked is ilyen szituációkat kellene átélned,biztosan így reagálnál!

így van, egyikünknek sem egyformák az igényei, de egy gyermek igényeit eltiporni azért, mert mások azt a hitet verték belénk, hogy nem jó, ha velünk alszik el esetleg ott is marad az ágyunkban... amikor a járókelők kérdéseinek tömkelege arról szól, hogy jó baba-e, felkel-e éjjel...

tudtátok, hogy a anyáknak a 70%-a alszik együtt a gyermekével, de csak töredékük vallja be? Nálunk a babaklubban erre a kérdésre mindenki igennel felelt. Mindenki vele aludt. Én mindig ösztönösen neveltem a kicsiket. Ösztönösen szoptattam/tatom, altatom, választom el. Egy belső hang súgja. Nem az anyám, neurológus, pszichiáter vagy a szomszéd Juliskanéni

Én sem bírom ha sír, és talán nem a rossz hangsúllyal kellett volna értelmezni azt a mondatomat...De vannak helyzetek, amikor hosszú távú érdeke az egész családnak, a gyermeknek is, hogy hagyjuk sírni... Neurológus, és pszichiáter szakorvos is megerősített benne, hogy a sírást nem kell mindig, másodpercre pontosan a kirobbanását követően csillapítani, mert a gyereknek is meg kell tanulnia a korlátait.. Nyilván nem hagyom fulladásig sírni én sem...

A Párom nevében pedig köszönöm az elismerést, valóban nagyszerű apja a fiának.

én is azt javaslom, altassátok el az ágyatokban, utána be a kiságyba

Ábel (bár erről még nem írtam soha), pici korától az ágyunkba alszik el és úgy megy be a kiságyába utána

nálunk ez bevállt, nem vágyik be hozzánk, sőt nem is tud ott aludni köztünk, csak ott alszik el este (délután nem)

és így szépen alszik éjszaka...1-2 szer kell max. bemenni hozzá cumit-iszit adni

sztem ez valami szeparációs szorongás-féle lehet

Szia!

Az én kisfiam 14 hónapos koráig alvás terén mitagyerek volt. A fogzással is úgy voltunk, mint ahogy Te is írtad, észre sem vettük szinte.

14-16,5 hónapos kora között ezt játszottuk mi is, amit Ti.

Nálunk apa sajnos a babával együtt alvás mániás, nem bírja ha sír így mi sokszor kínunkban már áthoztuk közénk. (Ezt nem ajánlom, és a mi esetünkben sem támogattam ezt, meggyőződésem, hogy emiatt oldódott meg ilyen soká...vitáztunk is rajta sokat..)

2-3 hete oldódott meg magától a dolog, egyik napról a másikra szépen visszaszokott.

Nekem nagyon javasoltak: vibrocol kúpot, meg citromfű teát, illetve hogy adjak neki nurofent, mert abban is van nyugtató. Én nem adtam semmit. Nem gondolom, hogy 2,5 hónapon át folyamatos, minden egyéb tünet nélküli fájdalmai lettek volna, és nagyon nem vagyok híve a baba "lenyugtatózásának" a saját kényelmem érdekében...

Szerintem nálunk szimplán a szeparációs szorongás okozta ezt, és szerintem nálatok is ez lehet a háttérben. Ahogy valaki írta előttem, tűrni kell míg sír, és egyik napról a másikra abbahagyja. Nálunk is ez lett végül a megoldás... Rájött a Kisfiam, hogy nem fogjuk kivenni, ha cigánykerekeket fog vetni akkor sem. Szinte 2-3 nap alatt visszaszokott.

Néha felsír éjjel, akkor kivesszük, megsimogatjuk, majd vissza is tesszük.

Az én kislányomnak kb 11 hósan volt ilyen időszaka. Előtte és azóta is átalussza az éjszakákat. Akkor a vacsorán majdnem bealudt, mégis mikor letettük az ágyába, éktelen sírás és állt fel, hogy vegyük ki. Ha mellette voltunk, elvolt, nevetgélt, amint átléptük a küszöböt, ordítás.

Valamennyit próbáltuk sírni hagyni, hátha abbahagyja, de csak jobban hergelte magát, míg fulladozni nem kezdett, így ez nálunk nem volt megoldás (mint a 2.válaszadónál).

Bevallom, mi átvittük magunk közé, ott kb fél órán belül elaludt. Addig elcsendesedtünk, többnyire a tv-t is lekapcsoltunk, úgy tettünk, mintha aludnánk, így ő is elaludt. Akkor visszacsempésztük az ágyába, és nem volt éjjel gond. Utána tv nálunk visszakapcsol...

Így csak kb fél-1 órás program volt az altatás.

Ez 2 hónapig tartott. Aztán egyik napról a másikra egyszercsak nem állt fel sírva a vacsi utáni letevéskor, hanem ott maradt és aludt reggelig! És ez így van azóta is!

És egyáltalán nem vágyik a mi ágyunkba, én sem vagyok ennek híve.

Szóval legyetek kitartóak, ha látszólag semmi oka, el fog múlni! :D

Hmmm...Az oltás nem lehet,mert azt már 2 hónapja megkapta.

Ordítva ébred mostanában mindig.:-(

Nem tudom a megoldást.:-(

Félek,ha bent maradok vele egész éjjel,akkor hozzá szokik és nincs vissza út.:-(

Sírni nem tudom hagyni,mert pikk-pakk kimászik az ágyból.

Szia!

Mi ugyan igy vagyunk az 5 hós kisfiunkal.Minden szép és jo addig amig nem kell aludni. :(( Mi sem tudjuk mi lehet a probléma,de minden alvás elött megy a sirás,és ez nagyon rossz :(

Kiváncsian várom én is a hasonlo helyzetben lévö anyukák válaszait.

Kedves Anyukák!

A mi problémánk néhány hete kezdődött az elalvással kapcsolatban. A kislányom 17 hónapos,és 16 hónapos koráig gyönyörűen elaludt többnyire magától a kiságyban, külön szobában. Azonban pár hete kezdődött,hogy óriási üvöltésbe kezd,ha beteszem a kiságyba,és már odáig jutottunk,hogy ki is mászik belőle.

Ilyenkor kicsit megszeretgetem, ringatom,majd beteszem vissza az ágyába. Ekkor újra megint ordítás következik,és csimpaszkodik belém,hogy vegyem ki. Újra megszeretgetem,majd vissza teszem,és lefekszem mellé a szőnyegre. Ilyenkor mindig megnyugszik. Mivel már semmi sem segített,így megvárom,míg elalszik,és kisomfordálok a szobából. Ha szerencsém van,nem riad fel,de sokszor igen,és akkor megint kezdődik előröl.:-(

Már este 2-3 órába telik,mire végül ki tudunk jönni tőle,hogy nem ébred fel. Az utóbbi éjszaka is már többször felsírt,és mellé kellett feküdnöm. 1 órába telik,mire sikerül vissza aludnia.

Ezelőtt ha fel is sírt éjjel,vagy megtalálta a cumi és visszaaludt,vagy átmentem hozzá, beadtam neki,de mindig aludt tovább.

Az ebéd utáni elalvás is siralmas, és egyre gyakrabban fordul elő,hogy egyáltalán nem is alszik semmit.

Valószínű elkezdett félni,ugyanis a hirtelen a hangoktól is már megijed,és az idegenektől is fél, bújik hozzám.

Ez mind természetes dolog,tudom.

Az ágyából is kivettünk két rácsot,hogy ne essen ki,de az sem segített a helyzeten.

Mindig olvasunk neki mesét, megnyugtatjuk, kap cumit (napközben már nem,és nem is igényli),de mikor már órákba telik az elalvás,akkor már én sem tudom mindig megőrizni a higgadtságomat.:-(

Nagyon kétségbe vagyok esve,ugyanis idáig egy gyönyörűen alvó kislányunk volt,most meg már előre rettegek az elalvástól,és az éjszakáktól. Nem szeretnék oda jutni,hogy egész éjjel a szőnyegen alszom mellette.

Az még talán hozzá tartozik,hogy a fogai szerintem nem okozhatják az alvászavart,mert két legutolsó rágófogain kívül már mind kint van,és még a szemfogai sem okoztak komolyan problémát.

Az ágyában semmilyen plüsst, alvókendőt, anya párnáját kezdettől fogva nem tűr meg. Már ezzel is próbálkoztunk.

Úgy gondolom,hogy nem is érte olyan trauma,ami esetleg ezt az alvászavart okozhatta nála. Nem is szokott máshol aludni.

A nagymamáknál szívesen van, nincs üvöltés,ha elmegyünk, sőt még integet,puszit is küld nekünk.

A mi szobánkba nem szeretnénk áttelepíteni, ezt remélem megértitek. És akkor sem feküdhetnénk le vele este 8-kor,és minden ebéd után.

Szeretnénk valahogy újra megtanítani neki az elalvást.

Egyébként nagyon okos, kiegyensúlyozott, boldog, élettel teli a kislányunk,és mi, a szülei is azok vagyunk.

Lehet kicsit össze-vissza írogattam,de igyekeztem össze szedni minden tényezőt!

Aki volt/van hasonló helyzetben, légyszi segítsetek megoldást találni!

Nagyon köszönöm előre is a tanácsokat!