Mellműtét - igen, vagy nem?! (beszélgetés)

Én eddig csak jót hallottam róla. :(

több növényről és gyümölcsről is hallottam, hogy mellnövelő hatása van. VAlamit biztosan érnek, de nem hiszem, hogy látványos eredeményt lehet vele elérni. Ha igen, akkor mindenki ezt használná és nem kellene a műtét.

Sziasztok! 2015.04-hóban volt egy mellműtétem ami sajnos nem olyanra sikerült amilyet megbeszéltem az orvossal. Most azt mondta megműti még egyszer csak fizetni kell újra. Normális dolog ez? Nem azt kaptam amit kértem és én rögtön jeleztem, szenvedtem és most is szenvedek lelkileg teljesen ki vagyok és még fizessek is. Nem értem.

ezt magadnak kell eldonteni.senkisem donthet helyetted!

Sziasztok! Annyi negatív beszámolót olvastam ilyen fórumokon, hogy gondoltam, megosztom az én pozitív történetemet. Évek óta szerettem volna a melleimet megműttetni, de mindig közbe jött valami. Genetika is talán, de egy nagyobb fogyás következményeként nagyon megereszkedtek a melleim, a mellbimbóim teljesen „lefelé néztek” már. 85 D-E volt a méretem. Évekkel ezelőtt voltam már egy konzultáción Kaposváron Dr. Seffer István tanár úrnál, de akkor egy új munkahely kilátása miatt maradt el. Már akkor úgy tűnt, hogy komoly, több összetevős műtétre lenne szükség. Idén ősszel úgy alakult, hogy minden adott lett a műtéthez. Ismét elmentem egy konzultációra, a legelső nagyon pozitív dolog az volt, hogy az első 1-2 perc után Tanár úr már emlékezett rám. Ami valljuk be, elég meglepő. Nagyon emberséges, együtt érző és segítőkész volt. Idén leszek 30 éves és úgy gondoltam, ideje megtennem ezt a lépést. A konzultáción kiderült, hogy sokat romlott a helyzet és minimum 3 órás műtét vár rám, felvarrással, implantátummal és szükség esetén kisebbítéssel is. Az egyik mellemen 10, a másikon 11 cm-rel feljebb kellett helyezni a mellbimbóimat. Szóba került, hogy talán két lépcsős műtétre lenne szükség, annyira nem volt egyszerű a helyzet. Amitől én rögtön elkeseredtem, mert nem tudtam volna megoldani. December 18-ra kaptam időpontot a műtétre és január 5-én már munkába kellett állnom. A családom maximális támogatására számíthattam, amiért nagyon hálás vagyok..:) Nem volt időm, energiám aggódni az előtte lévő négy hétben, lefoglalt a munka. Eljött a nap… Reggel kellett megérkeznem a klinikára, Anyukám vitt el, 12 órája nem ettem, nem ittam, nem dohányoztam. Egyáltalán nem viselt meg, bírható. Rögtön egy tündéri ápolónő fogadott, aki felkísért a szobámba és elmondta a műtét előtti lépéseket. Minden normális és abnormális (első műtétem volt) kérdésemre is nagyon készségesen válaszolt és elmondta, hogy ő lesz mellettem a műtét előtt és után is. Édesanyámmal megbeszélték, hogy rögtön felhívja, ha kitoltak a műtőből, ami meg is történt később. Megtörtént a vérvétel, az EKG és az ultrahang is, kitöltöttem jó sok papírt és beszélt velem az altatóorvos is. Mindenki nagyon kedves volt velem. Aztán nővér áttörölgette a mellkasomat valami fertőtlenítővel, felhúztam a zöld műtős ruhámat és bekísértek a műtőbe, ahol felültem a műtőasztalra, kaptam egy takarót és vártam. Közben a műtősök készítették elő a terepet és próbáltak csacsogni velem. Addig a pontig nem volt bennem félelem, de ott volt egy pillanat, amikor úgy gondoltam, én inkább kisétálnék..:) Nem is értettem, hogy ezt nekem miért kell végignéznem, mit keresek én ott a műtét előtt?! Aztán utólag azt gondoltam, pont jó volt ez így, volt időm hozzászokni a helyzethez és mire a műtét konkrétan elkezdődött, teljesen megnyugodtam. Megérkezett Tanár úr, beszéltünk még néhány mondatot, elkészültek az „előtte” képek és feküdtem is le. Az altatásról annyira emlékszem, hogy belém tolták az altatót, a hölgy annyit mondott, gondoljak valami szépre, még egyszer kinyitottam a szememet és már aludtam is..:) Megtörtént a műtét… Közel 4 órás volt. Műtét előtt elmondták, hogy 1-2 óra múlva fogok felébredni és ha bármire szükségem van, nyúljak a telefonért és rögtön jönnek. Már akkor elgondolkodtam, hogy hogyan fogom elérni, hiszen biztosan mozgásképtelen leszek és fájdalmaim is lesznek. Ehhez képest nagyjából a negyed órával a műtétből való kitolás után felébredtem és minden nehézség nélkül nyúltam a telefonért. Semmi fájdalmam nem volt! Kapart a torkom, amire megkaptam a magyarázatot, hogy a ledugott csőtől van. Be voltam kötözve, de láttam, hogy szépek..:) Nővérke elmondta, hogy minden a legnagyobb rendben volt, sikerült mindent elvégezni, 2 óra múlva ihatok, 4 óra elteltével ehetek. Mivel vegetáriánus vagyok, külön rendeltek nekem vacsorát és megkérdezték, mit ennék reggelire… Néztem a tv-t, vártam, hogy ihassak és közben nekiálltam telefonálgatni, hogy megnyugodjon mindenki, még élek..:) Nap végére és másnapra rájöttem, hogy szinte semmire nem emlékszem ezekből, bennem volt nem kevés altató és fájdalomcsillapító… S ezt folyamatosan kaptam infúzión keresztül. Elmondták, hogy iváskor, evéskor hányhatok majd. Közben bejött hozzám Tanár úr és az asszisztense, s tájékoztattak mindenről. Azt mondták, gyönyörű lett és hogy a műtős fiúk haza akartak vinni..:) Gondoltam, ez ilyen sablonszöveg, de később kiderült, hogy nem..:) Közel 500-as implantátumot kaptam, izom fölé, felvarrták és a jobb mellemből sokat el is kellett venni, annyira el volt sorvadva a mirigyállományom. Mindkét mellem szépen tisztult, alig folyt valami a csöveken keresztül, de az is nagyrészt tiszta vér volt. Miután ihattam (nem hánytam), megpróbáltam felkelni az ápolónő segítségével, hogy elmenjek a mosdóba, nah, ez elsőre nem sikerült, úgy éreztem, hogy leszakad a mellkasom. Maradt az ágytál, ami koránt sem volt olyan kellemetlen, mint amire számítottam. Vacsi idejére megérkezett a családom, az étellel sem volt gond. Ezek után úgy gondoltam, én bizony felkelek és sikerült is segítséggel. Eljutottam a mosdóig, igaz remegett mindenem, de ez normális. Jött a nővérváltás, előtte még kaptam egy erős fájdalomcsillapítót, a „nagy volt ez a műtét”-re hivatkozva. Mindenki ezt a mondatot használta egyébként, már kezdtem megijedni, hogy nem fáj semmim és jól vagyok… Próbáltam elaludni, de nem sikerült, kaptam egy altatót és még egy adag infúziót. Ezt már az éjszakás nővértől, aki szintén nagyon aranyos és segítőkész volt. Közel fél órát beszélgettünk, miután minden beteg elaludt. Végigaludtam az éjszakát, csak a hátam fájt már nagyon, nem szoktam háton aludni. Reggel ismét felkeltem, egyensúlyozva a két oldalamon lógó csövekkel és kis tartályokkal. Nem volt valami szép látvány, mivel nem lógott még ilyen belőlem, de túltettem magam a dolgon, vér volt, semmi „trutyi”. Az ismételten kedves nappalos nővértől kaptam egy adag infúziót, amit konkrétan a hátfájásom miatt kértem, mert tényleg nagyon fájt. Megreggeliztem, hoztak nekem kávét is, ami nagyon feldobott, hiszen közel 40 órája nem ittam… Ismét bejött Tanár úr asszisztense, a hogy létem felől érdeklődött és felvázolta, hogy rövidesen leszedik a kötést, kihúzzák a csöveket, megkapom a melltartót és mehetek haza. Kicsit mindig volt bennem félelem, hogy oké, eddig nem fájt, de tuti fog… S a kötés leszedés, cső kiszedés is, de ez van, a nehezén túl voltam, ez csak apróság lesz. De nem fájt..:) A cső kihúzása inkább fura érzés volt, mert éreztem, ahogyan tekeredik bennem, de semmi több. Ismét elmondták, hogy minden a legnagyobb rendben és végre láthattam először fekve, majd melltartóban felállva is. Őszintén megmondom, hatalmas sebekre, vérre,kék-zöld foltokra voltam felkészülve. Egyikkel sem szembesültem..:) Mindkét mellbimbóm körbevágva, s T-vonalban vágások, de semmi csúnyaság, se foltok, se vér. A szobámban óvatosan felöltöztem és vártam, hogy megérkezzen a Húgom. Kaptam két receptet, antibiotikumot és fájdalomcsillapítót a következő 5 napra. Hatott még az infúzió, úgyhogy a közel 60 km-es hazaút sem volt vészes. A következő két hét a lehető legkímélőbben telt, minden támogatást, segítséget megkaptam a családomtól. Az első otthon töltött naptól fogva körülbelül 4-5 napig fájt a hátam, de ezen kívül se addig, se azután nem volt fájdalmam. Magas a fájdalomküszöböm, de ennek ehhez nincs köze, mert tényleg nem voltak fájdalmaim. Néha éreztem húzódást, nyomást, feszülést, de ezek csak kellemetlenségek voltak. Tudtam, hogy 3 hét a varratszedés, addig nincs zuhanyzás, ettől tartottam, s a magatehetetlenségtől, bezártságtól, mivel jövök-megyek alapvetően mindig, de magamon is meglepődtem, hogy csak talán kétszer jött rám a bezártság érzés. Ami okozott némi fejtörést már a műtét előtt az volt, hogy hogyan fogjuk megmosni a hajamat. Egy eseteleges tanács: én a fodrászomtól kértem egy olyan „köpenyt”, amit minden fodrász használ. Beleültem két réteg felsőruházattal a fürdőkádba, előszedtünk egy kb 20 éves „szauna felsőt”, ami olyan, mint egy űrhajós ruha, törölközőt tettünk a nyakamba és rá a köpenyt. Tutira akartam menni..:D Egy csepp víz sem ment a bőrömre, később elhagytuk a szauna felsőt..:) Maximálisan betartottam minden utasítást, nem vettem le a melltartót, nem vitt a kíváncsiság, volt bennem némi félelem is, hogy jobb, ha addig nem látom, amíg esetleg megijednék. Bár már a műtét utáni nap sem volt csúnya. Öt napig szedtem az antibiotikumot és 7-8 napig a napi kettő fájdalomcsillapítót, nem is akartam, hogy esetleg fájjon. De semmi jegelés, amit annyi helyen olvastam. Egy percig sem volt égő érzésem. Kenőcsöt sem írtak fel, mivel le sem szedhettem a melltartót. Zuhanyzás deréktól lefele, felül maradt a törlőkendő. December 23-án volt az első kötözésem, minden a legnagyobb rendben volt, ismét megnézhettem, egyre jobban tetszett… Semmi csúnya heg, és az alakja is tökéletes volt már akkor. A méretem maradt, csak feszes lett és nem lógott. Ruhában semmi különbség nincs. A mellbimbóim kicsit oldalirányba néznek, ahogyan természetesen is állnának, s összességében sem olyan, mint egy félbevágott labda. Nagyjából két hétig éreztem fel- és lefekvésnél kis nyomást, ösztönösen tartottam a kezeimmel őket, amikor felkeltem. Általában néhány perc alatt elmúlt ez az érzet. A tartásom rosszabb lett és a hátfájás a mai napig megvan, de ez érthető, mostanra érzem azt közel 4 hét után, hogy kihúzom magam. Eddig szerintem ösztönösen így védtem magam egy esetleges fájdalomtól. December 31-én újabb kötözés, ismét minden rendben. Ami addigra már kellemetlen volt, hogy a varratokat egyre jobban éreztem és néha böktek, ezen kívül a ragtapaszok szélei kiszárították nagyon a bőrömet. Pontosan 3 hét elteltével került sor a varratszedésre, ami szintén teljesen fájdalommentes volt, pedig nem voltak kis darabok..:) A varratszedés idejére a bal mellemen szinte már láthatatlan a vágás. Köszönhető ez Tanár úr szaktudásának és elmondása szerint nagyon jó bőröm is van. A melltartót még 3 hétig kell hordanom éjjel-nappal, ugyanúgy háton alhatok csak és továbbra is nagyon oda kell figyelnem magamra, de már érheti víz, egy gyors zuhanyzással. Egy hete dolgozom, két hete vezetek. Természetesen nem cipekedek, nem takarítok, de ezen kívül mindent meg tudok csinálni. Szóval érdemes minden előírást betartani, megéri!  Természetesen a legnagyobb köszönettel a családomnak tartozom, akik nélkül nem valósíthattam volna meg ezt az időszakot!  Azért is írtam le a személyes tapasztalataimat, hogy legyen egy maximálisan pozitív történet is a sok negatív között. Én a legrosszabbakra is felkészültem, ezért hihetetlen még most is, hogy az egész ennyire simán ment. Nem volt egyszerű műtét, nagyobb volt a kockázat, hosszabb a felépülési idő, mint egy egyszerűbb műtétnél. A klinika minden dolgozójáról csak nagyon jót tudok mondani, amire sokan talán azt mondanák, persze, fizetős… De tudok ellenpéldákat is, szintén „neves” és fizetős magánklinikákról. Maximálisan, minden téren csak ajánlani tudom Dr. Seffer István tanár urat és dolgozóit! Gondoltam, hogy az eredeti állapotnál szebbek lesznek a melleim, de álmomban sem reméltem, hogy ilyen tökéletesre sikerül! Minden pontján érzékeny, teljesen „magaménak” érzem! Minden tiszteletem és köszönetem az egész klinikának! Remélem, ennek a hosszú bejegyzésnek volt értelme és ha csak egy sorstársamnak is segített, már megérte..:)

sziasztok en is megcsinaltattam a mellemet 11 honapja Dr Tillmann zsoltnal ! pae hinapig semmi gondom nem volt mig a bal mellembol kifordult az implantatum.sajna londonban voltam eppen es felhivtam a dr urat amire az volt valasza hogy tegyem vissza a helyere :| nagyon ideges lettem annIra fajt hogy alig tudtam vele hajolni is .. ra 3-4hetre a masik a jobb is kifordult! most van ez ket honapja . vissza forditgattam a helyere csak ugye kinyulott a borom is szoval ha azota lehajolok meg kell fogjam a mellem mert kifordulna ujbol.. megnezettem londonban ott azt mondtak hala egnek nincs kilyukadva az implant! par hinapmulva lesz penzem hogy megcsinaltassam ujra addig igy elek ! szoval tillmann zsoltot keruljetek aki pesten is es szekszardon is rendel !!

Hallottatok már a fekete bodza mellnövesztő hatásáról?Van valakinek tapasztalata esetleg?

Köszi csajok a hozzászólásokat, de én már rég észheztértem, és elvetettem az ötletet. Tényleg nincs rá szükségem, csak azért pörögtem rá a témára, mert a barátnőm fel akarja varratni, és megkért, nézzek utánna a dolgoknak, áraknak, és kicsit elragadott a hév. Azért köszi a hozzászólásokat, tanulságos volt!

Köszi. Megnyugodtam.

Sajnos vannak anyukák, akiknek szoptatás után gyakorlatilag eltünik a mirigyállományuk. Nekik nem elég a felvarrás, hiszen nincs mit felvarrni, ilyenkor csak az impli segithet.

Én úgy tudtam, hogy szülés után elegendő, ha esetleg vki felvarratja a melleit, ha azok túlságosan megereszkedtek. Vagy midenképpen kell implantátum??? Hát akkor bajban lennék... :((

dehogy én, még 2 bnőm is beszokott lépni, ugyanis lusták a regisztráció ablakot kitölteni..:)

milyen igaz..:)

:) ez lemaradt

bocs de az nem én voltam, nem csak én használom ezt a nevet, és mint láthatod itt sem úgy írtam!