Vallomások

Sokszor érzem, hogy meghalni lenne jó! Vége lenne mindennek, nem fájna semmi.

Úgy érzem, hogy sikerül elkezdeni a közös életünket, így 2 év szüleimnél való lakás után. Remélem már nem sokat kell kibírni, és lesz egy saját kis kuckónk. :)

Úgy érzem, kiábrándultam az életből. Ez a csekk totó, ez a mit eszünk hó végén, kiborít. Állítólag jól keresünk!? Hol? Mert kettőnk fizetése majdnem az éhenhaláshoz elég. 😔

Végre 😍. Csak azt nem tudom, ha boldognak kéne lennem, miért tör rám a sírás hullámokban.

Elmaradtam a diák és a lakáshitelemmel. Ezért érdemes volt továbbtanulnom hitelből.

Bevallom, én büntetném azt, aki tudja magáról, hogy fertőző beteg, mégis emberek közé megy, holott nem lenne muszáj neki.

Az egyik legnagyobb poén számomra, mikor nézem, hogy valaki fröcsögve beszél arról, hogy másvalaki gyűlölködik. Ilyenkor nem a gyűlölködés jut eszembe, hanem a nevetés.

Szép dolog az eső és a szél is. Lemossa a port és elfújja a szmogot. Megtisztít.

Egyszer majd eltompulnak és elmúlnak az érzések. Minden elhomályosul és elfelejtesz. Találsz mást. Fáj. Köszönöm a pillanatokat. 😪

3 hete kezdtem egy munkahelyen, de a régi helyről hívtak, hogy újra indul ott is a munka. Tavaly megszűnt, félek a biztosat a bizonytalanért otthagyni.

Szerelmes vagyok, pedig nem kellene pont belé. Tudom, hogy naiv vagyok, tudom, hogy hiteget, mégsem tudok véget vetni ennek, mert szeretem. De egyre jobban szenvedek miatta. Ilyenkor nem tudom, őt gyűlölöm vagy magamat inkább.

Álmom, hogy állatkertben dolgozhassam, gondozóként. :)

Ma beadtam a felmondásomat! A főnököm nem értette, miért. Elegem lett 16 órából meg abból, hogy az én hátamon csattan az ostor mások hibái miatt...

A kukázók minden alkalommal kidobálják a tartályból a szemetet. Nem szedik össze. Hiába mondjuk nekik, hogy az ételt, és a használható ruhákat a lecsukott kuka tetejére tesszük, nem értik meg. Ma veszek 2 csomag zsilettpengét...

43 évesen bébi projekten vagyunk. Boldogan várom a kis manót!

Felmentem egy pasi lakására a hétvégi buli után, nem történt semmi komoly, de mégis olcsónak érzem magam.

Egy barátnőm összejött egy öreg, zokni szandál kombós özvegyemberrel. Ez nem szerelem, ez full érdek, a nő részéről. Persze nem meri a fószert megmutatni, viszont én meglestem a közösségin. Ajjaj van baj.

Ma voltam állásinterjún,a főnökről nem tudtam eldönteni férfi vagy nő, mint kiderült az utóbbi, de egy dolog biztos, tuti nem leszek az alkalmazottja, mert olyan bunkón bánik az emberekkel, lehet meg is verném... :(

Nem érdekel másnak a terhességi csíkos teste, vére, narancsbőre.. Hányingerem lett, hogy ezt nyomta az arcomba reggel a Facebook!

Már csak a csoda segíthet, hogy együtt lehessünk! Ő is nagyon szeret. Mégsem tudunk együtt lenni. Belebetegedtem ebbe a kapcsolatba. 3 hete szenvedek. De reménykedek a csodában!

Ma úgy ébredtem, hogy már semmit sem érzek a plátói szerelmem iránt, de ez rosszabb érzés, mint mikor hiú ábrándokat kergettem... Talán bűntudat, hogy ilyen sokáig reménykedtem.

Vettem volna szájmaszkot tegnap a gyógyszertárban, de kifogyott, nem kaptam.

Babát szeretnék, így a negyedik X után. 😞 De a párom nem. Azt mondta, ha terhes leszek elhagy. 😟

Hónapokon keresztül hazudott, már nem először. Azt mondta azért, mert tudta hogy úgyis mérges leszek. Most is az vagyok.

Van púderom, 3 db rúzsom, de nem használom, mert nem megyek sehová, míg teljesen rendbe nem jövök.

Szerintem szerelmes vagyok. Pedig az eszemmel tudom, hogy nagyon nem kellene, mert két teljesen külön világ vagyunk és ő ráadásul biztosan nem is gondol rám. :(

A párommal diétázunk és kondiba járunk. Elvileg. Most rendeltünk két óriáspizzát extra feltéttel.

Randin voltunk, felvitt a lakására, de nem történt semmi. Nem tudott csinálni semmit. Nagyon kínos volt, úgy éreztem, hogy nem hozom lázba.

Életemben kétszer is voltam úgy férfival, hogy otthon a terhes asszony várta. Mindkettő csak utólag derült ki. Földbe döngölő érzés volt.

Szeretek kapcsolatban lenni, és a komoly kapcsolat híve vagyok, de bevallom, jobban szeretnék külön háztartásban élni, bár ez nem “szokás”.