Szerelem mindhalálig (beszélgetés)

A csuda tudja...Csalódásom ellenére úgy gondolom,létezik.Lehet,hogy átalakul szeretetté,de létezik.

De ha most példát kéne felhoznom,nem tudok egyet sem,kivétel az a barátnő,akiről meséltem.Ő még holtában is szereti a férjét,pedig már 12 éve özvegy.

Nem csak Ő a gond.Nagyon összejött minden.A már meglévő gondokra Ő(kórházasdi),a volt munkahelyem gondok(jól átvertek engem is,a többieket is és még tartoznak pénzzel,amit valószínűleg soha nem fogunk elkapni),majd apám megbetegedett(nagyon beteg).

Annyira összejött minden,azt sem tudom,hol kezdjem kibogozni.Egyszer a helyére kerül minden,de most az van,nem átcsapni megint önsajnálkozásba,helyrebillenteni magam,mert itthon szükség van rám.

És úgy keveredtem ide,"figyelemelterelés hadművelet",erre ráfutok egy önsajnálozó pasira,akinek csak még orgazmusa nincs a mártír szereptől.Na,de addig sem voltam önmagammal elfoglalva...

Amúgy...Ha már ezt a címet kapta a fórum...Szerintetek létezik szerelem mindhalálig...?:)

Nagyon nagyon nehéz lesz.

sőt..őszintén szólva,bár nem ismerlek,féltelek,hogy akár tönkremész ebben.

Nem élek a barátommal együtt.Nincs is szándékomban együtt élni vele,de nem a betegsége miatt.

Túl nagy árat fizettem a "szabadságomért" és fizetek még mindig."Bekeményítettem":vagy elfogadja,amit eredetileg megbeszéltünk,jó ez így nekünk,kapcsolat,minden találkozás ünnep vagy nem vagyok kötelező olvasmány.Így voltunk több mint egy évig,kórház lett,több hónapig bent volt,egyszerre megváltozott minden.Már nem volt jó,nem volt elég,ami addig(kórház előtt) volt.Jogos az elvárása,miért ne élnének együtt,akik szeretik egymást...?Azért,mert a körülmények nem olyanok és azért,mert én nem akarom.

Bizonyos dolgok miatt(nem tudom most sem,a betegsége vagy a jelleme beszélt belőle)majdnem szakítottam vele.Tudatos szerepjáték,mert a szavaimat mintha nem hallotta volna addig.Majd a kegyetlen őszinteség.Érdekes,a kegyetlen őszinteség jött be.

Nem a "diktátora" akarok lenni...Csak megtanultam,nem kell mindenáron megtartani valakit.Vagyok amilyen vagyok,valamennyire alkalmazkodni igen,de megint feladni a teljes ÉN-t...?Nem!!!

Nem ilyen egyszerű,de már háromszor töröltem,hogy ne regényt írjak,csak a lényeget:)Bár a kegyetlen őszinteséggel értem el,ne akarjon elvenni feleségül,mert az nem jó lesz...Ha mégis szakítanánk...Ez esetben hazudnom kellene.Azt kellene elérnem,Ő akarjon elhagyni engem.

Nagyon furcsa,összetett dolgok ezek...Minél inkább vagyok őszinte vele,annál jobban ragaszkodik hozzám.Pedig sokszor már nekem fáj a szókimondásom...

Köszönöm a részletes beszámolót,nagyon elgondolkodtató.Remélem,többen olvassák,akik jönnek a közmondásos mondj igazat! -tal..Jól tetted,hogy váltottál,de hogy mostani párod beteg..úristen..

És bocsáss meg a kérdésért,nem kell válaszolni,ha nem szeretnél..de:hogyan fogsz szakítani vele,ha..már nem mennek a dolgok? mert sajnos ez nemcsak az ő jó szándékán ,és érzelmein múlik,hanem a betegség is kiforgathatja önmagából:(((

Sokat gondolkodtam ezen,érdemes-e őszintének lenni.Nem,nem csak a fórumban feltett kérdés miatt,egyébként is.

Többen azt mondták és mondják,hazudnom kellett volna.Vissza szoktam kérdezni,"Miért kellett volna hazudnom...?".Nem voltam hűtlen,nem csaltam meg.Szerintem nem.Nem hivatalosan kezdtünk élni együtt,én onnatól számolom,amikor kezdődött és addig,amíg ki nem mondtam,"Vége.".Ha a hivatalos dolog részét nézem...Ismerek olyanokat,akik évek óta nem élnek együtt,de még hivatalosan nem váltak el.Megbeszélték,amint a gyerekek nagykorúak,elválnak hivatalosan is.

Na,de maradjak az őszinteségnél...Ha tudom előre,hogyan fog viselkedni...Talán másképp cselekszem,de nem hiszem.Nem nyomorék,nem elmebeteg,nem küzd semmilyen komoly lelki mizériával.Miért kellett volna hazudnom...?Nem mellesleg,nem egyszer szépen,úgymond,kíméletesen mondtam,váljunk el,nem stimmel.

Amikor váltam,nem tudatosan cselekedtem,hanem ösztönösen:Menekülni ki a házasságomból,mert megfulladok.Nem érdekelt,mi lesz velem másnaptól,éhen halok,utcára kerülök...

Nem tűnt fel senkinek,munka nélkül voltam,nem akaszkodtam rá a "gaz csábítóra",hogy majd az engem eltart,nem költöztem el...Még csak azt sem kértem,költözzön el Ő,sőt,nem akartam földönfutóvá tenni.Amikor még dolgoztam,Ő nem,mindig az volt előttem,mi lesz vele,hová megy...Tudta évek óta,hogy nem szeretem.Nem működött.Amikor nyugodtabb vagyok,akkor nem vádolok,azt mondom,vétettünk mindketten.Vagy nem vétettünk,de egyszerűen nem illünk egymáshoz.

A szüleim házában éltünk.Mondjuk,az igencsak érdekes,mindenki ideges,feszült volt,egyedül Ő állította,meg van elégedve az életével.

Ő nem őszinte.Nem csak nem őszinte,lételeme a hazudozás.Amikor először észrevettem,hazudik,azt hittem,csak képzelődöm.Majd rendszeresen hazudott.Nem állítom,hogy én soha nem hazudtam vagy nem hazudok,de kerülöm,hogy jellemző legyen.

Ez egy töredéke annak,ahogy vesézgetem az elmúlt három és fél évet.Ha Ő hazudozott...Miért ne tehettem volna meg,hogy délután valaki mással,itthon széles vigyor,este vele...?Megérdemelte volna.De én megérdemeltem-e volna...?És a gyerekeim,akiknek példát kell mutassak...?

Bármikor a tükörbe nézhetek.Bármikor a gyerekeim elé állhatok,minig ugyanazt fogják hallani tőlem(Ha egyszer kíváncsiak lesznek majd az én verziómra is...).Hogy éjjel nem alszom,nem az az oka,hogy mocskosul átvertem Őt.Nem vertem át.Őszinte voltam vele 23 évig.Minden érzésemről tudott,arról is,amikor szerelmes voltam belé,arról is,amikor úgy éreztem,nem úgy mennek a dolgok,ahogy szerintem mennie kellene,arról is,amikor már csak testvérként szerettem.

Nem akarom szentté avatni magam,ha úgy is tűnik.Ha az őszinteséget választja az ember,az bizony nehéz út,ha olyannal áll szemben,aki visszél ezzel.

Nem lehet egy szóval válaszolni.Igen,ha a másik olyan,aki méltányolja az őszinteséget és nem fordítja ellenünk.Nem,ha a másik mocskos játékot játszik,nem,ha a másik beteg.Akkor kegyes hazugság...

Sokszor haragszom magamra.Ha nem vagyok őszinte,a gyerekeim nem lennének ellenem.Ha hazudok,ha "szerepjátékot" játszok,akkor én lehetnék az áldozat és nem a Gonosz.Mennyivel könnyebb lenne.

Most sem tehetem azt amit szeretnék.Egy rakás Korlátom van.Ezeken a Korlátokon belül kell mozognom,ebből kihozni a maximumot.Többen elítélnek,van aki félt,mert a barátom skizofréniás.Nem fogom letagadni Őt.Akkor sem,ha miatta többen elfordulnak tőlem,alig van a környezetemben olyan,aki nem előítéletes.Ha már a skizofréniával küzdő barát...Nnna,neki nem tudom,hogy mondanám meg,ha szakítani szeretnék vele.Neki hamarabb elhinném,öngyilkos lesz,mint az Ex-nek.Neki hazudnom kellene.Azt gondolom,a síromig kísérne,ha miattam megölné magát.

Az is,ha az Ex mégis beváltotta volna a fenyegetését.Persze,hogy nem hagyott volna hidegen,sőt.De akkor mi a megoldás...?Hagyni magunkat sakkban tartani és lehúzni a maradék 20-40 évet együtt úgy,hogy nem szeretjük a másikat...?Úgy ágyba bújni vele,hogy közben a gyomrunk forog...?-(Például nem csak azért,mert nem szeretjük Őt,hanem azért is,mert már a tucatnyi utalás után jövő határozott kérésre sem hajlandó tisztálkodni.Ez olyan téma,amiről nem szoktunk beszélni,mert nem illik,pedig nagyon is léteznek ilyen szerelmet ölő mizék.)-Úgy együtt élni valakivel,kérdezünk valamit,ami családdal kapcsolatos és úgy két hét után kapunk választ,ha kapunk...?Hogy annyi tisztelet nincs bennünk,válaszra méltassuk a másikat...?Rábízni a másikra,tegyen belátása szerint,aztán áthárítani a felelősséget,ha nem jól sül el valami...?Nem dolgozni,délben kelni,tévé,kávé,este meg...Majd szánjuk meg bánjuk,a másik nyugodni látszik,még dolgozni is elmegyünk,aztán kezdődik(folytatódik) előlről az egséz.

Amikor egy szoc.melós a kezembe nyomott egy rakás szórólapot,olvassam el,magamra fogok ismerni...Addig nem foglalkoztatott olyan téma,hogy lelki terror.Milyen lelki terror???Addig csak olyanról hallottam,hogy a gyereket lehet bántalmazni.A fizikai bántalmazás kivételével a többi pontban minden az Ex-re illik.

Egyáltalán nem bánom,hogy mertem kockáztatni.Szinte esküdni mernék,ha mégis megkísérli az öngyilkosságot,az olyan lett volna,véletlenül se haljon bele.

Embere válogatja,kivel és mennyire lehet őszinte az ember.De én is csak ilyen tapasztalatokkal lettem ennyire "nagyon okos".És még mindig van mit tanulnom...

Ezt Neked hoztam, a - kedvenc idézetek - ből :)

blue sky 2011-11-29 20:16

Csak az az ember lehet szabad, akinek van bátorsága arra, hogy hiteles választások során át maga teremtse meg a maga világát. Aki nem vállalkozik erre, vagy kudarcot vall, azt leigázzák a mindennapi élet rutinjai.

Hankiss Elemé

Sajnos nem minden emberrel lehet őszintén beszélni,

ezek azok, akik maguk sem mernek bevallani dolgokat, inkább szépítik a valóságot.

Ekkor vagy Te vállalod be és leszel egy életen át a Gonosz, vagy megvárod, míg a másik rájön, hogy ez Neki sem jó így.

De ez hosszú idő.

Igen..a derült égből mennykő nekem is feltűnt,mert pár sorral odább azt írja,hogy volt sok apró jel,de ő nem vett róla tudomást.

Én nem gondolom feltétlen klasszikus lelki terrornak,ami náluk LEHETETT,de mondjuk egy oylat el tudok képzelni,hogy egy iylen kevés önbizalommal rendelkező férfi mondjuk végig gyengének,áldozat típusnak mutatta magát,minden fontosat a feleség intézett és döntött el,és a férj rémülten nézett mindenféle új ötletre,amit a feleség javasolt.Egy ilyen..szerencsétlenkedős férj az ágyban sem lehet valami nagy kandúr,és azért,azt hiszem,legalábbis az ágyban mindenképp azt várják a nők,h a ffi legyen domináns,határozott..

minden szerelemben az egyik fél egy icipicit jobban szereti a másikat :)

vagy ahogy mondod, a másik esetleg nem is tudja :)

"Nem hiszem, hogy akinek gyereke van, ne tapasztalta volna meg , hogy mire gondol."-Ja,amikor a csipogós macira véletlenül rátérdelsz:)

A lelki terrort nem a mostanra értem,hanem az elmúlt húsz évre.Nem biztos ez,csak feltételezem a elkenődve mostani viselkedéséből

Ez a húúú,derült égből a ménkű...Van az ilyennek előzménye.És...Rossz a tapasztalat.Az ilyen mártír,önsajnálkozó,hirtelen apává lett viselkedésnek "köszönhetem",a falumban csak még nem feszítettek keresztre.Kezdenek megenyhülni,de volt olyan,aki egy ideig alig köszönt,azelőtt pedig az asztalomnál ült.Azt hitte el,amit a másik fél mondott,engem meg sem hallgatott.

Gyertyát senki nem tartott,Ő(ex) csendes,én nagypofájú...Ha most elkezdek mesélni,akkor elkezdek nagyon önsajnálkozni,de már én magam is meguntam,max. nyithatnék egy Önsajnálkozók közössége c. fórumot,aminek fogalmam nincs,mi értelme lenne.

Hogy fáj neki...?Annak is,aki kezdeményezi a kilépést,bármennyire is hihetetlenek tűnik.

Nagyon rossz a tapasztalat,nem tudok elfogulatlan lenni.Amikor megláttam a fórum címét,azt gondoltam,arról van szó,hiszünk-e abban,a szerelem mindhalálig tarthat.Majd olvastam,olvastam és akár az Ex írta volna,ha ilyen szépen tudna fogalmazni...

a másik hasonló idézet, nem szó szerint:

amikor egy ajtó becsukódik, egy másik kinyílik :)

Szia! Lehet észrevette felesége a fórumot.

Az is lehet már itt van másnévvel.

Egyébként néha számomra olyan egy-egy téma, mintha tanulmányt írnának belőle, ki és hogy reagál le dolgokat.

elkenődve! remélem visszajöttél más néven és azért olvasod a hozzászólásokat... sajnos gyakran előfordul, hogy fordítva sül el a dolog és kap hideget-meleget a fórumindító.

Egy idézet legyen a jövőre nézve az útravalód:

Amikor azt hiszed, hogy minden elveszett, a nap a hegyek közé csak nyugodni tért.

Minden jót neked.