Vallomások

Csinos vagyok, kis túlsúllyal. Van értelme annak, hogy 69 évesen fogyókúrázzak 2-3 plusz kiló miatt?

Nem vagyok kitárulkozó, a naplómat is csak magamnak írom, nem engedek be senkit.

A gimiben 3 g zöldért lefeküdtem egy sráccal.

Tök jó ez az oldal, örülök, hogy megtaláltam. Sokkal több lehetőség van a szórakozásra, mint más oldalakon.

* Annak ellenére, hogy egy kanál vízben meg tudnám fojtani azt a hülyét, szinte minden nap eszembe jut. Egyetlen szép emléket sem tudok felidézni tőle, róla... pedig kegyetlenül lobogott a tűz valaha. Gusztustalanul viselkedett a kapcsolat végén.

Régen amikor volt lomtalanítás, mi is elmentünk guberálni és vadászni a kincseket.

Szomorú vagyok amiatt, hogy még 2020-ban is mérnökként 150%-ot kell teljesítenem a férfi kollégáimhoz képest, csak azért mert nő vagyok.

A járványhelyzet miatt a kisfiaim szülinapozása (nagy családi összejövetel) elmarad...

Nem túl régen olvasom a Hoxat, de már vannak tagok, akiket megkedveltem. Jó olvasni a hozzászólásaitokat. Tök jó, hogy ennyiféle ember van.

Egyszerűen faképnél hagyom azt, aki beszélgetést kezdeményez velem, mégsem figyel rám, nem néz a szemembe, hanem a telefonját nyomkodja egyfolytában, közben meg bólogatva mondja, hogy ühüm, ühüm... :(

Nagyon szép üzenetet kaptam tegnap! Igen erős voltam, de már nem bírom tovább.

Úgy érzem, hogy több vendéget kellene otthonomban fogadjak. A vendéglátást gyakorolnom kellene, mert az illő viselkedést, még nem sikerült teljes mértékben elsajátítanom.

Már 2 órája fent vagyok, de csak kávéztam azóta hogy felébredtem. Itt ragadtam a képernyő előtt, nem csináltam még semmit sem...

Szerintem nincs szánalmasabb annál, amikor felnőtt nők úgy viselkednek, mint az elkényeztetett tini kislányok. Klikkesednek, lenéznek, kipécéznek maguknak, pletykálnak a hátad mögött. Az ilyenek miatt néha szégyellem, hogy nő vagyok.

Elkezdtem a németet ismételni tegnap. Az új szavakat nehezen tanulom, de már nem vagyok fiatal.

Be vagyok tojva, mert délután online interjúm lesz. Nem ez az a munkahely, amiről álmodtam, de az álom munkahelyem HR-ese nem kapkodja el a dolgot. Ha itt kellek, akkor be fogok lépni. De ha megkeresnek, akkor még próbaidő alatt kilépek.

Hevesebben ver a szívem, amikor meglátom.

Holnap végre vége a 3 hét munkának és megyek haza a páromhoz! Alig várom, hogy megölelgessem és szeretgessem! Irány a babaprojekt! Bevallom, hogy sosem volt még ennyire boldog!

Nagyon megijedtem pénteken a liftben a vörös szörnyetegtől. Egyre közelebb jött hozzám, én meg nem tudtam hova hátrálni.

Újra csalódtam... De meg van a retorzió, engem ne nézzen hülyének ennyire. Azt hiszi, neki mindent lehet?!

Kipróbálnám a szexet tükörrel, hármasban, a kikötözést (mindkét oldalról), fojtogatást, zuhanyban, pulton, irodában, szabadban... De a barátom nagyon hagyományos ilyen téren. 😕 Tényleg én vagyok túl perverz (igen=térdepelj)?

Nem tudom, hogy normálisan venné-e le a férjem a zokniját, ha tudná, hogy összeadva évente nagyjából 2 órát töltök mosáskor csak a kifordítgatással. Ennyit spórolna meg nekem egy kis odafigyeléssel. Fordítgatás közben kiszámoltam. 😂

Inkább hozzá sem szólok a fórumokhoz mert vagy én sértődöm meg, vagy ők. Inkább csak olvasgatok.

Ma voltam a régi suliban. Annyira rámjött a nosztalgia, hogy még a régi munkahelyemre is elmentem, ahol 10 éve dolgoztam. Teljesen kicserélődött a társaság.

Mások nem foglalkoztak azzal, hogy belém rúgtak. Azt mondták, az én bajom, ha emiatt úgy érzem, nem vagyok jó semmire. Engem a lelkiismeretem tart vissza attól, hogy elintézzem magamat, mert tudom, hogy nekik rossz lenne. És a szuicidek önző emberek?

Bár nem állnak jól a dolgaim, de ma jó napom van. Mindegy mi történik velem a jövőben, én boldog leszek.

Utálom a hétfőket. :(

Már arra is gondoltam, azért van az állandó szeretethiányom (45 éve), mert nem akarták, hogy megszülessek.

Alig várom hogy lássam, öt napja nem láttam, aranyos mosolyát, szép szemeit, de ma, ölelj és ne eressz.

Utálok Borsod megyében lakni. Olyan érzésem van, mintha mindenhol szemét, igénytelen emberek és gettó venne körül. Persze vannak normális emberek is, de olyan kevés...