Van olyan személy az életetekben aki éveken keresztül mindig újra megkeresett? (beszélgetés)

Hát, akkor vmiért akkor sem akartad igazán, most sem...

Inkább nyitnék másfelé is, ezek a "nem elég szar" kapcsolatok becsapósak tudnak ám lenni...

Eljutottatok már valaha 1 hétköznapi kapcsolat szintjéig?

Azért kérdezem, mert lehet, hogy 1 olyan dolgon gondolkozol, ami nem is létezik.

A család vs partner nehéz ügy. Ha van távolság, tud mindenki elfogadó lenni, milyen jellegű a bibi... Azért optimális esetben, ha emberek tényleg szeretik egymást, akkor ott mindenki megoldásra törekszik, ha nem is azonnal.

Persze, le tudom én meg is tettem már többször. Többször mondtam, hogy hagyjuk le is tiltottam, stb.

Hát a "fő" problémán nem tud változtatni, meg azon, hogy emiatt a családom hogyan reagálna.

A kisebbeken tud, meg talán meg is tenné.

Nehéz, de egyedül is le tudod ezt zárni, ha szeretnéd.

Beszéltetek az áthidalhatatlan dolgokról, ő is így látja ezt?

Hát, vannak bizonyos különbségek amiket picit áthidalhatatlannak érzek.

Sőt, nem is annyira én, de a családom valószínű egyáltalán nem fogadná el.

Meg igazából a bizalom amit az elején éreztem, amióta ő is mással volt már (amihez tudom, hogy semmi közöm) kicsit megingott..

Áhh igazából több apróbb és egy nagyobb oka van.

Most azt mondta minden más lett volna, ha elmondom akkor hogyan érzek. De ő nem tudta, mert én csak azt mondogattam, hogy nem lehet köztünk több testisegnel.

Néha elfelejtik, hogy mi is szoktunk flörtölni, csak úgy, mindenféle cél nélkül, meg jófejek is lenni, meg rosszfejek is.

Azt gondolom, ha viszont vki egyértelműen közli a szándékait, hogy mit szeretne, akkor érdemes úgy hozzáállni a másikhoz.

De bonyolult ez, mert kinek mi fér bele a haverkodásba, mi az, ami már flört. Az idő, meg élő interakciók, találkozások eldöntik ezeket.

Legalábbis én az ilyen fb-os ráírok a másikra, meg ilyesmi történetekre nem adok. Ez 1 virtuális világ, virtuális kapcsolatépítésre jó. :D

Olyan igaz egyébként!

És a "túl" jófej az annyit tesz ki, hogy mondjuk beszélgettem egy kellemes 15 percet egy férfivel.

Jó mondjuk olyan durván szabadkozni nem szoktam. De érdekes, hogy néhány férfi nem érzi, hogy egy nő most csak beszélget, haverkodik vagy jeleket küldd, hogy tetszik is a másik...

Habár lehet adunk jeleket, csak nem tudunk róla, én már erre is gondoltam. Mosolygós ember vagyok, lehet ezt értik félre.

Sztem az ilyen emberek döntésképtelenek, és akarnak vmit, de a másiktól várják ennek a felvállalását mert ők ezt vmiért nem merik meglépni, vagy tényleg csak rossz az időzítés.

Volt 1, amikor 1 volt pasim bukkant fel évekkel később. Ő is szabad volt, én is, semmi rosszat nem láttam a dologban, de jobbnak gondoltam ezt a próbálkozást már csírájában elfojtani.

Itt nekem az vált be, hogy elutasító voltam, szerencsére ő is finoman érdeklődött, és ezt tudomásul is vette.

Sajnos olyan is volt viszont, amikor sokkal agresszívebben kellett vkit elhajtanom. Nekem az annyira kellemetlen volt, hogy mai napig rosszul vagyok az egész sztoritól.

Azóta kb. haverkodni sem merek, mert vannak, akik mindent IS félreértenek...

Szakítás után erősen zaklatott.

Jobban mondva amikor megtudta, hogy szakítani szeretnék akkor még hónapokig gyötört, zaklatott, fenyegetett. Ott azt megelégeltem és csúnya véget vetettem neki. Ennek már 3 éve, de fél év még sose telt el úgy, hogy ne keresett volna. Már nem zaklat azért.. úgy tesz, mint aki nem rossz szándékkal keres, de mindig hamar elküldöm.

A reagálás bíztatásnak veszik akkor is, ha elutasító?

Akiről most szó van őt nem tudtam volna ennél jobban egyértelművé tenni akkor, hogy többet ne, le is tiltottam, de még mindig azt mondta embereknek, hogy akar még velem lenni. Annak ellenére, hogy már nekem is, neki is volt azóta más. De olyankor sosem keresett.