Titkolózás ismerősök munkatársak es mások előtt (beszélgetés)

Sejtettem, hogy nem hely, hanem emberspecifikus tulajdonság az irigység.

Amúgy az ilyen mentalitású emberek sosem fogják megérteni. De had irigykedjenek, egészégükre :)

Értelek!

Egyébként Pesten is irigyek egymásra az emberek;)

Mi egy 11 lakásos társasházban laktunk ezelőtt, ahol a földszintiek azért utáltak/irigyeltek minket, mert nekünk volt a legnagyobb lakásunk a házban, valamint azért is, mert csak az emeletiekkel 'barátkoztunk'.

Egyszerűen képtelenek voltak felfogni, hogy nem azért nem haverkodunk velük, mert a földszinten laknak, hanem azért, mert úgy viselkedtek, ahogy;)

Persze, ezt megértem. Nem is arra gondoltam, hogy ez az irigység miatt van. Csak felhoztam, hogy a vidéknek és a városnak is megvannak a sajátosságai, amit a környezet specifikussága teremt, és amit adott esetben a másik szubkultúra nem tud átérezni.

De ahogy a vidéki kocsimutogatást, úgy a kapu zárás problémáját is mindenki egyéni vérmérséklete szerint kezeli.

A kapu nyitva hagyása egy nagyon nagy probléma.

Sok pesti bérházban még a régi bejárati ajtók vannak, illetve az újakat is kinyitja egy betörő kb. 10 másod perc alatt, így fontos, hogy legyen még egy valami ami védelmet nyújthat.

Valamint, én nagyon nem szerettem azt a társasházakban, hogy kilépek az ajtómon és vad idegen embert látok a közelemben, mert nem tudom, hogy mi a célja.

Tehát, ez nem irigység, hanem inkább a biztonságérzetünk rongálása....

Itt is divat ez a ...mindenki kiáll a placra, szomszéd is a volvót kiteszi már reggel had viruljon ott a kapu előtt:)

Tudjátok mi a poén? : mondja nekem anya, miért nem állok ki kicsit a kocsival a kapu elé, mindig bujtatom a garázsban...értitek a logikát? :) vicc. Azért beszól hogy "hát nem kéne oda az uj autóval menni nehogy irigykedjenek" de az hogy, ugyan álljak már ki a kapu elé had lássák az autót...vicc ahogy van ez az egész gondolkodás mód.

Nagyon nem az én világom.

Nem fogok kiállni csak azért a garázsból hogy a szomszédék lássák az autót...csináltam neki saját garázst, úgy hoztam össze hogy a kinti kaputól nyil egyenesen be tudsz állni a garázsba semeddig sem tart, a kinti kaput ujra csináltam immár automatás, udvar végén a garázs ajtót is. Mindig oda állok be vele. (ez volt midnig a kis álmom) kapu előtt megállok, gombnyomás és nyillik a kapu és a garázs ajtó is)

Ott van védve, nem porolódik nem ázik, nem égeti nap...az embereket meg pont nem érdekel hogy ki látja ki nem.

Ez nálunk is így van. Én általában beállok, de férjem kint hagyja az autót.

Ha mégis beáll akkoreg már nem szívesen indul sehova, mert hogy ő már beállt. Pedig csak egy gombnyomás lenne a garázskapu nyitás.

De nem a mutogatás miatt áll kint sosem.

A járdánk viszont elég széles, még a SUV mellett is lehet keringőzni.

A kövezés problémáját nem értem. Mi csináltattuk a járdát. Mindenki előtt olyan járda van nálunk, amilyet csináltatott. Közterület, de a köz nem adta se a követ, se a munkát hozzá.

Ez a kapu előtt naphosszat tartott autó annyira tipikus felénk is.

Gyakran megyek városkörnyéki faluba úgy, hogy leszállok buszról végállomáson, majd kisétálok. Kétszer annyit kell gyalogolni, mint ha egyenesen mehetnék, mert a járdán minden ház előtt keresztben áll egy autó. Cikkcakkban kimegyek az utcára, hátulról megkerülöm, következő háznál megint. El nem tudok képzelni babakocsival sétát. Kb egy éve újraburkolták a járdát, azaz térkővel rakták le. Körlevél ment, hogy rajta parkolni tilos, néhany hónapig betartották, már újra kezdődik. Megjegyzem, itt kertes, udvaros vidéki nagy házakról van szó, tehát be lehet hajtani kerítésen belülre. Ebédszünetre hazaugrást sem tudok feltételezni, mindegy, hogy hány óra van, a SUV fényesre csiszolva kint a kirakatban.

A falunkban ( most már nagyközség ) a főúton lakó emberek végtelenül irigyek és mindent megtesznek, hogy a szomszédjaik irigykedjenek. Ez például abban is megnyivánul, hogy szombat, vasárnap reggel kiállnak a csotrogánnyal a kapubehajtóikra, hogy mindenki lássa, hogy nekik van autójuk... Még az a szerencse, hogy ilyen szempontból a főúttól távolabb lakók normálisak...

FI: járj az autóval mindenhova, ahova szükségét érzed. Azért vetted! És legyél rá büszke, hiszen nem találtad, hanem megdolgoztál érte, a tied!

Talán egyszer megváltozik a szemlélet is. Ugye nem jó kimenni az utcára, ha mindenhol csak a végtelen szegénységet látjuk magunk körül? Pár éve voltunk Nógrád megyében, elfogyott a cigink, bementünk egy presszóba, venni. Azt mondták, hogy annyira szegény itt a nép, hogy nem tudják megvenni, ezért nem is tartanak...

Megosztanám veled Popper Péter tetűs sztoriját, ez jutott ugyanis eszembe a helyzetedről:

"Egy nő megérkezett a pszichoterápiás órára, és körülnézett, hova tehetné le a bundáját.

Első órán.

– Dobja csak le a díványra!

– Nem, nem! A felsőruhát nem szabad kárpitozott bútorra tenni!

– Honnét veszi ezt?

– Magától értetődő. Így nevelt az anyám.

– Kérem, a következő alkalomra kérdezze meg tőle, hogy miért.

Második órán.

– Na, mit mondott a mama?

– Azt, hogy ezt mindenki tudja. Így természetes.

– Ő honnét tanulta?

– A mamájától. Az én nagymamámtól.

– Él még a nagymama?

– Persze.

– Tegye meg, hogy őt is megkérdi.

Harmadik órán.

– Mit mondott a nagymama?

– Tudod – mondta –, gyerekkoromban mellettünk egy nagyon szegény család lakott. A gyerekek átjártak hozzánk játszani. Anyám csak ahhoz ragaszkodott, hogy a kabátjukat ne tegyék a díványra vagy egy fotelbe, hanem akasszák fel a fogasra, mert attól félt, hogy a ruhatetű belemegy a kárpitozott bútor szövetébe.

Íme, egy szabály, amelynek valaha értelme volt, de az idők során elveszett mögüle az értelem, és mechanikusan ismételgették generációk. Hagyománnyá, szokássá, rítussá vált. Tele vagyunk ilyen mechanizmusokkal, és viszonylag kevés ember vergődik fel arra a szintre, hogy automatikus reagálásait tudatosan átgondolja, revízió alá vegye, és egyes inadekvát reakcióktól megszabaduljon, másokat, amelyek racionális megítéléssel beváltak, megerősítsen magában."

...

Volt olyan időszak a történelemben- és nem is olyan régen- ahol nagyon is valós veszélyt jelentett az, ha valaki javakat birtokolt. Jöttek és elvették, közösségi tulajdonba.

Gondolj bele, hogy annak a generációnak a szemszögéből, akik ezt megélték- akiknek ezáltal a legrettegettebb félelmeik váltak valósággá- nagyon is indokolt fenyegetést jelentett, hogy ez újra megtörténik (vagy éppen bármikor megtörténhet). Az ilyen veszélyre teljesen észszerű válaszreakció, hogy titkold el, amid van, különben megfosztanak tőle.

Egykor ez egy kollektív bölcsesség volt és ha az intelem mögötti szándékot nézed, akkor azt láthatod, hogy óvni igyekeznek téged.

A problémát az jelenti, hogy ez a forgatókönyv napjainkban már nem jelent olyan valós veszélyt, mint egykor. Valószínűleg ez is egy olyan transzgenerációs tégla, amelyet nem tudatosítottak és vizsgáltak felül, hogy még mindig aktuális-e.

Beszélgess a szüleiddel. Kérdezd meg, szerintük mi fog történni, ha elmész a saját autóddal valahová. Mi fog történni, ha XY megtudja, hogy te vásároltad ezt az új autót? Mit fog érezni/gondolni akkor? Hogyan fog cselekedni? Ez milyen hatással lesz rád/ a szüleidre?

Ha nem húzod fel magad (hiszen a részükről fennálló hiedelmeknek a személyedhez semmi köze), akkor a kimondott szavak (a kibeszélés) által talán maguk is kezdik megérteni, hogy az intelmük mára idejétmúlt.

El tudom képzelni, hogy nehéz és kihívást jelent türelemmel fordulni feléjük. Kitartást kívánok hozzá és gratulálok az első autódhoz!

Azt szokták mondani, hogy inkább irigykedjenek az emberre, mint sajnálják.

Én ezt az "elvet" alkalmazom, azaz sosem rejtegetem, ha új dolgom van.

Fogalmam sincs, hogy egyeseknek miért számít az, hogy mit szólnak a szomszédok, a falu, a kollégák és bárki.

Azt gondolom, hogy mindenkinek a saját dolga, hogy mire költi a fizetését.

Soha, nem mondok olyat senkinek, hogy ne mutogassa azt amije van, és én nem is vagyok irigy, de sosem zavar, ha más irigy rám valamiért;)

A vezetés az egy más téma.

Amikor a fiamnak lett jogsija, egy ideig nem vezethetett egyedül, csak onnantól, hogy úgy láttuk (én és az apja is), hogy biztonságos, amit csinál. És bár nem beleszóltunk a vezetésében, de időnként kellett mondani neki, hogy most ez túl gyors, ne csúsztasd a kuplungot, válts előbb, ezen már nem kellett volna átmenni, stb. Ezekből tanul.

Tehát, ha azt gondolod, hogy a szüleid már nem változnak, akkor neked kell. Mond el nekik, hogy téged nem zavar, ha irigykednek rád, így mindenhová az új autóddal fogsz járni, akkor is, ha minden alkalommal elmondják, hogy irigyek lesznek rád.

Annyiból igaza van édesanyádnak, hogy sajnos sok az irígy ember.

De megmondhatod neki, hogy nem azért vetted, hogy elzárva őrizgesd, hanem hogy használd. Majd megszokják az emberek, minden csoda 3 napig tart. Utána találnak maguknak más csontot, amin rágódhatnak. Kész.

Milyen körülmények között nőttek fel a szüleid? Hány évesek?

Nekem is van barátom, aki hasonló mód gondolkozik. Fogom a fejem tőle. És nem a dicsekvésről van szó, hanem a természetes fejlődésről.

A tapasztalat az, hogy sajnos igazuk van a szülőknek 😕 mindent irigyelnek, még akkor is ha nekik jobban megy.

Az a kérdés, hogy foglalkozol vele vagy sem.

Nekem a szüleim vettek autót 2 éve, de ugyanez ment, hogy majd ha meglátják a kollégáim, irigyek lesznek, ha a főnököm látja meg, akkor majd nem kapok fizetésemelést, meg siránkozzak, hogy milyen nehéz nekem... 🙈

Nem érdekel senki véleménye és ezen nem múlt még sosem semmi. Ez annak a generációnak a beidegződése.

Bizonyára jártak már úgy a szülők, hogy irigységgel találkoztak ,ami esetleg rosszindulat formájában jelentkezett. Nyilván ettől szeretnének megóvni.

Mondd azt a szüleidnek, hogy neked is végig kell menni a tapasztalások útján, akkor segítsenek ha valamit nem fogsz tudni egyedül megoldani.

Egyébként meg használd azt az autót egészséggel . Balesetmentes vezetést!