Miért tudja egy férfi jobban elfogadni egy nő gyerekét, mint a nő a férfi gyerekét? (tudásbázis)

Nekem sem volt problémám azzal, hogy elfogadjam párom gyerekeit. Négy van neki, és szerintem nagyon jól megvagyunk. De.

Én saját gyereket soha nem akartam. Lehet ez is közrejátszik abban, hogy el tudom fogadni az ő gyerekeit.

Liat20, ne foglalkozz' senkivel, a rosszindulatú megjegyzéseket pedig engedd el a füled mellett!!

Nem,én még nem voltam ilyen helyzetben, de megértem a problémádat és ezért biztatlak!Elhiszem, hogy milyen nehéz ez neked, de csak azt tudom mondani, hogy kitartás! Bolondítsd meg azt a ffi-t aki mellett vagy, és vess' be minden női praktikát, meglátod egyre jobban szeretni fog. Légy1 megértő, kedves mint idáig és ha mégis bánt valami, inkább írdd ide a fórumba, aztán kidumcsizzuk!;) És nem elkeseredni, én drukkolok, hogy minden rendben menjen. :)

Nem tudom mért vagy ilyen ellenséges velem kockafej, én leírtam a problémám segítséget várok, hisz ez az oldal erről szól. Itt nem az életkorral van gond, a párommal igenis szeretjük egymást. Az első barátom egy nálam egy évvel idősebb fiú volt, aki egy év után lelépett azzal az ürüggyel, hogy ő még fiatal és élni szeretne. Akkor megfogadtam, hogy nekem többé nem kell fiatal. Oké nem is 20 év korkülönbség, de így hozta a sors ő a második kapcsolatom. Én egyébként rajongok a gyerekekért dolgoztam is velük úgyértem voltam felügyelni (és fiatalabb voltam 17) tehát itt nem a korral van a probléma, de ez a te véleményed te így érzel én ezt elfogadom.

Beatrix20 Neked nagyon köszönöm, hogy bíztatsz és, hogy kiállsz mellettem. Talán te is hasonló helyzetben vagy/voltál és ezért értessz meg? :) A teljes sztori az úgy van, hogy a párom volt meghalva értem a kezdetektől küzdött, hogy együtt legyünk én tartózkodtam ettől az egésztől főleg amikor kiderült, hogy gyerekei is vannak és akkor azt mondta, hogy ne aggódjak majd ő kezeli a helyzetet meg egyébként sem kell mindig velük lennünk. Most adódott ez a helyzet, hogy itt kell lennünk a szünet miatt. Ha nem szeretném nem itt ülnék ebben a lakásban ahol most vagyok az biztos. A megcsalás kérdés... téged biztos megcsaltak már kockafej amiért ennyire utálatos vagy, de nekem elmondott mindent a párom. Neki kényelmes volt az az élet a feleségével már gyerekeket akart nem volt szerelmes a nőbe igazán. Ide oda utazgatott nem kapott elég szexet csak egy héten 2 alkalommal de ezzel sokat mondok. Mi mindent együtt csinálunk nem utazik nélkülem sehova többször kinyilvánítja tettekkel, hogy szeret és a megcsalásról is szoktunk beszélgetni ŐSZINTÉN. Azért mert valakivel megtette (mert béna volt ahhoz hogy a saját érzelmeit kimutassa) az nem az én problémám. A gyerekekkel kapcsolatban is nagyon megértő próbál az én helyzetembe gondolni és nagyon igyekszik... én nem teszek semmi rosszat a gyerekeknek, kdevesen beszélek hozzájuk (már amennyit tudok). Én a gyűlöletem egy pillanatig sem mutattam ki. Azért írtam ide , mert belül szenvedek.

A kisfiú 4 éves a kislány pedig 8 éves.Nem veszekszek a párommal legalábbis igyekszem nem szörnyeteggé válni, mert tudom az semmi jóra nem vezet :) A párom elég normálisan áll ehheza dologhoz igyekszik rám is figyelni , de mikor kint vagyunk ebben az országban (mint pl most is) olyankor természetesen kevesebb figyelmet kapok :(

A jó dolog az, hogy a héten pénteken megyek haza Magyarországra és kicsit relaxálhatok a párom még marad egy kicsit, de ez nem zavar. Én akarok most kicsi "szabadságot" . Igyekszem megtenni minden tőlem telhetőt a gyerekekkel kapcsolatban (elvisleni őket)köszönöm, hogy lelket öntöttél belém :) Még jelentkezem :)

Evolúciós oka van, mint mindennek. :)

A saját génjeieket hordozó utódok védelmének, (akár a másik rovására), gyermeket közvetlenül gondozó nő(stény) esetén nagyobb szerepe volt mint a hímnél, ezért erőteljesebben kialakult.

Jó régi hozzászólások vannak itt, de azért remélem valaki felnéz majd ide. Ez a probléma nálam most jelentkezett. Vagyis nem egészen most, 2 évvel ezelőtt ismertem meg a mostani párom.Én egy 20 éves lány vagyok a párom pedig 39. Átlagos életet élünk. Nem magyar a párom különböző nyelven beszélünk. A probléma az, hogy az ő gyerekei meg még egy harmadik nyelven beszélnek, tehát én abszolút nem tudok velük kommunikálni. A gond az, hogy elfogadni sem tudom őket olyan ély gyűlölet van a lelkemben. És nem tudom, hogy ez egy egészséges érzés-e, de sokszor félékeny vagyk rájuk :S

Egyszerűen nem tudom, hogy mit tegyek mert nagyon szeretem a párom, de a gyekekek miatt néha világgá rohannék. A párom a feleségéhez nem volt sose őszinte csalta fűvel fával. Kérdem én akkor mi a francnak kellett megk*rnia azt a nőt és csinálni neki két gyereket?! Ilyenkor úgy tudok haragudni rá. Segítene nekem valaki, hogy ebben a helyzetben mi a helyes döntés :(

hú, ez jó kérdés.talán inkább a férfiak "érzelmi egyszerűsége" lehet a döntő, amit nem rossz értelemben akarok használni, de úgy látom, ők érzelmileg könnyebben élik meg a dolgokat, mint a nők ÁLTALÁBAN. másrészt tény, hogy a napi csip-csup ügyek leginkább a nőkre maradnak, emiatt is könnyebb lehet. hozzánk heti 1-2X jönnek a lányok, és minden 2.hétvégén, ezzel semmi gond, de bevallom, azt nem akarnám, hogy nálunk éljenek (míg saját gyermekem nincs, semmiképpen).

mondjuk nekem a legnagyobb problémám az anyjukkal van, új férjjel, új gyerekkel, nem dolgozik, a havi több mint 100.ezer ft-ot elteszi, de nagy részét nem rájuk...a lányok meg mindennel apához fordulnak ha kell valami...

Köszönöm,már azt hittem,csak én vagyok szörnyeteg..Közben megoldódik a probléma,8 év után válunk,mert ő inkább a gyerekeit "választja"

Nem fenékig tejfel az élet.:(

A feltett alap kérdésre gondolod, hogy miért gondoljuk, hogy így van?

Ha igen, a válaszom az, hogy én MINDENHOL ezt látom a környezetemben. Aztán elkezdtem magyarázatokat keresgélni, hogy a hapi miért tolerálja a nő gyerekét, és a nő miért nem tudja a férfiét elfogadni annyira.

Arra is gondoltam, hogy napi szinten a kölykökkel a nő konfrontálódik, a férfiével is, és a sajátjával is. A férfi napi csipcsup ügyekből eleve kimarad, így sokminden nem is zavarja eleve a másik gyerekében. De ez túl reális magyarázat, ezért kerestem még valami lelki magyarázatot is.

Kisfiam még nem volt 2 éves mikor megismerkedtünk a párommal,most már 6és fél,van egy 3és fél éves tesója aki már közös baba,és nem látok különbséget abban ahogy apa a gyerekekhez viszonyul.

A volt férjem is megnősült,még nincs közös gyerekük,a feleségének egyáltalán nincs,bár úgy tudom szeretnének,Így kűlső szemmel nézve,maximálisan elfogadta a nej is a fiamat,a gyerek is szereti nagyon.Nem tudom ez hogyan változna ha közös babójuk lenne,azért remélem ez is eljön majd.Nem a változás,hanem a baba:-)