Vallomások

Szerintem gyerekes, amikor egy felnőtt ember némasággal, hallgatással büntet. Miért nem lehet megbeszélni a dolgokat? Kommunikálni egymással?

Ha rajtam múlna kitiltanám a munkahelyről az okos telefonokat, mert egész munkaidőben a kezükhöz van ragadva a kollégáknak.:(

Tervezgetünk a marokkói barátommal. Ünnep van náluk. Most kevesebbet beszéltünk a napokban.

Sajnálom az internetfüggőket, nem tudnék együtt élni egy olyan nővel, aki egész nap netezik és csak virtuálisan él.

Azt mondta az olasz barátom, hogy költözzek a házába, éljek vele, meg azt is, hogy beszélgetett már rólam az édesapjával. Úgy tűnik tényleg komolyan gondolja. 🤗

Nem festem magam, mert érzékeny a szemem. Fénytől, széltől könnyezek. A vízálló is lejön. Biztos savat könnyezek. Már sminkcuccom sincs, mindent kidobtam.

A 20-as korosztályhoz tartozom, még sincs facebook-om. Utálom, semmi értelmét nem látom.

Felhívtam a lányom és behívtam a munkahelyemre, hogy együtt legyünk, és inspiráljam.

Én nem bírom elviselni magamon az ékszereket, semmi nyaklánc, gyűrű, karkötő. Csak egy óra és egy pár fülbevaló, abból is nem a nagy csüngős.

Nem bírom magamon elviselni sem a púdert, sem az alapozót, de még a BB krémeket sem.

Legszívesebben agyonütném, de tudom, hogy a férfiak és a nők nem egyformán gondolkodnak. Hiába ő volt a pöch én mentem a menthetőt a nyugalmammal. Nem hagyom, hogy elrontsa a napom. Többet ésszel, mint erővel! 😉😋

Nem tudnék Pesten lakni! Nagyon nagy a nyüzsgés és a tömeg!

Borzalmasnak tartom, hogy sok ember itt éli az életét!

Nagyon idegesít, hogy a kolléga az egész munkaidőt végig fütyörészi hangosan az irodában, ráadásul még figurázza is.

Olyan ideges vagyok. Csupa kellemetlen dolog történik ma velem. Hol rontottam el?

Tyúkszem visszavonva. Egy nagy pattanás. Mondjuk így is fáj. :(

Nagyon sokat sírok amiatt, hogy nekem nincsenek olyan felsőkategóriás sminktermékeim, mint az egyik barátnőmnek. Olyan szép sminkeket alkot az amúgy is szép arcára. Én sem vagyok ronda, de drogériás minőséggel nem lehet ugyanazt a szintet elérni.

Töröltem egy ismerőst a Face-n, mert megjegyzést tett arra, hogy egyik fotómon "villogtatom a 45-ös lábaimat, aranyszandiban, kígyóbőr mintás rövid nadrágban, vörös körmökkel". Ennyi évesen szerinte ezt mégsem kellene. Akkor mehet, ne is maradjon!

Nem szeretem, mikor valaki direkt cifrázza az ásítást, csámcsogást, böfögést, pukit! Tudja hogy undorodom tőle, mégis annál jobban csinálja. Legszívesebben tanítanám a jó modort.

Fogytam mellből:) C-ről B kosaras lett:D

25 éves voltam, amikor meghalt édesanyám, 37 mikor édesapám. Mindketten nagyon fiatalon hagytak itt. 39 éves vagyok és árva, borzasztó érzés.

12 éves fiamat a gyerektáborban kizárták az esti pót vacsorából (zsíros kenyér, lekváros kenyér). Azzal indokolva, hogy már így is túlsúlyos. Ez rosszul esett neki nagyon, távolról nézte a szerencséseket.

Nem járok osztálytalálkozókra, mert soha nem fogom elfelejteni, hogy az osztálytársaim édesanyámat csúfolták, alázták évekig a tájszólása miatt.

Nincs kedvem most lánybúcsúra menni. De már tök bunkó dolog lenne lemondani.

Számomra az egyik legnagyobb gonoszság az, mikor az egyik ember a másik legnagyobb bajából is hasznot akarna húzni, ahelyett, hogy csak egy picikét is segítene rajta. Ez akkora érzelmi szegénységre és gonoszságra vall, hogy szavakat nem találok rá.

Elítélem azokat az embereket, akik megcsalják párjukat, de azokat is, akik belemásznak 3.félként egy kapcsolatba.

118-98-119 a méreteim, de nem zavar igazán, eloszlik rajtam a túlsúly mert magas vagyok.

Nem érdekel az öltözködési elvárás az irodában, abban megyek amiben jól esik. Meleg van, kész.

A hideg kiráz amikor felnőtt emberek hátsójára azt mondják; "popó" "popsi" Miért nem lehet nemes egyszerűséggel fenéknek nevezni... :O

Irritál, ha valaki helytelenül beszél (pl. a nővéremTŐL jobb vagyok - helyesen: nővéremNÉL).