Miért mondja el magáról, hogy ő bizony önbizalomhiányos, majd miért kezd el engem kritizálni? (beszélgetés)

manapság, is irigyel

jav.:

manapság), és irigyel

"Majd pár óra elteltével elkezdte szóvá tenni azt, hogy ha én megkívánok egy sütit, vagy csokoládét, vagy akár egy chipset, miért veszem meg, ha egyszer hízlaló."

Szerintem ez róla szól, valójában ő küzd a vággyal, hogy ehessen ilyesmiket, de bűntudatot érez, mert túlsúlyos(nak gondolja magát - nem feltétlenül az, irreális elvárásokkal találkozunk manapság, is irigyel, amiért neked nem kell ezzel foglalkoznod.

Nem hiszem, hogy sokat tehettek érte, neki kell ezen túllendülnie.

Visszaolvasnád, hogy mit írtál? Mondjuk ezt a mondatot:

"Neki tényleg jobb az, hogy az én életemmel foglalkozik?"

Te miért kezdted őt analizálni? Megkért rá? Onnantól persze hogy úgy érzi, hogy ő is adhat neked kéretlen tanácsot.

Ezt azért nem nevezném komoly munkahelyi atrocitásnak. Nálunk naponta elhangzanak ennél jóval bántóbb kritikák. Nálam még a normál beszélgetés kategória, ha arról esik szó, hogy ki mit eszik.

Viszont ahhoz képest, hogy te nem foglalkozol mások életével, és téged sem érdekel, hogy ki és mit gondol rólad, mégiscsak azzal foglalkozol, hogy neki milyen az élete, és mit gondol rólad 🙃

Nekem nem tűnik önbizalomhiányosnak a kolléganőd. Ha azt godolja magáról, hogy irigyek rá, akkor tutira nem képzeli kevésnek magát.

Viszont őszintén szólva az irigylésre méltó, hogy ilyen "problémákkal" küzdesz. Ilyen piti dolgokon/eszmecserén tényleg komolyan agyal valaki? Nem rosszból de addig örülj, amíg ilyen lényegtelen dolgokra is jut energiád.

"Pár hónapja van egy új kolleganőm. Mondtam is neki, hogy én úgy veszem észre, hogy túlságosan foglalkozik azzal, hogy mások mit gondolnak/"......

Ezek szerint te kezdted a bizalmaskodást. Akkor miért csodálkozol?

És bummm ,már benne is van a fejedben.

Szót sem érdemel.

Pár hónapja van egy új kolleganőm. Mondtam is neki, hogy én úgy veszem észre, hogy túlságosan foglalkozik azzal, hogy mások mit gondolnak/mit mondanak róla. Bevallotta, hogy igen, igazam van, nagyon ad más emberek szavára, de antiszociális is. Nem nagyon vannak barátnői, mert rá irigyek…

Majd pár óra elteltével elkezdte szóvá tenni azt, hogy ha én megkívánok egy sütit, vagy csokoládét, vagy akár egy chipset, miért veszem meg, ha egyszer hízlaló. Mondtam is neki, mert engem nem érdekel, hogy nem vagyok 65 kg, ha megkívánok valamit, megveszem magamnak, mert megtehetem. Ő lassan 3 hónapja mióta velem dolgozik minden nap ugyanolyan szendvicset hoz ebédelni, de eszem ágában sincs hozzávágni, hogy miért csak otthoni szendvicset eszik.

Neki tényleg jobb az, hogy az én életemmel foglalkozik? Nem lenne egyszerűbb feltúrbózni az önbizalmát, és akkor nem foglalkozna azzal, hogy ki mit eszik meg mennyire vékony vagy sem?