Meg lehet csinálni!

Önmagammal való elégedetlenségem 2006-os év körül kezdődött, mikor megismerkedtem az akkori párommal. Régebbről már ismertük egymást, szóval nem volt újdonság a kapcsolatunkban, csak az én megváltozott súlyom. Mikor megismertük egymást, akkor lehettem kb. 55-60 kg között, és 2006-ban 70 kg körül kezdtük a kapcsolatunkat. Mindenben meg akartam neki felelni, így elkezdtem fogamzásgátlót szedni, aminek hatására közel 20 kg-t híztam. Nem foglalkoztam a látvánnyal, mert úgy voltam vele: Szeret, így elfogad, akkor meg minek törjem magam? Később (eljegyzés után) veszekedések sorozata következett, már nem volt belém szerelmes, könnyebben kimondta, ami zavarta őt (a súlyom), többször kérte, hogy fogyjak egy kicsit. Akárhányszor belekezdtem egy diétába, és lement pár kiló, sosem az elismerő szavakat kaptam Tőle, inkább sajnálatot mutatott felém.

Fél évembe telt, míg eldöntöttem magamban, ez így nem mehet tovább. Persze hogy nem mehetett tovább. Depressziós lettem. 95 kg-nál az volt a szemem előtt, hogy még nem vagyok 100 kg, így még ehetek... Mikor elértem a 100 kg-ot, már csak dacból is, de ettem. 103 kg-os voltam, mikor a kapcsolatunk végére pontot tettem, és szakítottunk. Voltam olyan buta, hogy 1 hónapig futottam utána. Majd egy nyár eleji estén a tesóm lehívott engem is hozzájuk és Attilát is. És kérte, hogy beszéljük meg. Attila ekkor azt mondta, hogy túl kövér vagyok neki. Fogyjak le, sminkeljem magam, járjak szoliba, járjak divatos ruhákba, és akkor beszélhetünk az újrakezdésről. Tesóm és felesége ezen annyira felhúzták magukat, hogy akkor és ott Attilát meggyűlölték. És rögtön azt mondták mindketten: Ha én szeretek valakit, akkor elfogadom olyannak, amilyen, és nem kezdem megváltoztatni.

Volt annyi emberség Attilában, hogy hazavigyen. És én attól a naptól kitöröltem magamból, minden érzelmet, minden álmot, mindent-mindent. Tisztán láttam, és az volt bennem, hogy összekapom magam, megmutatom, hogy tudok én csinos lenni, tudok még magamra büszke lenni huszonévesen.

Elkezdtem oldalakat bújni, nézelődni a neten, hogy vajon hol kezdjem ezt az egész diétát. Rátaláltam a 90 napos diétára, amit csináltam 1 hónapig, annyira kiéheztem, hogy nem bírtam tovább. Aztán elkezdtem egy tök laza (saját) diétát követni. Semmi érdekes nem volt benne, csupán annyi, hogy a gyorséttermi kajákról lemondtam, a chipset-kólát elhagytam, a tészta adagokat lecsökkentettem, és a kenyérből hetente ha megettem 3 szeletet, akkor sokat mondok. 90 kg körül regisztráltam a Hoxára. Azonnal elkezdtem a naplómat írogatni. Figyeltem a regisztrált tagokat, miket esznek, miket tornáznak, próbáltam magam ráhangolni... Aztán mikor elkaptam a fonalat, igaz, eleinte csak csordogáltak rólam a dekák, de később megindult a fogyásom.

Nagyon sokáig, hónapokig stagnáltam 82 kg körül, akkor kerestem meg falcngate-et, hogy segítsen nekem. Napi 5-6x étkezést ajánlotta, és csak annyit kért, csináljam 2 hétig. Belevágtam, és megindult a fogyásom újra. Felgyorsult az anyagcserém, ennek hatására olvadtak a kilók rólam.

Jelenleg 72 kg vagyok, és a 170 cm-es magasságomhoz kell még 5-7 kg, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

Nagyon sok szenvedésen vagyok túl. Mai napig van, hogy túlsúlyosnak látom magam a tükörben. Van, hogy a XXXL-es nadrágot keresem, és van, hogy nem merek az emberek szemébe nézni, mert arra gondolok: Biztos duci vagyok, biztos kinevetnek.

Nagyon nehéz (és lehet, kevesen hiszik el) elhinni, hogy csinosan fel tudok öltözni. Nehéz mai napig a tükör elé állni, és azt mondani: Ági megcsináltad! Nehéz eligazodni a lelkivilágomban, hogy igenis nem kell rányomni valakire a szégyen pecsétet, csak azért mert rossz gyógyszert írtak fel neki. Nem kell senkit sem lenézni, mert esetleg ducibb vagy túlsúlyos.

Mindenkinek megvan a miértje. Van, aki csak szimplán szeret enni. Van, aki hormon miatt hízik meg. Mindegy miért leszünk olyanok, amilyenek. Először magunkban kell mérlegelni az előnyöket és hátrányokat! Sosem felejtem el, mindig azt mondtam annak idején: Addig nincs gond, míg találok magamra ruhát... ez nem jó felfogás, és akkor rájöttem én is!

(Remélem valamennyire tudtam érzékeltetni a cikkel, mit vittem véghez. Az a gond, hogy fejben előrébb járok, mint írok, és lehet néhány helyen elkalandoztam, de a lényeget szerettem volna leírni, hogy mindenki elérheti az álmait, a szép alakját, csak kicsit figyeljen magára, kicsit kell alakítani minden nap az étkezésen, és akkor meg lesz az eredménye. Nem kell 2 hetes diétákkal küszködni. Elég csak a saját ízlésednek megfelelően étkezni, odafigyelni a mennyiségekre, és több gyümölcsöt-zöldséget enni.)

Köszönöm annak, aki elolvasta a cikkem.

És kitartás mindenkinek!