Vallomások

Azért is csinálok sztrapacskát.

Rettenetesen szánalmasnak és antiférfiasnak tartom, amikor egy pasi könyörög a halott kapcsolat folytatásáért, sajnáltatja magát és eseng. Számomra ez plusz szakító ok.

Úgy döntöttem, a férjem mellett lesz szeretőm is (ismét)! Megérdemlem a boldogságot, a férjem meg az agancsokat (mert ezek már nem szarvak).

Elegem lett azokból az ismerőseimből, akik rám terhelik a dolgaikat. Meg kell óvnom a határaimat.

Imádom Vettelt, de gyűlölöm Hamiltont!

Sajnálom a pénzt telefonálgatásra.

Most jutottam el arra a szintre, hogy nem tűrőm a "szeretőm" hozzáállását. Minden rossz neki, nincs olyan hét, hogy ne legyen kritikája valamire.

Munkahelyemen mindig 100%-ot teljesítek, heti 5-ször 20-at. :)

Tetszene valami intim piercing, mégsincs bátorságom ahhoz, hogy csináltassak.

Várandós vagyok az anyósom pedig nem akarja az unokáit, ezért ma nekem esett, fellökött azt hiszem feljelentem.

Ma életemben először egyedül vezettem.

Szerelmes vagyok! Annyira jó!

Nincs lelkierőm, életkedvem fogyogat. Mit tett velem az az ember, aki a csillagokat ígérte?

Én mindenkiben csalódtam.

Nem szeretem, hogy hamar vége lett a szabadságomnak, holnap dolgozni kell, és megint korán kelni.

Pszt. jövő héten elutazom, a családnak nem szóltam...

Amióta új hoxa van, nem lehet normálisan naplóbejegyzést írni, mert az ember hiába vigyáz a szájára, nem egyszer csak gondolkodik és a láthatatlan csúnya szavak miatt volt, nincs bejegyzés.

A jelenlegi barátommal haldoklik a kapcsolatunk. Ma is összevesztünk, elviharzott. Én meguntam s találkoztam az exemmel (aki életem szerelme) és egy csodás sétálós- fagyizós délutánt töltöttünk együtt. Nem furdal a lelkiismeret.

Már nem is nézem a híradót.

Nagyon szerelmes vagyok. Félek hogy belehalok.

Annyira beteg vagyok, hogy félek nem élem meg a 24. szülinapom.

Kedvelem Majkát.

Imádok dohányozni.

Legszívesebben behúznék a szomszédnak, aki még hétvégén is valami géppel zajong. Lehetetlen pihenni és ezt unom.

Imádom a nyuszikat! :)

Még mindig várok arra, aki tönkretett vagy 5 éve...

PatóPálné vagyok, mindig mindent halogatok. Hiába szeretnék megváltozni, nem megy.

A párom autoimmun beteg, tudom hogy nem tehet róla. Szégyen, de sokszor azt gondolom: minek vagyok vele, csak az időmet rabolom, ha úgysem lehet gyerekünk, mert nagy eséllyel örökölné a betegségét...

A napokban fogunk összeköltözni. Azonban vannak kétségeim s nem tudom: Vele akarok-e lakni vagy egyedül.

Legszívesebben megtorolnám azokon a munkatársakon, akik nem kerestek, szorítottak nekem a betegségem idején, holott napi szinten találkoztunk, beszéltünk előtte.