"Nehezen viseli a kudarcot, nem tud veszíteni. Ezen kell változtatni!" (beszélgetés)

... a kárörvendés nekem azt mutatja, hogy valamit elnyom magában... és ilyenkor tör elő, hogy akkor is ÉÉÉÉÉÉÉNNNNN, és Te NEEEEEEEEM.... valamivel nincs megelégedve saját magában, és ezzel kompenzálja.... Ha nyer nagyon dicsérd meg, nagyon kedvesen, hogy nagyon büszke vagy, hogy ilyen kis ügyes.... azt gondolom, hogy a kedvesség gátat szab a kárörvendésnek, a nagy vagányságnak....

... és ha veszít, és el akar vonulni, akkor határozottan hívd vissza... neeem, nem kell tovább játszania, de meg kell beszélni, hogy ha veszítünk, azt is emelt fővel kell, mert ez egy pillanatnyi veszteség volt, amit később ki tudunk küszöbölni.. de a jólneveltségünket akkor is meg kell őrizni. Tehát mondja szépen, hogy köszönöm a játékot, nem szeretnék tovább játszani, ehhez joga van bármikor, de nem hagyjuk ott a játékost sértődötten.

Ezek végülis ilyen beszélgetések adott helyzetben...

Na ez az, ami nehezen megy neki. viszont igazán kárörvendő tud lenni, ha ő nyer.

szoktunk társasozni, és igen-van hogy ő veszít. olyankor a reakciója annyi, hog morcin elvonul, és kijelenti hogy nem is játszik többet.

Sokat társasozz vele szerintem, js ne hagyd, hogy nyerjen, igazságosan játszatok. Ha ő az ügyesebb, szerencsésebb, nyerjen ő, de te se hagyd magad nagyon.

Én a 3évesemmel szoktam dominózni, és bár segítek neki, meg ha úgy adódik, olyat rakok, hogy ő is tudja majd folytatni, bizony volt, hogy 5 köve maradt, amit nem tudott lerakni.

És volt, hogy memóriában is én nyertem, pedig nem is szeretem, nincs hozzá agyam. :D

Ilyenkor el kell neki magyarázni, hogy egyrészt sok múlik a szerencsén, másrészt oda kell figyelni (ezt nem árt közben is sokszor mondani). És minden esetben ajánlj fel neki egy visszavágót, hogy legyen esélye korrigálni a "hibát".

Többet szerintem nem nagyon tehetsz.

ne haragudj, de ez így nem korrekt, hogy valakit látatlanban le hülyézel

A fórum indítójának pedig válaszolok priviben mindjárt

abszolút elégedett vagyok a pedagógussal. véleményt írt a gyerekről, pozitívat is, negatívat is.

és nem mindenki egyformán viseli a kudarcot. a fiam valóban nehezen.

... nem lehet, hogy belelovallja magát és kicsit agresszívvá válik?

Persze senki nem szeret veszíteni, de ha mégis a helyzetet meg kell tanulnunk kezelni. Mindig lesznek helyzetek, amik nem úgy sikerülnek, ahogy kell, de arra kellene elmenni, hogy ez inkább motiváljon az újrakezdéshez, a máshogyan nekiindulásnak... gondolom...

Tanító nénivel beszéld meg, hogy hogyan gondolja.

persze, nem lehet csupa dícséret a bizonyítványban, kell a kritika is.

emellett mi eddig is tisztában voltunk ezzel a negatívummal.

csak érdekelne, hogy van-e valakinek valami bevált módszere ennek a tulajdonságnak a korlátozására?

Szerintem az lenne a baj, ha nem így lenne! Melyikünk szeret, vagy szeretett veszíteni?

Ahhh, még egy hülye pedagógus!

-a fiam iskolai értékelésének végén ez volt az egyetlen kritika.

változtatni, de hogyan?