Miért gyűlöl ennyire az Anyám? (beszélgetés)
Más szempontból közelítem meg a kérdést. Azt mondják, hogy sokszor ugyanazokat a hibákat követjük el mint a szüleink annak ellenére, hogy nem akarjuk azt. Figyeljünk a lány gyermekünkre, ha van. Engedjük, hogy játszon, rohangáljon, jó érezze magát, nevessen. Hányszor hallottam kiskoromban, hogy nevetésnek, sírás lesz a vége! Ne futkározz mert elesel.... Ne rakjunk beléjük ezeket a programokat. Engedjük, hogy nőiesen öltözködjön. Engedjük, hogy fiatal legyen, és nevessen, élje az életét.
Ebben nagyon igazad van! Ma találkoztam vele a boltban,utána szóltam,kérdeztem hogy van,de válaszra sem méltatott. Itt örökre pontot tettem a végére,elég volt! Látszik,hogy nem normális,ez már betegség amennyire gyűlöl a semmiért. ennyit róla,majd az Öcsém elápolja,vagy beteszi egy otthonba. Persze az örökséget nem fogom hagyni,mert a fél ház nekem jár. Gondolom ebből is kakar hagyni,de nem engedem!
Szerintem is féltékeny Valószínűleg nem csak a kinézeted miatt, az édesapáddal való kapcsolatodra is az volt.
Vannak nōk akik nem viselik el ha a férj rajongásig szereti a lányukat, vetélytársat látnak benne.
én nagyon csúnyát fogok írni....
azt mondják,az anya az anya és mindig az marad ,egy frászt.Nekem hasonló a helyzetem ,csak nekem nem anyummal,ő már sajnos nincs,hanem édesapámmal
tudod,lehet egy szülőnek teperni a szeretetéért egy életen keresztül,csak nem érdemes,egyszer azért,mert ha teperni kell érte,az nagy baj,a másik:ha nincs,úgysem lesz,kár az energiádat pocsékolni olyan emberre aki semmibe nem nézett soha,ez legyen szülő,vagy más.És azt már ne emlitsük,hogy még ki is mondta,hogy gyűlöl...
én megfogadtam-történtek durva dolgok,amik nekem már végképp betettek-hogy soha többé nem keresem az apámat, ,kb 6 éve semmilyen kapcsolat nincs köztünk,mondhatnám ami azelőtt volt,azt se lehet se kapcsolatnak nevezni,se semminek-nem mondom,hogy könnyű döntés volt.Mert én kisgyerekként borzasztóan ragaszkodtam volna apuhoz,csak ő nem akart engem,nem ragozom tovabb,mert itt most nem rolam van szó...
a lényeg:én elengedtem,ha számodra rombolo az anyukáddal valo kapcsolat és még gyűlöl is,vagy legalábbis te ezt érzed akkor engedd el te is,mert nem fog változni semmi,akkor sem,ha te a szívedet lelkedet kitszed elé.
Azt szoktam tanacsolni ilyenkor,érdemes megpróbálni kommunikálni egymassal,megbszélni,mi miért van,de sejtem,ezen a fázison ti már túl vagytok.És állítólag kimondta,hogy gyűlöl...nekem ennyi már elég lenne,de te tudod ,még mennyit bírsz.
Mindenesetre sajnálom a helyzetedet,vigasztalodást kivánok,és gondolj arra,hogy van egy szép családod és köztük légy boldog,az anyuka meg majd akkor fog rájönni,kit vesztett,mikor se pasi ,senki nem lesz mellette és totál egyedül marad.Nem kívánom ezt neki,e így szokott lenni.
Biztosan nem vigasztal, de én is így voltam az anyámmal.Csak akkor kellettem, ha valamit el kellett intézni, egyébként kevés jó szava volt hozzám egész életemben. Az öcsémen viszont majomszeretettel csüngött. Amikor strokot kapott, ami 6 hónap alatt vitte el, jobbára én és a családom (párom, lányunk) jártunk hozzá, a testvérem és családja néha-néha ugrott be. Aztán egyszer csak azt suttogta az anyu, hogy ti gyertek, ne az öcséd, mert bánt...Akkor megkérdeztem, hogy miért most jössz rá anya, most, amikor már vége? Megkérdeztem mi volt velem a baj, de nem kaptam választ. Aztán meghalt és én most, 57 évesen sem tudom, hogy miért nem szeretett. És sajnos sokszor eszembe jut, próbálom elengedni a dolgot, de skorpióként ez is nehéz. Szóval értelek, tudom mit érzel, de megoldást én nem találtam.
Igen,igazad lehet! Sokszor jött elő a kinézetemmel ...
Persze! Egészséges,mint a makk...
Nő vagy? Ha igen, akkor vannak olyan anyák, hogy ránézésre utálják a lány gyermeküket, mert ők még szépek, fiatalok. Ahányszor ránéz a lánygyermekre, az jut az eszébe, ő már mennyi idős, és a lánygyermeket hibáztatja az idő múlásáért, és az ő fiatalságáért. Nem táplálja lelkileg az ilyen anya a gyermekét. Fiú gyermek más. Persze csak egy tipp. Akármilyen nehéz is, ne emészd magad rajta. Sorsát, ő választotta, hogy látni se akar. Tartsd tiszteletbe. Ha látni akar, adj neki egy esélyt. De csak egyet, mert a bántással igen nagy sebeket tud okozni.
Értem!
Anyukád agyilag rendben van?
49 éves vagyok és szerintem te nem érted amit írtam. A válást fiatalkorukra értettem,mert akkori viselkedését utálta Anyám és mindig ezt szajkózta nekem! 64 évesen halt meg Apu,akit én gondoztam,mert Anyámnak teher volt. MÁRPEDIG rossz csak is a rossz dolgokat sorolja
"tiszta olyan vagy mint Apád!"
Én ilyenkor mindig azt válaszoltam,miért nem vált el tőle,ha annyira "rossz" férj volt.
Nem tudom, hogy ez volt e jó válasz...
Már biztos nem tini vagy, hanem 40 feletti legalább, de amikor ilyen történeteket hallok, én mindig azt gondolom, hogy valamit nagyon félre értettél.
Apukád meghalt, nem elhagyta anyukádat.
Te biztos vagy abban, hogy rossz dologra gondol, amikor apukádhoz hasonlít?
Te nevelted az öcsédet, te hordtad oviba, stb., de ez nem jelenti azt, hogy gyűlölt...
...ha kopogtat,segíteni fogsz neki?
Mert aki "gyűlöl" nem érdemel semmit...
Te fogod. Ez borítékolható.
Ha összekaptunk valamin,mindig azt vágta a fejemhez,hogy "tiszta olyan vagy mint Apád!" Igen,fiatalon elég kicsapongó életet élt Apu,de minta Apa volt,és tenyerén hordozta Anyámat. Én ilyenkor mindig azt válaszoltam,miért nem vált el tőle,ha annyira "rossz" férj volt. Erre már sosem volt válasz,csak a sértődés meg duzzogás,mint az oviban. El is engedem,persze hozzáteszem kíváncsi leszek ha netalán leesik a lábáról ki fogja ápolni,mert a 160 km-re élő Öcsémnek nem kell,ezt már kimondta. Így lehet,majd akkor kopogtat.............
Engedd el, éld a saját életed.
Azt mi sem fogjuk megmondani hogy miért alakult így.
Felnevelt így vagy úgy,ez tény.
HIányzik a szeretete,ezt is elhiszem.
Azért írom hogy elhiszem, és nem megértem ,mert soha nem tudtam szeretni azt aki engem nem szeretett.
Mert miért is???
Valahogy engedd el ,ne keserítsd meg az életed vele.
Ő nem tud hatni az anyukádra, hogy ne legyen ilyen szívtelen?
Mi az indok?
Valami oka van annak,hogy minden kapcsolatot megszakított?
Én is ezen gondolkodom,már ettől többet nem tudok tenni...
Bár folyamatosan uszítaná ellenem,de nagyon jó a kapcsolatunk. Igaz messze laknak,de sokat beszélünk telefonon. Szeretjük egymást!
Öcséddel milyen a viszonyod?
Engedd el, ezt még olvasni is szörnyű. :(
Általában mindenkinek azt tanácsolom, hogy menjen el a végsőkig, de szerintem Te már megtetted.
Igazából soha nem volt köztünk az igazi Anya-gyermek kapcsolat,én nagyon Apás voltam az Öcsémet meg Anyám szerette-szereti majom szeretettel. Miután Apám meghalt,összejött interneten egy külföldi pasassal,akit rögtön Apám halála után beengedett a házba és az ágyba is amiben Apukám meghalt. Én ezt nagyon nehezen toleráltam,de végül elfogadtam,hisz legyen boldog. Iskola igazgató volt,mindig a felső körökben dolgozott,amikor gyerekek voltunk szinte a vacsorafőzésen kívül nem sok mindent adott,mint Anya. Én neveltem az öcsémet,együtt laktunk egy kicsi szobában még az oviba is én vittem és hoztam. Annyira kitaszított és elfordult tőlem és az unokáitól is,hogy évek óta hozzánk sem szól. Egyszer kinyögte,hogy azért "gyűlöl" mert olyan vagyok mint Apám. Fel nem foghatom,hogy mivel érdemeltem ki,de hogy még a gyerekeimet sem szereti ez nagyon fáj. Mindig viszek a kapujára virágot,minden alkalomkor de semmi reakció. Csak a férfi érdekli és az Öcsém ,meg annak a gyereke. Hogy tud egy anya ilyen szívtelen lenni? Nekem hiányzik,már nem fiatal 71 éves,sokat gondolok rá,de hiába próbálkozok semmit nem reagál. Sem SMS-re sem Facebook üzenetre sem. Mit tegyek még? Vagy engedjem el?
További ajánlott fórumok: