Vallomások

Holnap megyek nőgyógyászhoz, azzal a kérdéssel, hogy lehet-e még kisbabám.Nagyon félek a választól, de meg kell tudnom az igazat. "A remény hal meg utoljára".

A "szíve darabjait" összerakó szenvedő vallomást átérzem. Bevallom magam is szenvedek egy pasi miatt. Ne adjuk fel, mi nők erősek vagyunk, leszünk még boldogok! ☺

Néha nagyon negatívan látom az elkövetkező jövőnket a férjemmel. :D Nem lesz jó munkánk, intimitásban nem fejlődünk majd stb...

Amikor még 18 éves voltam, 18 éves fiú, vettem magamnak egy üveg Guerlain Shalimart, híres régi illat, azt gondoltam, hogy jó lesz, de nem tetszett, szüleim elől ezt is rejtegetnem kellett. Még most is meg van.

Nevetségesek az emberek, hogy folyton azt kérdezgetik, hogy nem fázom-e, miközben száz ágra süt a nap, 20 fok körüli hőmérséklettel. Én ebben az időben érzem jól magam, mit nem lehet ezen felfogni?

Tudtam én, csak nem sejtettem...meddig tart mire a szívem darabjait össze szedem? Meggyógyul idővel, de mikor? Most nagyon fáj, NAGYON FÁJ.

Visszataszítónak találom a rikító színeket, az agyon díszített gyermekruhákat. Alig látni egyedi, szolid öltözékeket a mai gyermekeken.

Ígérgetett a pasi, majd eltűnt ez hetekig így ment. Végig türelmes voltam Vele. De tegnap este telefonban megmondtam neki a magamét s hogy velem nem játszhat. Most már tuti nem keres többet. Mégis jól esett kiadni a dühömet.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy férfi kollégám kezdi majd megfúrni a munkám. Szemtől szembe dicsér, a főnöknél meg lehúzza a teljesítményemet.

Fogynom kéne de annyira nem érdekel! :D

Elolvastam a férjem messenger üzeneteit, amit mással váltott, mert kíváncsi voltam valamire. Nincs bűntudatom (annyira), azt mondta, hogy bármikor megnézhetem a telóját.

Tartózkodom az "utálom", "röhejes" kezdetű ítélkezéstől és a negatív véleménynyilvánítástól. Hiszek abban, hogy minden, amit mondunk vagy teszünk, visszahat ránk. A jó és a rossz is.

Ma lettem 38 hetes, de már remélem, hogy napok kérdése és kint lesz a babám. Nagyon várjuk őt, nekem meg már minden bajom van.

Testképzavaros vagyok. De még senkinek sem mondtam el. Olyan lapos és kemény a hasam, hogy fát lehetne rajta vágni én mégis dagadtnak látom magam. Pedig tudom, hogy nem vagyok az. De mégsem vagyok elégedett a testemmel.

Kell nekem nagyon! Egyik nap, titokban egy csokit csempésztem a táskájába úgy hogy senki nem látta.

Ez nem volt igaz. Vajon mire leszek elég neked? Várom mert érdekel....

Múltkor barátnőm lesmárolt a kertben, közben a gyerekek bent játszottak a nappaliban. Mindketten anyák vagyunk...

Egyszer a barátnőmmel elmentünk egy romantikus barlang csónakázásra, nekem nyújtották az evezőt ( mivel én vagyok a férfi? ) de én nem vettem el, szegény barátnőm evezett végig, én meg csak ültem mint egy királykisasszony.

A főnököm ma a kirúgásommal fenyegetőzött, a magánéletem is romokban...az általam szeretett férfit nem is érdeklem. Nem bírja a lelkem ezt a sok rosszat. Most csak sírok itthon ahol senki sem lát.

Azt mondta kedden hogy hiányzom neki, burkoltan szerelmet vallott telefonban. Azóta (4napja) nem keres. Nem hiszem hogy igazat mondott, szerintem már túl is lépett rajtam.😒😪

Miért is lenne probléma, ha idősebb és magasabb valaki párja? Szerintem az a lényeg, hogy megértsék és szeressék egymást, a többi nem érdekes, nem kell másokkal foglalkozni!!!

Esténként a férjemmel szókirakós játékot játszunk.

Utálom, ha egy egyébként igényes, jól öltözött nő a magassarkúja talpán ott hagyja az árcédulát.

Idősebb és magasabb is vagyok a páromnál, közöd?

Nevetségesnek tartom azokat a párokat, ahol a nő idősebb, vagy magasabb, mint a férfi.

Az emberi ostobaság határtalan és ezért - engem legalább is - dühít.

Utálom azokat a gépjármű vezetőket, akik kanyarban előznek. Azokat is akik nagy sebességgel jönnek szemben velem és átsodródnak a sávomba!

Egyre jobban utálok tömegközlekedéssel járni! Mindenki a külső ülésre ül, mikor tele a busz!Mert kell a táskájának meg a kabátjának a hely!Más meg álljon fél órát fáradtan!

Sosem kellett volna őt közel engednem...

Ha tudom, hogy ilyen gördülékenyen fog minden menni, sokkal előbb belevágok. Már nem félek annyira.