Mi az, ami mostanában megérintett, meghatott? (beszélgetés)

"Autista vagyok, nem beteg. Különleges vagyok, nem különc. Más, de nem kevesebb. Az autizmus nem választás kérdése, de arról te döntesz, hogy elfogadsz engem."

Egy olyan ismerős anyuka osztotta meg, akinek autista a gyermeke.

Én nem tűröm, ha a környezetemben ledegradálóan beszélnek a kisfiúról. Valóban különlegesnek tartom, csodálatosan működik az elméje.

Amikor pedig megkérdezi tőlem, hogy szeretem-e? Mindig könnyet csal a szemembe. Hogy is tudnék mást mondani, minthogy: "Igen! Szeretlek!"

Nagyon a szívemhez nőtt.

Nem érezhetem át az édesanyja lelki mélységeit, amiket átélt, de mára, ahogy ő fogalmazott: boldog, hogy az anyukája lehet.

Na persze! Nekem nem közhely, csak másnak olvasni lehet az.

Gondolom milyen nagy örömmel nevelitek azt a pici lányt. AZ egyik szomszédunk is most készülknek örökbefogadásra. Ők még nagyon az elején vannak, hátha nem kell sokat várniuk.

Ha nem vagyok indiszkrét, milyen volt az első nap vele? Mennyi idős volt akkor? Még soha sem beszélgettem olyan emberrel, aki örökbe fogadott volna valakit. Érdekel az igazi érzelmi háttér, de csak ha Neked van kedved erről beszélni. Tényleg nem rosszindulatból kérdezem.

Szerintem egy anyának a gyermeke se nem hétköznapi,se nem közhely:)Én ugyanígy érzek a lányunk iránt:)Minden nap egy csoda vele,el se tudnám képzelni az életem nélküle.Hihetetlenül csodálatos minden amit tesz,és én is elérzékenyülök tőle nap mint nap.Ő most 15.5 hónapos és úgy tud ölelni,szeretni(és mindent) mint senki más;)Ő is egy nagyon várt gyermek egyébként(10.5 évre lett örökbe fogadással,akkor már elmúltunk 33 évesek a férjemmel).

Gratulálok a kislányotokhoz,nagyon jó egészséget és hosszú boldog életet kívánok Nektek együtt ebben a csodában!