Szeretem, ha az otthonom minden helyiségében van legalább egy kis könyvespolc. (beszélgetés)

Az a helyzet, hogy mindenki más félne ide feljönni, éjjel pláne!

Amúgy a férjem rendőr, tehát, ha baj lenne, valószínű, hogy a kollégák elég gyorsan itt lennének.....legalábbis remélem!!

Bátor vagy!

Bennem mindig van egy kis félsz, ha éjjel egyedül vagyunk a négy éves kislányommal. Nekünk is van kutyánk, de még kölyök. A vadászkerítésünk meg bárki átugorhatja. Lényegileg a terasz ajtónknak is van baja :) bár ez nem vicces, szerintem egy erős ember benyomhatja.

Az utcánkban, ahol 5 ház van, a miénk a legelső a többi utca felől, de úgy, hogy előtte hátsókertek vannak. Előttünk meg a mező túlsó oldalán van a szemben levő utca :) Egyébként központban vagyunk, de mégis eldugott helyen. Nappal nagyon jó, de mondom, éjjel én bizony mindent zárok és ellenőrzök többször is.

Robinson???? Áááá! Nem vagyok egyedül.

Félni meg már régen nem félek...pedig 20 éves koromig, szerintem nem volt nálam félősebb ember ezen a földön!!

Én pont azt szeretem, hogy nincs itt senki. A faluba le se költöznék.

Pestről jöttünk ide, lakótelepről....így talán érthető.

Fényképeznivaló meg van itt bőven..rengeteg madár, állat, növény. Tényleg szép.

Kerítés meg annyi van, hogy a ház körül, de csak alacsony, az is csak a kutya miatt. Be nem látnak a kertbe, mert annyi a növény.

Nyugalom van és piszok tiszta, jó levegő. (:-D...jó kis képzavar...piszok tiszta!!)

Tetszik, amit írsz, mégis, én nem tudnék egy elhagyott(?) erdő közepében lakni. Viszont, mint nyaralóhely, vonz a környezeted, meg a gombászás - amiket én inkább lefényképeznék!:)

Kerítés nélkül sem tudnék meglenni, engem idegessé tenne, hogy nincs:)

Rendmániám nekem sincs, a vendégek nálunk is bejöhetnek cipővel akár még a nappaliba-konyhába is, de csak a csempézett részre, a szőnyegre - ahogy már írtam - rühellem, ha rálépnek, ez tény:)

A mi utcánkban is csak 5 ház van! :) de mi a mezőre látunk. Szeretem, mert városi lány vagyok, nekem minden új még, ami vidéki. Nyáron szeretem nézni, ahogy dolgozik a kombájn, a traktor. Egy csomó képet csinálok az aratásról ilyenkor :) mutatom, magyarázom a négy éves lányomnak is, hogy mi történik és hogy a kerítésünkön belül nem kell félni attól a csúnya nagy hangos géptől :)

Szeretem, ahogy a gólyák sétálnak a mezőn és szegény békákra vadásznak. Egyszer - sajnos épp be volt döglődve a fényképezőm, így megörökíteni nem tudtam - egy csomó gólya jött elénk, a mezőre, életemben nem láttam még annyit együtt, mintha gólyatáncskozást tartottak volna!

A mi utcánkat Ifjúság utcának keresztelték el és nem is adhattak volna találóbb nevet neki, hiszen az 5 házban 4 fiatal házaspár él (csak egy agglegény van köztünk) csupa-csupa ovis gyermekkel. Jó helyen vagyunk, a falu központjában, mégis egy eldugott, külön világban. Hálisten van rendes betonozott út, így a gyerekek nyugodtan bringázhatnak, krétázhatnak, játszhatnak az utcánkban is. Persze azért egyedül nem engedem ki a kapun a lányom. A mai világban sosem lehet tudni.

Most már van kutyánk is, nyár végén kaptuk, a lányunk elnevezte Sütinek, már most nagyot nőtt! Csak ezt a hideget nem szeretem. De az jó, hogy begyújtottunk már lassan egy hete és kellemes a tűzbe bámulni a kandallónkban.

Ez természetes! Én tartok vendégtörölközőt, fésűt meg hozzon magával a vendég:)

Sajnos apósomék olyan fajták, hogy nem veszik figyelembe az alapvető higiénés szabályokat, teszem azt, mikor még csecsemő volt a lányom, nemegyszer fogta és beleivott a cumisüvegébe... nem győztem suvickolni utána az üveget, poharat. Szerintem ez is gusztustalan (főleg, ha van rossz foga és akkor átadja a bacikat a még pici baba szájába... ) hát én ezektől akadtam ki/akadok ki rendszeresen és sajnos nincs kivel beszélni!

Szeretem, hogy csak mi lakunk itt. Szeretem, hogy nem kell kerítés és hogy nagy a kert, nagy a terület. Szeretem, hogy saját fenyvesünk van, amiben csak én szedem a gombákat.

Szeretem, hogy mindenütt erdő vesz körül és hogy szabadnak érzem magam. Szeretem, hogy nem jár erre sok autó és, hogy tiszta a levegő.

Szeretem a csendet és a nyugalmat ami körűlvesz, A fákat és virágokat amiket én ültettem

Szeretem ezt az öreg házat, amit a két kezünkkel építünk át, folyamatosan. Szeretem, hogy minden tágas, meleg, világos.

Nálunk a vendég bejöhet cipőben is, nincs drága szőnyeg és nem vagyok takarítási mániás...de szeretem, ha rend van és harmónia.

És most örülök a hidegnek kinnt, mert itt bent meleg van, ropog a tűz a kályhában és a kandallóban, mert együtt a család és mindenki csinálja a kis dolgait, de percenként egymásra mosolygunk.....

Elfelejtettem, hogy a kerítés, a nagy kapu is nagyon fontos nekem, el sem tudnám képzelni a házunkat anélkül.

Szeretem nagyon a házunk illatát, amikor hazaérek mindig ez az elsõ amit észlelek: a saját, egyedi ház-illat :D

Szeretem, hogy van egy kis kertünk amiben nyáron magam szedhetem a saját paradicsomunkat :) bár városban lakunk, mégis minden évben ültetünk valamiket...

Én akárhányszor költözök mindig csinálok egy ugyanolyan szobát, mint volt. Azaz a nappalin sosem változtatok, mert úgy érzem magam otthon:) Mindig itt kell lennie az össze könyvünknek, a kanapénak, az állólámpának, a kényelmes foteleknek, a TV-nek:) Legtöbbszőr, mint most is együtt van a nappali a konyhával és az ebédlővel, de a nappali mindig olyan, mint mindig.

Bizonyos vackaimnak, agyonolvasott regényeimnek és lámpámnak mindig a hálóban kell lenniük, ha nincs ott aludni sem tudok.

Én sem szeretem azt a vendlget, aki nem fogadja el, hogy nálunk mi van (a cipőt le kell venni, a könyveknek abban a sorrendben kell lennie, stb.)

Én sem szeretem a vitrineket a zsúfoltságot. Ha vendégeim jönnek sosem adok egyforma poharat:)

Nem szeretem ha a vendégeim dolgoznak nálam, de ez azért van, mert ha én megyek vendégségbe én sem szeretnék semmit csinálni:))

Szeretem, hogy csak két család lakik az utcában;), hogy a mi házunk az utolsó;)

Szeretem a meleg színeket, a sok fát, a hangulatát. Azt, hogy ha hazaérek és belépek az ajtón egy más világba érkezem;)

Szeretem, ahogy ég a tűz a kandallóba, és szeretem hallgatni, ahogy pattog a tűz;)

Szeretem a kerítésünket, ami eltakar minket a kíváncsi szemek elől;)

Nem szeretem a hívatlan vendégeket, ezért szeretem, hogy ki van kapcsolva a csengő:)

Szeretem a kertet, de kicsit szeretném, ha kisebb lenne, és nagyon szeretném, ha nem lennének vakondok;)

Szeretem, hogy bármelyik ablakon kinézek, csak az erdőt látom, ha kilépek a kapunk az erdőben vagyok;)

Könyvek nélkül én sem tudnék élni. Szerintem fontos is, hogy egy ember olvasson, és így kapcsolja ki a külvilágot, legalább egy kicsit....

Én a saját cuccaim közül a törölközőmre és a fésűmre vagyok "allergiás", ahhoz senki nem nyúlhat, ha mégis akkor azonnal suvickolok és mosok...

Nagyon tetszik amit írtál, olyan, mintha a lelkembõl szólt volna...

A könyvekkel ugyanígy vagyok, nem tudnék úgy élni, hogy ne legyen körülöttem rengeteg könyve. Rendszeresen átnézem õket, belelapozok, olvasok innen is onnnan is :)

Szeretem ha minden a helyén van, ha nem kell sokat keresgénli ha kell valami.

Szeretem, hogy minimum 2-3 cica legyen az udvaron.

Nem szeretem a port, amint leszáll valahova, le kell töröljem, rendesen sérti a szememet.

Utálom a falvédõt, a giccses vitrineket, soha nem raknék a lakásomba.

Utálom, ha sok 2 vagy 3 szõnyeg van egymást takarva vagy hasonlók, legyen egy, elegáns és hangulatos.

Biztonságot ad a könyvek jelenléte, szeretem megpihentetni rajtuk a szemem, újraolvasni gyermekkorom kedvenc regényeit (pl. A Pál utcai fiúkat, a Tüskevárat, Anne-t).

Szeretem, ha minden ablakban van legalább egy zöldellő növényke, amihez néha beszélek, megdícsérem, hogy milyen szépen nő és igény szerint locsolgatom.

Szeretem a rendet, de nem zavar, ha egy kép ferdén lóg a falon, sőt, a folyosónkon direkt ferdén állítottam be némely, a lányunkról készült fotót!:)

A házunkat ugyanakkor nem tudnám kerítés nélkül elképzelni.

Nem szeretem, ha cipővel rámásznak a perzsaszőnyegünkre. Nem teszem szóvá, de legközelebb nem hívom meg ezt az udvariatlan vendéget.

Rühellem, ha valaki pénzt rak az étkezőasztalunkra, vagy a táskáját rakja rá. Ezeket valamilyen ürüggyel azonnal leszedem onnan.

...ti mit szerettek, ill. nem szerettek az otthonotokban? Beszélgessünk róla, a szokásokról, házunk tájáról, az otthonunkról.