Más is van úgy, hogy nemtud beszélgetni az emberekkel? (beszélgetés)

Érdekes téma.

Van akivel tudok beszélgetni, még ha nem is régi ismerős. De olyan is van, akit régóta ismerek, mégis "megkukulok" a közelében, egyszerűen egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam mellette. Ez vajon mitől van?

És összedőlt a világ? Biztosan nem!

És nem kizárt, hogy bejön a jóslatod is!

Nem olvastam végig a topikot, csak az első hsz-t. Gyerekként én sem mertem egy szót sem szólni, de felnőtt koromra ezt lassan kinőttem. Nem tudom, hogy ez csak kinőhető vagy akaraterővel is lehet rajta segíteni. Mindenesetre ez utóbbit is meg lehet, vagy talán kell is, próbálni.

Anyi hülye ember van, nagy emberek között is, akik bizony nem szégyellik a világ elé kürtölni hülyeségeiket. Politikusok jutottak eszembe. Te biztos különb vagy tőlük pozitív értelemben, tehát, hogyha csak önmagad adod azzal a különbséggel, hogy amit gondolsz, ki is mondod, akkor sem hiszem, hogy bármi baj lenne Veled. És ha az ember hülyeséget beszél, akor mi van? Az égvilágon semmi! NEM MÁSNAK KELL MEGFELELNI! :)

Ja,még egy apróság:))Ha akkor próbálsz beszélgetni az emberekkel,ha nem egyedül vannak veled kettesben,akkor nincs az a veszély annyira,hogy beáll a kínos csend,és hirtelen nem tudjátok mit is mondhatnátok.

De még evvel sincs semmi baj,szerintem ezt is már mindenki számtalanszor átélte,még a "nagydumások "is és egy "öööö,most rohannom kell"-el,azok is elszaladnak!

Szóval csak bátran:))

Mindenképpen próbálkozz!:))

Ha nem sikerül,mert nagyon zavarba leszel,akkor mi van?Semmi!Legalább megpróbáltad,amúgy sem csak a beszéden múlik,hogy szimpatikus leszel-e vagy sem!:))

De "szépen "fogalmaztam:(((((((neki futok mégegyszer.

Szóval szerintem a célja nem az,hogy feleslegesen csacsogjon bárkivel,hanem az,hogy akivel szeretne komolyabb ,baráti vagy bármilyen kapcsolatot kialakítania,merjen beszélgetést kezdeményezni.

Szerintem a cél,nem az,hogy mindenkivel fecserészni akar majd,hanem olyanokkal sem mer beszédbe elegyedni,akikkel szeretne.

A "csevegésnek " is meg van a szerepe az életben és amikor két ismerős találkozik,nem hinném,hogy a világ megváltásáról,vagy filozófiáról kellene értekezést kezdeményezni,hogy "értékes " valamit mondó beszélgetés legyen belőle.

Ha csak az olyan emberekkel áll le beszélgetni ,akiket ismer,akkor nagyon kevés lehetősége lesz arra,hogy más embereket is megismerjen.

Ismerős helyzetek ezek a számomra is, valahogy én sem kedvelem - sőt inkább utálom - ha valaki fölöslegesen cseverészik. Annyira visszataszító az ilyen viselkedés. Régebben olvastam valahol egy idézetet, bár nem biztos, hogy pontosan írom, a lényege az volt, "csak akkor szólalj meg, ha a mondandód szebb a csöndnél..", úgyhogy szerintem egyáltalán nem gond, ha néha nem tudsz beszélgetni. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az igénye a kommunikációra. Én pl. inkább írásban vagyok jobb, valahogy sokkal jobban össze tudom szedni a mondandóma. Nem szeretek fölöslegesen dumálni. Ha valaki kérdez, vagy akar valamit, hát kérdezzen. De ez még beállítottság kérdése is. És szerintem a hallgatás még mindig jobb, mint ha marhaságokat mond az ember.

Én csak olyan emberekkel szoktam beszélgetni, akiket elég jól ismerek, netán van közös témánk. Ha mégis úgymond idegenekkel hoz össze a sors, - bár rettenetesen zavar, ha feltart - nagyon illedelmes szoktam lenni. Csak néha nehéz túlélni, amíg végére ér a mondandójának. Itt talán az lehet a gondom, hogy gyakorlatilag nem is érdekel, mit akar mondani. Nos így vagyok én az emberekkkel. Ha mégis találkozok olyannal, aki értelmeseket mond, azt szívesen meghallgatom, és ezt általában megérzem. Aki nem csak hallgatóságot keres, annak van kisugárzása, és azt az első pár mondat után meg lehet érezni.

Szóval nem vagy egyedül ezzel a problémával, de vígasztaljon az, hogy nem lesz ez mindig így. Ha akarod a másik embert megismereni, akkor az a kommunikáció magától jön, nem kell azon agyalni, mit is mondj. Légy természetes, add önmagad.

És egy kis önbizalomfejlesztésként olvasd el Maxwel Mlatz: Pszichokibernetika könyvét.

Ha ez a célod,hát legyen.:))

A tudás ,magabiztosságot ad.

Nézz filmeket ,olvass könyveket,újságokat,cikkeket.Információ,a köbön,ami belefér!!!:))

Közben azért próbáljunk meg beszélgetni itt,ez is jó ,egy kis fejlesztésre:)))

-Szia,hogy vagy?Ezer éve nem láttalak?(tipikus blabla)

Igen,a lényeg ,hogy légy önmagad.

Engem az érdekelne először is,hogy miért akarsz jó beszélgető lenni,bárkivel?:)

Nagyon koszonom zsirek! Ezt azthiszem minden nap el fogom olvasni, mert már most is, hogy eloszor olvastam, nagyon elgondolkodtatott!és erot adott!

Koszonom szépen!

jupika

erre a típusra én is mindig irigykedtem. van egy kollégám a cégnél, aki kábé MINDENKIVEL jóban van. hallom, ahogy megszólít, lazán elbeszélget akárkivel, totál úgy tud csinálni, mintha minden érdekelné, imádnak vele beszélgetni. már évek óta ismerem, a múltkor számbavettem az ilyen beszélgetéseit, hát... üres, felszínes locsogás az egész, és annyira mű. egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ennyire érdekeljen valakit mindenki más (az új fülbevalója, a kocsija, az ebédje, az unalmas horvátországi nyaralása). szerintem ez már nála beteges, hogy ennyire meg akarja szerettetni magát, vagy nemtom, miért csinálja. színleg mindenki szereti is, de valójában szerintem senki, én pl csak 3-4 emberrel vagyok igazán jóban, és olyan 15-20szal beszélgetek napi szinten (a 100ból), és azokkal is csak a munka miatt, mégis én közösen szilvesztereztem egy jóbarát kollégával, a srácot meg nem hívták sehova. mert ez a felszínes barátságosság nem ér ám semmit.

szóval régen én is olyan voltam, mint te, hogy féltem attól, hogy mit szólnak, hogy én nem tudok jól kérdezni, vicceskedni, stb. nem kell kérdezni, nem kell aggódni, csak ez olyan 25-30 éves korra múlik el, amikorra az ember rájön, hogy attól ő még egy egész, önálló ember, saját élettel, meg élettapasztalattal, meg érdeklődéssel, még ha az nem is az, ami a másik embert érdekli. nem kell ám folyton érdekesnek meg kommunikatívnak lenni, nyugi. sőt. ha nincs mit mondani, inkább hallgass, mint fecsegj. én eljutottam oda, hogy teljes nyugalommal nézek akárki szemébe. mondjon ő valami érdekeset, mi vagyok én, riporter? ha akarok valamit, szépen megofgalmazom, arra is felkészülve, hogy nem teljesítik, mert épp nem jókor vagy nem jót kérek, de nem csinálok drámát belőle. a veled szemben álló ember semmivel nem több ám, mint te! nem kell szorongani. az emberek szeretnek az első pillanattól hatalmi harcot folytatni, minden szituban lehet érezni ezt a feszültséget, hogy na ki a több.. ez fölösleges, ignoráld! nem üdítőkérésnél meg cigi közbeni beszélgetésnél kell megmutatni, bebizonyítani, hogy mekkora jó fej vagy, az belül, és a sok réteg alatt lakik. ezt valójában mindenki tudja.

én azt hittem, a munkahelyen mindenki utál. erre minap derült ki, hogy csak zárkózottnak hisznek, véletlenül beszélgettem az egyik lánnyal, erre nemsokára e-mailt írt, hogy menjek velük bulizni, és egyértelműen kedvel.. rájöttem, végre kedves voltam valakihez, ilyen egyszerű. legyél barátságos, de ne akarj semmit bizonyítani, ez a trükk! ha nem jut eszedbe semmi, ne mondj semmit, az se baj. csak légy önmagad (hülyén hangzik, de tényleg)!

Nem igazán ,de azért ez már valami!:))

Szóval igazság szerint te nem akarnál elmenekülni,hanem jó társalgó szeretnél lenni?:)

el tudok, de anno. hasonló cipőben jártam, mint te-a mai napig sem szeretek jópofáskodni, vagy kényszerből csevegni- mint írtam számomra érdektelen emberekkel-felesleges energiabefektetésnek gondolom.

eljön viszont az ember életében az a korszak, mikor ezek a csevegések funkciót kapnak, és valamennyire meg kell magad erőszakolni-új munkahely, ezen belüli kapcsolatok stb.

Egyenlőre még nem jársz itt, tehát rengeteg időd van arra, hogy amennyire kell ezt elsajátítsd-éppen ezért görcsölnöd sem érdemes rajta, és nagyon igaz az is amit valaki alantabb írt, miszerint fiatal vagy formálódni fogsz, új tapasztalatok érnek, új dolgokat tanulsz meg.

Praktikus tanácsom "gyakorlásnak" ha találkozol valakivel, első körben futasd végig, hogy van-e közös ismerősötök, ha igen kérdezd meg mit tud róla, hogy van-ha korodbéli valószínű hasonló életszakaszba jár, mint te: téma: iskola, ha már dolgozik rákontrázhatsz, hogy milyen az első munkahely...stb.

A lényege annyi, hogy kulcsszavakat keress a mondandókba amikre saját élménnyel te is tudsz reagálni.

:)

Már hogy ne lehetne!:))

Első lecke!

Mi a célod?Elbeszélgetni és szimpatikusnak lenni,vagy minél hamarabb szabadulni?

Hát így is mondhatjuk...bár kicsit másképp hangzik...

de pl. téged is ugy tudlak elképzelni/bár nem ismerlek/, hogy sok barátod van mert mindenkivel el tudsz dumálni,én meg nem...:(