Neveletlen gyerekek (beszélgetés)

Mielőtt ítéletet mondanék, érdekelne, hogy honnan tudod ezeket?

Láttad, a kislány vagy anyuka mesélte, vagy esetleg máshonnan?

A szűlőket kéne egy pár napig igy dresszirozni, elmenne a kedvük egy pillanat alatt az ilyen fegyelmezéstől...

Gusztustalan..

Hát ez nagyon durva! Családvédelmisnek nygodtan szólhat a kislány! Ez felér egy terrorral!

Azt hiszem az én gyerekeim, onnan már megszöktek volna!

Nagyon szívesen! Hidd el sokkal többet érsz el vele, mintha térdeltetnéd őket, hiszen attól csak dühösek lesznek rád, és gondolom ezt te sem szeretnéd!

Az általam javasolt módszerrel csak az a baj, hogy rettenetesen nagy önfegyelmet igényel, amit valljuk be nem könnyű véghez vinni. Mikor a gyerekek „tépik”, verik egymást az ember lányának hihetetlenül gyorsan felmegy a pumpa és automatikusan üvölt egyet, vagy szétcsap közöttük, vagy mérgében büntet. Hogy ez ne így legyen, erre agyban nagyon fel kell készülni, tudatosítani magunkban, hogy nem így reagálunk és megtervezni, hogy mit is teszünk vagy mondunk ilyen helyzetekben.

Nálunk is vannak még nagy ritkán a gyerekek között konfliktusok, és ma már mikor „balhé van”, várok pár másodpercet, hogy lehiggadjak és nyugodtan mondom „drága kis csillagom, gyere ide anyához beszéljük meg, hogy mit szeretnél csinálni”, vagy egyszerűen közéjük állok és elterelem a figyelmüket. Van mikor hirtelen elkezdek táncolni, vagy énekelni, vagy jó hangosan egy mondókát mondogatni, amire felkapják a fejüket, elcsodálkoznak … és már el is felejtik, hogy mi volt a konfliktus.

Szia Frikusz!

Mivel öt év korkülönbség van a gyerekeid között, érthetőbb a gyakori veszekedés, hisz teljesen más az érdeklődési körük.

Én helyedben a nagy lányodat próbálnám meggyőzni (gyönyörű kislány, kész hölgy.. persze a kisfiú is nagyon édes), hogy ő már nagy és okos, a kisfiad pedig még kicsike és nem tud annyi mindent, mint ő… ezért neki kellene engednie, hiszen ő is volt olyan kicsi és ő is mindent szeretett volna azonnal megkapni, és minden kis gyerek ilyen. Ezt nagyon sokszor el kell neki mondani, folyamatosan erősíteni, hogy ő már nagy, és előbb-útóbb szerintem helyre áll a rend, mert megérti. Persze sok türelem kell hozzá és folyamatosan dicsérni a helyes viselkedését, de megéri a fáradtságot. Nagyon szeretik a gyerekek, ha komolyan beszélünk velük és valamiféle tekintélyt, elismerést kapnak és ezért általában tenni is szoktak.

Nekem így működött, de persze én is kíváncsi vagyok, hogy a testvérek közötti veszekedést, más hogyan oldotta meg.

Nekem az vált be, ha igyekeztem a határokat érthetően közölni, ill. azt is, hogyha nem tartják be, a következményekkel számolni kell. Ez olyan, hogy ha az állatkertben benyúlsz a krokodílhoz és az megharap, nem a krokodil a hibás.

Szerintem sokszor az az egyik baj, hogy a gyerekek nem szembesülnek a következményekkel.

Legutóbbi élményem: utaztam a vonaton, kis 3 éves fenn ugrált az ülések tetején (egyrészt cipővel nem kéne, másrészt balesetveszélyes). Anyuka szólt, hogy "ülj le, mert megharagszom". Ezt elismételte nyolcszor, majd mondta a barátnőjének, hogy őrület, de nem lehet bírni a gyerekkel. És gondolom, meg volt magával elégedve, mert ő elmondta - sokszor.

Teljesen igazad van a terelgetéssel, de a fórumnyitó arra vár konkrét tanácsokat, hogy mit tegyen, ha a gyerekeivel nem bír. Szerintem igenis, hogy kell fegyelmezni, az szükséges, mert a szabályokat az által sajátítja el a gyermek.

Persze ez csak az én véleményem és gyakorlatom, neked biztos a tied vált be:))

hm.. térdelés? nem jó az semmire sem! CSak arra, hogy majd idősebb korában fájos térdű legyen!

Büntetni nem lehet, fegyelmezni sem lehet, terelgetni azt igen! Hiszen amikor megszületik az a picike már maga egy egyéniség! Tehát azt lehet csiszolgatni és igazgatni!

Sokan mondják azt hogy ilyennek nevelték, vagy nem nevelték! Pedig ha tudnák hogy az szülő egészen mást szeretetet volna! Kisimerni és elfogadni a gyermeket és ennek szellemében leterhelni, figyelmét jó fele irányitani, nálam ez jött be!

Hüledezve olvasom ezeket a problémákat. Nekem is volt 2 kicsi gyerekem, de ilyen gondokra nem emlékszem.

Alapból szófogadók voltak. Persze csínyeket ők is követtek el. Pl. a nagyobbik 3-4 évesen színes ceruzával összefirkálta a parkettát. Első mérgemben rászóltam, hogy ezt most felnyalod. A drágám már ereszkedett is négykézlábra, és nyalta volna föl. Alig győztem felkapni és össze-vissza puszilgatva elmagyarázni, hogy ilyet nem szabad csinálni. Soha többé nem firkált, csak papírra.

Amelyik gyerek nem fogad szót, azt igenis büntetni, a helytelen cselekedeteket szankcionálni kell, lehetőleg építő módon.

Szerintem sem a büntetés, sem a testi fenyítés nem megengedett nevelési módszer, mivel mind a kettő frusztrációt okoz a gyermekben, ami ismételt „rosszasághoz”, agresszív viselkedéshez vezet.

A legjobb módszer a fegyelmezés, a motiválás és a dicséret.

Pl. Ha veszekednek akkor mond azt: „ Olyan büszke voltam rátok tegnap, hogy szépen tudtatok viselkedni, szerintem ez ma is megy nektek és, ha jók lesztek akkor elmegyünk később sétálni ( vagy bármi olyan tevékenység, amit szeretnek)".

Egy jó tanács… soha nem szabad a rossz viselkedést kihangsúlyozni, mert akkor azt megerősítjük a gyermekben és később azzal próbálja a figyelmet magára felhívni.

„Rosszaság” esetén az is nagyon jó szokott működni, ha feladatot adunk a gyereknek, de úgy hogy azt ne büntetésnek érezze. Pl. bevonjuk a házi munkába, megkérjük, hogy hajtogassa össze a ruhákat, vagy tegyen rendet a zoknis fiókban, vagy csak annyi, hogy adunk egy rongyot a kezébe és megkérjük törölgesse le a port. Ha kész van akkor nagyon megdicsérjük és azt mondjuk, hogy olyan ügyes volt, hogy ezt elmondjuk apunak és nagyinak is. A lényeg az, hogy ne hagyjuk unatkozni a gyerekeket!

Igaz az é lányom csak 4 hónapos és imádom. De nem fogom tűrni, hogy kinevessen. Az alapvető tiszteletet kérem, de meg is adom.

KÖVETKEZETESSÉG! És szó sem lehet alkudozásról, főleg nem egy 3-4 évessel.

Aztán majd meglátjuk mi lesz, ha 3 éves lesz Hédi.

Egyébként ha rosszalkodik, figyelmet követel. Ne add meg neki, nézz át raJta, rá fog jönni, hogy csinytevéssel nem kap figyelmet. És dicsérd ha jól viselkedik.

Kinevet? Engem egyszer nevetett ki az összes gyerekem. Kaptak akkora pofont, hogy a fal adta a másikat. Tudom, gáz, de többet nem tették.

A sarok módszer amúgy tuti, csak vissza kell őket vinni, és tudatni velük, hogy X percig ott állnak, ha nem viselkednek, még X perc.

Következetesség a titka mindennek. Ha látják rajtad, hogy gyenge vagy, elvesztél.

Az enyémekre sem hat semmi...

Én is kiváncsi lennék egy-két jó ötletre :)))