Milyen gyakori nálatok a szülői vizit? :-) (beszélgetés)

Félre értettél :-)

NEm a találkozások terhesek, írtam is szerencsére szeretünk a szülőkhöz járni. Az terhel amikor valamiért vagy nem tudunk vagy nem akarunk menni és bennem ilyenkor lesz egyynyomás, hogy nem mentünk át, nem láttak minket.

... ez érdekes. :o) Anyum is ahányszor ment öcsiékhez, évente 3-4 alkalommal, messze laknak, anyós mindig ott volt, pedig mindig úgy ment, hogy előre jelezte, hogy mikor érkezik... és azért panellakásban nehéz helyet csinálni mamának. Sógornőm anyukája minden hétvégét ott töltött, és nem hagyta volna ki azt a néhányat se, amikor anyu ment volna... és megjegyzéseket tett, így aztán anyu már nem megy, csak ha hívják. Öcsike néha lejön, akkor taliznak... talizunk. Én is sokat vagyok a városukban (továbbképzés miegymás), de mindig szállást foglalok és eszembe nem jutna, hogy őket terheljem... és mindemellett tisztelem és szeretem a sógornőmet, a gyerekek nyáron néhány napot nálam töltenek, aranyos, jólnevelt fiúgyerekek.... az öcsémet meg imádom, csak nem járunk egymás nyakára... mer' minek. Van telo... ha meg baj van, megtalálnánk egymást, ... de nincs. ;))

Anyumékhoz is évente néhány alkalommal megyek (napi többszöri telefonkapcsolatban vagyunk)... van saját életük, ne görcsöljön azon nekem, hogy ebéd meg nagytakarítás... megmittomén... de ha gond van, akkor azonnal ott vagyunk egymásnak. Nálunk így alakult... és végülis mindenki megelégedésére működik. :)

Minden attól függ,hogy milyen a szülő/gyerek kapcsolat.

Kezdetben fontos megtapasztalni,hogy a "kirepült gyermek" élete sínen van,ha meg jött az unoka már Ő a fontosabb.

Tehertételként megélni a találkozásokat szerintem azt jelzi,hogy nem "kirepültél" hanem szöktél otthonról.

Normálisan egy párnak anyja/apja,anyósa/apósa van,minden bizonnyal be lehet osztani az Ő látogatásaikat/meglátogatásaikat a baráti kör között.

A dolgok természetéből fakadóan ezek úgyis ritkulni fognak.

Végezetül:A kicsi lányuk maradsz őseidnek örökké!

én majdnem mindennap megyek a szüleimhez,ők kevesebbszer,mondjuk hetente,vagy kéthetente jönnek..

és ez így jó:DDD

A férjem szülei majdnem a szomszédban laknak, néha mégis eltelik egy hét is, hogy nem találkozunk. Ők olyan aktív nyugdíjasok, mi dolgozunk, iskolába járnak a gyerekek, folyton jövés-menés van nálunk is, náluk is.

Azért hetente mindenképpen.

Az én szüleim sajnos már nem élnek, de ők amúgy is 180 km-re laktak tőlünk, tehát évente pár alkalom volt régebben és nyilván mindig mi mentünk.

Nekem igazából pszichésen okoz néha nyomást, ha pl nem mehyünk minden héten hanem csak két hetente mert tudom, hogy mindkét félről nagy ilyen téren az elvárás.... és ha nem is mondják belül vívódom, hogy hanem voltunk. NEm hiszem, hoyg ez jó...

Egyébként, nálunk is általában hetente van de szerintem két hetente lesz ezentúl túl mert itt a nyár is, többet vízpartoznánk meg alapban valahogy most ezt érezzük jónak.