Péntek

Gyógyszereket kell szednem. Nem maradhat ki egy nap sem. Sajnos egy pénteki napon észrevettem, hogy hétvégére elfogy az egyik gyógyszerem. Gyorsan elmentem a rendelőintézetbe, hogy felírassam. Leültem és vártam, hogy a szobából valaki kijöjjön. (A váróban egyedül voltam.)

Kijött egy "kedves" nővér. Kérdezte, miért jöttem? Elmondtam. Válasza az volt, hogy pénteken az orvosom soha nem rendel és ő nem írja ki a gyógyszert. Különben is, ezt tudnom kéne és olvassam el, ki van írva. Csak sürgős eseteket látnak el. Mondtam, hogy elnézést, de nem szoktam pénteken orvoshoz menni, ezért ez eszembe sem jutott és nekem nagyon fontos ez a gyógyszer. Ennek ellenére sem akarta felírni. Megkértem, szóljon a főorvos úrnak, mert szeretnék beszélni vele. Mérgesen odajött hozzám a főorvos és megint ki lettem oktatva. Figyeljem, hogy ne fogyjon el a gyógyszerem, az orvosom nem rendel, ki van írva piros betűkkel olvassam el...

Na, itt szakadt el a "cérna". Mivel nem hagyott szóhoz jutni, egy kicsit hangosabban mondtam, bocsánat, hogy olyan buta voltam, mert nem olvastam el a kiírást. Azt mondta, ne legyek irónikus. Kérdeztem, akkor menjek el az ügyeletre felíratni a gyógyszert? Rám szólt, hogy ne beszéljek ilyen hangosan.

Tudom, hogy sok minden megtörtént már az egészségügyben. Most sajnos nekem is tapasztalnom kellett. Dühösen, sírósan jöttem ki a rendelőből! Azok, akik leteszik az esküt, hogy gyógyítani fogják a betegeket, így viselkednek... Tisztelet a kivételnek!

Ezek után 3 perc alatt felírták a gyógyszert.