Miért is?

Zsenge korát meghazudtolandó, szinte folyvást ontja a kérdéseit. Négy évének összes megszerzett tapasztalata sok dologra megtanította, az új ismeretekkel viszont ezernyi kérdőjelet is tapasztott magához. Miértek és hogyanok hada záporoz a sokszor már fásultan felelgető, vagy épp sietősen lepisszentő felnőttekre. Gyöngyszemként megmaradt közülük például: Miből van a füst? Ki kapcsolja fel este az utcai világítást? Mitől világítanak a csillagok? Hol van este a Nap? Miért nincs a kutyaólban fűtés?...

Felnőtt fejjel szinte maradéktalanul megválaszolható mindegyik… de a magyarázatként felhozott tengersok új fogalom egy csöpp ember számára (meg persze a szülőjének is) csak tovább bonyolítja a helyzetet.

Minap egy újabb problémakörrel állított szembe az alábbi kérdés kapcsán: Mit jelent az, hogy szeretlek?

Hmmm. Hát, ez egy szép szó kisfiam, ha lehet ezt mondani az egyik legszebb. Akkor és annak mondjuk, ha az a valaki fontos nekünk, jó vele lenni, hiányzik, ha nincs mellettünk, örülünk, ha láthatjuk, kevesebbek lennénk, ha őt nem ismernénk. Akit szeretünk azt bármikor szívesen látjuk, segítünk neki ha szüksége van ránk, igyekszünk minél többet vele lenni…de a szeretetérzés kútja kimeríthetetlen…

Erre már érkezik is következő megoldandó probléma: De akkor miért csak ezt mondjuk, ha ennyi mindent jelent? Na bumm. Még mondja valaki, hogy a gyerekek nem bölcsek, és a jó bornak is idő kell…

Valóban, miért is? Egy szóba tömörítünk ezer érzetet (spórolunk tán a részletekkel, idővel, szavakkal…) de ennek ellenére aztán, még azzal az egy szóval is fukarul bánunk. Nem adjuk könnyen még a rá érdemeseknek sem. Erre a miértre nem tudok választ adni, elodázom a kérdést… és Önökre bízom, mindenki keresse magában a választ. Ha már megvan bennünk az ezer virágot bontó szeretet, akkor miért félünk azt megmutatni annak, aki elültette bennünk a magját?

"Ez a szó: szeretet –

élettel teli valóság;

segít feloldani és feloldódni;

megérteni és megértetni;

megtartani és elengedni."

(Hioszi Tatiosz)