Ne érts félre, nem vagyok elégedetlen, és síránkozós típus sem. Mindig is megoldottam amit tudtam.Pontosan attól félek ha elveszíteném egyiket másikat ahogy írod. Ennek ugyanis azért van előzménye.A fiamat az év elején, kétszer kellet megműteni, nem tudtam dolgozni. Szerencsére túl vagyunk rajta. Mostanra úgy ahogy helyre is állt az anyagi helyzetünk. Sokszor túl aggódok dolgokat, ezen szeretnék változtatni.
Egyedül nehéz..elég egy baleset nem minden mhely tolerálja :(
Nehéz pozitívnak lenni ha meg vki negativ azt vonta be amitől tart..pont attol félekén is amit a második ir és ez megkeseriti a mindennapjaim-napjainkat..no meg egy kötekedő ex aki nem segit.
Ismerem az alap érzést, ami benned van! De engem ez az aggodalom inkább mindig átsegített a problémákon, és nem minden nap agyaltam, csak akkor, amikor éppen az aktuális problémával szembe kellett néznem.
Neked is azt ajánlom, csak akkor foglalkozz ezzel a kérdéssel, amikor éppen aktuális! És akkor biztos, hogy meg fogod oldani.
Tanácsokat, tapasztalatokat szeretnék kérni, főleg egyedülálló anyáktól. Egyedül nevelem a 10 éves fiamat.Dolgozom, nem keresek rosszul. A mindennapjaimra rányomja a bélyegét az aggodalom.
A megélhetés aggodalma.Hogyan lehetne ezen az érzésen változtatni, egy kicsit lazábban venni.