41 hetesen már naponta járok vizsgálatra. Milyen gyakorisággal és mennyit "illik" adni ilyenkor a dokinak? (beszélgetős fórum)

Szia,

én is hozzád hasonlóan jártam. Majdnem zárt méhszájjal 41. héten be kellett feküdnöm éjszakára a szülőszobára, méhszájérlelőt kaptam. Nekem nem csinált fájásokat. Reggel burkot repesztettek, 7 óra után nem sokkal oxitocint kötöttek be és 13:25-kor már megszületett a kisfiam :-)

Szurkolok Neked!

Csajok!

Az van, hogy holnap be kell feküdnöm a kórházba. Reggel magzatvíz vizsgálat, utánna fel a szülőszobára, ahol hüvelytablettát kapok. Ha nem indulnak be a fájások tőle, akkor le osztályra, másnap újra próbálkozás....

Szurkoljatok, hogy beinduljanak a fájások! Nem akarom a több napos tortúrát...

A kórházban megfizetett orvosoknak pont ezekért fizetnek,hogy akkor ugorjon amikor kell.És nem azért,hogy a műszakjában fogadjon,amiért fizetést kap.Szülés után mindenki nagyobb összeget szokott adni,abban benne vannak a vizsgálatok és egyebek is,nem csak az a kis idő amit eltölt a szülőágy mellet,meg az a fél óra amíg összevarr.

Aki meg mindenképpen tömni szeretné az orvost pénzzel,az mehet magán rendelőbe,ott fizethet minden alkalommal.

Valóban, ezek nincsenek benne a fizetésében, de az, hogy az "Sztk" rendelésen pénzt fogadnak el az szerintem nagyon helytelen. Továbbra is úgy gondolom, hogy aki ezt vállalni kívánja orvosként az nyisson magánrendelőt és ott fogadjon fizetős kismamákat.

Azzal egyet értek, hogy ha fizetős vagy, akkor legyen elérhető, jöjjön be szabadságról, várjon meg, jöjjön be éjjel szülni. Mondjuk ezek bizalmi dolgok, szerintem aki fizet a bizalmat fizeti meg, ill. a kényelmet, de nem értek egyet azzal, hogy felelőtlen lenne.

Mondjuk én olyanról hallottam, hogy a kismama akkor szült, amikor a dokija ügyeletes volt:) Vagy olyanról, hogy az éjjel "berángatott" doki jó pár óra múlva érkezett, akkor is türelmetlen volt:(

Ha tudod jelezd, ha menni kell, hogy tudjak drukkolni nektek:)

Remélem már nem várat Réka sokáig:) De első az egészség!

Köszönöm csajok a hozzászólásokat! Aranyosak vagytok!

Ahogy mondják, a remény hal meg utoljára...

Írok, ha bármi van. :-D

két fiamat szültem a 41 hét végén, a harmadikat a 42 hét+1 napon.

nem vagy defektes, és szerintem már nem kell pénzt adnod, csak a szüléskor.

a nyákdugó valószínűleg a vizsgálat miatt távozott, ne éld bele magad, hogy ez szüléssel jár. :(

Viszont sokáig már nem lehet húzni, vagyis készülj fel, minden esetre. :)

Ezért fogsz neki fizetni a szülésed után.Gondolom számít rá.Ha megvárat,és semmi extra nem jár,azért fizetni sem kellene.Tegyen már a pénzéért valamit!

A szüléseknél is igazából amit a doki végez....hát,jó órabérük van na.

Én nem adnék semennyit.

Én úgy csináltam a terhességeimnél,hogy adtam a dokinak 1x amikor megfogadtam egy tízest,és legközelebb meg a szülések után,mielőtt hazamehettem a babákkal.Attól függően,mennyire voltam megelégedve.Ha nem lettem volna,nem adok semmit.Azért van az orvos,hogy ellásson,ez(lenne) a dolga.Pláne ha kórházba mész hozzá,a munka idejében,gondolom Te alkalmazkodsz hozzá,és nem Ő megy be miattad.Ezért tartunk itt ahol tartunk az orvosokkal,hogy rá sem néznek a betegre ingyen,mert el lettek rontva.A magánrendelés más,ott egyértelmű,hogy fizetni kell.

Az egy jó kép:) Nem hiszem, hogy 216 kiló lennél:D Én még a szülés után is híztam, 17 kg jött fel a sikeres szoptatás érdekében. Erre majd figyelj oda, nehogy úgy járj, mint én. Most már elkezdtem fogyni, de nagyon nehéz.

Köszönöm a gratulációt, nagyon imádom a lányom:) Biztos a tiéd is nagyon tündér lesz:)

Semmit nem csinálsz rosszul!:) Bálnaságból tudnék különórákat adni:))

Nálunk is jó lett volna, ha beindul a szülés, "jól" meg is vizsgált a dokinéni, lépcsőztem, hmeóbogyóztam, de semmi, szóval engem vágtak, mert rossz volt a CTG.

KOlléganőm a 42. héten szült, már minden este sírt, de rendes úton jött a lánya.

Amíg nincs baj a CTG/NST-n ne aggódj!:)

A nyákdugó azért biztos jelent valamit:)

Könnyű szülést kívánok neked és egészséget mindkettőtöknek!

Mi lesz a neve?

Hozzátartozik a dologhoz, hogy én azért választottam a dokit, mert előtte is hozzá jártam, ha nőgyógyászati gondom volt, vagy rákszűrésre mentem. Tehát szerencsére a bizalom meg volt. :-)

Most inkább a legnagyobb gondom, hogy baromira nem akarok tágulni (egy kisujjnyira vagyok nyitva) és a babóca sem kíváncsi a kinti világra... Elvileg tegnap távozott a nyákdugóm. A doki mondta, hogy ez persze nem jelent igazán semmit, mert lehet akár a vizsgálattól is.

Minden délután sírok, hogy lehetek ilyen defektes, hogy képtelen vagyok tágulni. Nagyon szeretném elkerülni a császárt, mert akkor nem tarthatom majd szülés után a karomban a kislányom, és mivel egy túlsúlyos ocsmány bálna vagyok, még a dokinak is feladnám a leckét azzal, hogy összefoldozzon... Szóval, lelkileg a béka segge alatt vagyok, tele kételyekkel, hogy mit csinálok rosszul?

Két barátnőm szült előttem, fogadott orvossal, ők mondták, hogy a többi doki kb. letojta őket.

Mindkettő azt mondta, hogy ha még egyszer csinálná nem választana külön dokit, ill. a következő "SZTK" lesz. Az egyikkel nagyon bunkó is volt a szülésnél az orvosa, mert épp éjjel jött rá, és folyton azzal piszkálta, hogy jó lenne már túl lenni rajta, a másik doki meg gyakorlatilag alig ért oda a szülésre de a markát azért tartotta.

Amikor kórházban voltam akkor meg vizitnél épp, hogy rájuk néztek, akiknek volt fogadott dokijuk, mondták, hogy majd az orvosával megbeszéli, a többi kismamával meg minden épp ügyeletes orvos kellően kedvesen és nagy odafigyeléssel foglalkozott. Persze a kedvességgel nem volt hiba a fogadott-orvosos kismamáknál sem, csak óvakodott minden doki "beleszólni" a másik kezelésébe, dolgába:)

Mondjuk ha olyan tapasztalatom lett volna, mint neked, valószínű én is elmegyek magánrendelésre, még ha az elveimmel ellenkezik is, mert leginkább a baba biztonsága a fontos, de meg voltam elégedve az alapellátással. Egyébként én nem is tudok egyszer csak megbízni senkiben (a pénzemért:) ), viszont általánosságban megbíztam az ellátási rendszerben:)

A TB-s terhesgondozáson ha ugyan ahhoz az orvoshoz jár az ember ő ugyan úgy képben van. Egyébként a fogadott orvosnak is van annyi betege, mint a többinek. Az, aki úgymond nem volt képben másnak ugyan úgy a fogadott orvosa. Amúgy meg szerintem ha egy kismama bemegy valahová az orvosnak illene megkérdezni, hogy van-e panasza. Ezzel kezd.

Sokaknak megéri az, hogy kedves az orvos, többet foglalkozik a kismama LELKÉVEL és kényelmével. De ezt tegye magánrendelésen és ott várja el, hogy ezt külön honorálják! Azért fizetsz, mert meg akarsz bízni az orvosodban és ő segít is kiépíteni ezt a bizalmi kapcsolatot. Én nem akarok azért fizetni, hogy jópofizzanak velem, Lássanak el és pont.

Egyébként nem azzal van a bajom, hogy van, aki fizet a minőségibb ellátásért, hanem azzal, hogy az orvos elvárja a normál munkaidejében. Nyisson magánrendelőt és ott fogadja a fizetős betegeit!

Amin fennakadtam, az az volt, hogy a kedves "kolléganő" egy kalap alá vette az orvosnak való nemfizetést a dohányzással. Nálunk voltak olyanok a körülmények, hogy nem volt megterhelő városi terhesgondozásra járni. A laborba pl. soron kívül bemehetnek a kismamák, az orvos a terhesgondozáson azzal kezdi, hogy ülj le, van-e panaszod.

Viszont azt is észrevettem, hogy akinek van fogadott orvosa, azzal felületesebben bántak a többiek. Ez sem igazán jó, de ki akar beavatkozni más dolgába.

Ja, és még annyit, hogy elmeséltem a fogadott dokinak, és még ő érezte kellemetlenül magát a kollegája miatt. Azt mondta, hogy ha esetleg előfordulna, hogy baj van, és nem érem el őt, akkor mindig hivatkozzak rá, hogy ő a dokim.

Azóta, ha meglát a "bunkó doki" mindig köszön...

Már bocs, hogy helyette válaszolok, de pont azzal, hogy a "fogadott" orvos a 9 hónap alatt teljesen képben van a terhességemmel kapcsolatban, és bármi gond is adódna, tudom, hogy számíthatok rá, akkor hívhatom, amikor csak akarom.

És nekem igenis "megéri" azért adni, hogy nem megy rá a napon egy vizsgálatra, nem kell sorba állnom, nem egy kiégett, nemtörődöm doki vizsgál meg (fájdalmasan, felületesen) akinek én vagyok aznap a negyvenedik "luk".

És ezt tapasztalatból írom sajnos.

Még a terhességem elején elkezdett nagyon fájni az oldalam, és én bementem a kórházba. Persze, hülye fejjel nem hívtam fel a dokimat, hogy benn van-e? Mikor odaértem, közölték, hogy konferencián van, nem is lesz. Beadtam a kiskönyvem a terhességi ambulanciára. Kijött a csaj elvenni a kiskönyvem, egyből fentről kezdte, hogy menjek előbb vizelet, vérnyomás, súlymérésre. Mondtam neki, hogy panasszal jöttem, nem terhesgondozásra. Megrándította a vállát, és közölte, hogy akkor üljek le.

45 percig ültem ott szenvedve, félve, hogy miért fáj a hasam, mire behívtak.

Mikor bementem, a benn lévő doki is azt hitte, hogy terhesgondozásra jöttem. Egyből felfektetett, és megvizsgált, de abban nem volt köszönet. Elég jól bírom a fájdalmat, de a könny kicsordult a szememből. Erre rámordított, hogy miért bőgök. Én mondtam neki, hogy azért, mert eddig csak a hasam fájt, de neki köszönhetően már a hüvelyem és a méhszájam is fáj.

Erre elküldött vizeletvizsgálatra, nst-re és ultrahangra. A vizeletvizsgálatnál fél óráig tartottam a kezemben a poharat a tömegben, mikor meguntam, és az éppen arra jövő nővértől megkérdeztem, hogy mi a fenét csináljak vele. Erre ő is rámripakodott, hogy terhesgondozásra jöttem, nem? Én mondtam neki is, hogy nem, hanem akut gondom van. Erre közölte, hogy akkor megnézi. Megnézte, kimutatta, hogy kétkeresztes (szerinte). Aztán mennem kellett nst-re, ahova ugye nem volt előjegyzésem, és ismét várnom kellett egy órát. Miuátn kész lett, jött az ultrahang, ott is szépen kivártam a sorom.

Végül a kapott eredményekkel vissza kellett mennem a dokihoz, aki mivel eljött a fél kettő, elment ebédelni.

Miután megjött, ott is kivártam a sorom. Megnézte az eredményeket, és felírt egy olyan gyógyszert a vizeletemre, amit már fél éve kivontak a forgalomból.

Mikor felírta, ideadta a kiskönyvem. Erre kérdeztem, hogy akkor meg tudja mondani, hogy miért is fáj a hasam. Erre ő közölte, hogy neki arról fogalma sincs, de ha továbbra is fáj majd, akkor jöjjek vissza. Fél négyre értünk haza...

Na, ezek után gondolkodás nélkül odaadom a borítékot a fogadott orvosomnak.