50 évesen jöttem rá, hogy elpazaroltam az életemet.... (beszélgetés)

Azért még 50 évesen nincs annyira lerobbanva valaki, hogy ne tudjon belekezdeni egy olyan elfoglaltságba a napi munkája mellett, amit évek óta szeretett volna csinálni.

Én egész életemben szerettem volna utazni, körbejárni a világot, megismerni új embereket, tájakat, megnézni az ősi világ által ránk hagyott régészeti, történelmi ereklyéket... sohasem volt rá módom, lehetőségem. Ehhez pénz is kellett volna. De ha most, (jóval túl a 70-en) pottyantana Fortuna egy hatalmas vagyont az ölembe, hát már biztosan meggondolnám, milyen messzire utaznék.

Az lenne a sors fintora, mert ugye: "van akire rámosolyog a szerencse, a másikat meg kiröhögi." :)) (Bárcsak kiröhögne!)

Sok igazság van ebben, de együttérzek a vallomás írójával is. Az általad leírt dolgokat nagyon jó lenne megvalósítani, ha - az ember egészségi állapota megfelelő. Ötven hatvan sőt hetven évesen is annyi mindent lehetne csinálni, persze ha elegendő pénz is van, színház, kirándulás, esetleg utazás...de gondolj bele, ha betegségeid, fájdalmaid vannak, állandóan ezekkel kell együtt élned, hát mit mondjak. Az embernek sokszor az élettől elmegy a kedve. Tapasztalatból mondom. A hátam közepére se kívánok egy koncertet, vagy színházat, oda se tudnék figyelni, végig sem bírnám ülni. Hosszú séták örökre isten veletek. Sajnos:(

Akinek van egészsége, örüljön neki és próbálja kihasználni, amíg lehet.

Na látod, ez jó. Mert a gyerekhez - nőként - leaglábbis vée szerintihez már késő lenne.

A többi még simán mehet, ha tudod, mit akarsz. Ha beteges vagy, haladj lasabban, de haladj. Ha van célod és haladsz felé, a lálek örül, a testnek is könnyebb.

Pár evvel fiatalabbe vagyok, de én is bepunnyadtam...

Elfasul az ember.

Pár éve nem is gondoltam volna.

Örülj, hogy nem vagy az.

Vidám voltam fiatalabb koromban, de ez lett. Az egészségem megromlása rásegített. De nem akarok ilyen maradni.

Az elmúlt 20 évre írtam. Nem vesszük észre, mert csak a pénz utáni hajtás, a napi robot van fókuszban, és csak ha egy pillanatra megállunk, akkor csodálkozunk rá, mennyi év elszállt felettünk.

Az a jó, ha valakinek sikerül minél előbb túl látni, nézni, figyelni a napi roboton. :))

Talán nem csak ennyi lesz az éveimben. Egész máshogy képzelem. Remélem nem lesz olyan távoli…

Taposómalom biztosan lesz benne. Ha szerencsém lesz, idő előtt leszázalékolnak. Viiiicccc.😀

Én is az ötvenedikben vagyok. Sajnálom, hogy nem előbb ültem vissza az iskolapadba (csak 4 éve), de kihoztam belőle, amit lehetett, és jobban teljesítettem, mint reméltem. Úgy látszik, meg kellett érnem rá.

Nincs még vége az életednek, bár vannak dolgok, amikhez már késő, még sok élmény beleférhet. Ne engedd el őket! Különben 10 év múlva már 60 évet fogsz siratni.

Ennyi idősek voltunk, a 30.-ik érettségi találkozónkra üzente az osztályfőnökünk:

Eljutottunk abba a korba, amikor:

- már mindenki elérte szakmájában azt a csúcsot, ameddig képes, vagy éppen lehetősége volt eljutni.

- már gyermekeinket felneveltük, sőt leginkább útjukra is engedtük őket

Életünkben eljött az az idő, amikor már hozzákezdhetünk azt tenni, azt csinálni, amit egész életünkben csinálni szerettünk volna! Most még lehetőségünk van kedvenc hobbinknak, régen vágyott tevékenységünknek hódolni. Hát ne késlekedjünk, fogjunk hozzá!

Szerintem 50 évesen pont, hogy nincs még késő. Ki tudja, lehet, hogy 100 éves korodig fogsz élni, akkor meg még az életed fele hátra van. Nyilván vannak korlátok, amit már nem tehetsz meg, mondjuk nem lehetsz balett táncos,bár ahhoz már 20 évesen is késő, ha valaki nem kiskorától csinálja, de kedvtelésből megtanulni és gyakorolni még akár most sincs ahhoz sem késő. Számos ember van, aki egyébként a te korodban kezd valami új tanulásába, vált akár szakmát, próbál ki dolgokat.

Egyébként konkrétan mi az a dolog, amit megtennél, de úgy érzed, hogy már késő, már nincs rá lehetőséged?

Nem mindegy mire gondolsz mire pazaroltad el.

Akár új életet, akár új munkát is találhatsz. Volt aki ilyenkor iratkozott be az orvosira és el is végezte.

Gyereket már nehezebb vállalni ilyenkor, de volt akinek az is sikerült. Igaz ez utóbbit nem tartom már jó ötletnek.

Semmiről nem késik le az ember, amíg él.

Gondolom úgy élted az életed, ahogy az adott időben a legjobbnak láttad. Ami elmúlt, azon kár sírni, változtatni meg sosem késő.

Mit szerettél volna csinálni?

Rengeteg idő áll még előtted is, ráadásul érettebben, tapasztaltabban. Talán gyereket is felneveltél, most fordíts időt magadra!