Lelki megcsalás (beszélgetés)

pff...szerintem?

szerintem kívül tágasabb! :D

Azért szerintem nagyon más,ha valaki direkt eljátszadozik a gondolattal(bár én ezt sem látom óriási targédiának),vagy ha csak eszébe ötlik valami.Mert ez lehet korábbi,feldolgozatlan emlékek,fiatalkori ideálok felé ki nem élt vonzalom,vagy csak máshol látott dolgok feldolgozása,hogy mik villannak be az embernek.

És pláne más,hogy ezt a párjának az orrára köti,pláne,ha tudja,hogy a másiknak ez nem esik jól,és esetleg direkt bántja vele..

a te eseted,hedda,bonyolultabb volt.

Tudod, lehet, hogy nekem ehhez most nem kellene hozzászólnom, mert én most senkiben nem bízom, de nekem -ha szerelmes vagyok - ilyen eszembe sem jut egy másik férfival kapcsolatban. Mert miért is kellene?

Neked ez rosszul esett (amennyiben a te barátnődról van szó), foglalkoztat, hisz azért írtál ide...

Én - de ez csak az én véleményem, ezt hangsúlyozom - ezt nem tartom normális dolognak...

Hogy megcsalás-e? A szó hagyományos értelmében nem hiszem, de a lelket nem az agy és a közfelfogás irányítja. Én a kedvesem tettét (ami miatt a témát indítottam) megcsalásként éltem meg, mert igenis megcsalta a bizalmamat, a hitemet benne, a szeretetemet...akkor is, ha fizikai szinten talán semmi nem történt...a gondolat megvolt.

:((

jobb,ha a gondolatait megtartja az ember magának..Tehette volna a nő is ezt,akitől ezt hallottad..

Az,h mi jelenik meg a fejedben,csak úgy ötletszerűen,arról gyakran nem tehetsz..meg arról sem,amiket éjjel álmodsz.

Nem bíztam, nem is fogok...azt hiszi, "elaltathat".

de nem...

Szia!

Sajnos, a nő állandóan jelen van, láthatatlanul.

írt nekem egyik nap egy levelet, mely szerint ő el akar ülni a kedvesem mellől, de nem engedi a főnök. Meg hogy ő megkérte a szerelmemet, ne szóljon hozzá, ha nem muszáj.

Namost, én erre rákérdeztem a kedvesemtől, felháborodott, s mondta, ez nem igaz, semmi ilyen nem hangzott el, pénteken is a hölgy kezdeményezett beszélgetést. Amúgy egyre több hazugsága derül ki, attól függetlenül a léte nagyon zavar...Nem bízom benne, szerintem most csöndben van, aztán úgyis kitalál valamit...

Egyébként együtt dolgoznak (egymástól független munkát végeznek), azért ülnek egymás mellett.

Olyan jólesett az utolsó mondatod...a barátnőm biztatott ilyenekkel.

Szia!

Az nem jó. :( De próbálj úgy nézni erre az egészre, mint egy hosszú távú befektetésre - később jön a jutalom. :) Hogyhogy minden nap ott ül a nő mellett? A munkahelyen? Együtt dolgoznak, vagy csak odaül beszélgetni? - ha az utóbbi, jóhogy macerál... Sőt, ezek után engem már az is zavarna, ha csak együtt dolgoznának. :/

Úgy látom azért, hogy itt nem arról van szó, hogy választani akart közted és a másik nő között. - eleinte erre gondoltam, hogy még ez is szóba jön.

Az, ha ilyen gyengéd Veled, az nagyon jó jel! :))

Mert akkor is lehetne ilyen, ha bűntudata van (tegyük fel egy titkos kapcsolat miatt), de akkor álmában nem fogja a kezed. :)

Szóval én is úgy látom, hogy nagyon is alakul, ösztönösen van szüksége rád.

(amúgy beszéltetek azóta erről a nőről? Ő mit mond róla? Nem találkoztatok végül?)

Jaj, de aranyosan írtad, ez olyan megható, hogy a fiad megérzi, ha rosszul vagy! Akkor nem lehet nagy baj köztetek. És szerintem azt is fogja értékelni, hogy léptél valamerre, még ha lassan is.

A férjeddel sajna gondoltam, hogy ez lesz. Aki nagyon magába fordul, az gyakran nem ismeri fel, hogy mekkora a baj, vagy egyszerűen csak nem tesz ellene semmit. Mert akkor talán fel kéne nőnie ahhoz, hogy elengedjen?... Igen. Ha a pszichiáter helyrehozná, nem lenne többé indok, hogy maga mellett tartson. - én ezt így azért megemlíteném neki, nem szép dolog. Lehet, hogy nem is tudatos, hogy nem tudja miért nem akar elmenni orvoshoz.

Nagyon kínzó lehet pont a szüleiddel haragban lenni. Nem is tudom, mit lehetne ilyen helyzetben tenni... Nagyon összejött most Neked...

De tudod, lehet, hogy azért kaptál ekkora feladatot, mert fent tudják, hogy képes vagy megoldani. :) És majd annál nagyobb lesz a jutalom. :)

Szia!

Nem vagyok jól, de tartom a tervemet. Hát...szerintem máris működik! Azt gondold el, a kedvesem minden nap ott ül a nő mellett. Ez a tudat azért macerál.

Tudod, belül dolgozom magamon, ezt sugárzom kifelé. Mert már észreveszem, ha kint süt a nap, elmentem egy kedves ismerőssel sütit enni, igyekszem szép lenni, csinos és mosolygós, kedveskedek neki...de nem görcsösen, hisz legbelül azt érzem, már el tudnám engedni, ha kell. Nem függök már tőle úgy érzelmileg, s azt hiszem, ezt ő is megérezte. Itthon maradt velem, mikor nem kellett dolgoznom, nem azt választotta, hogy a nő mellett legyen. Este úgy alszom el, hogy simogatja a hajamat, arcomat órákig, éjjel hozzám bújik, fogja a kezem álmában is időnként.

Ez szép, jól is érzem tőle magam, de MÁR NEM HISZEM, hogy örökre szól. Ha igen, akkor jó, mert szeretem. De a bizalom...az más dolog.

Igen, beszéltem a férjemmel, először azt hittem, végre hallgat rám, de másnap kerek perec visszautasított. Viszont legalább tudunk beszélgetni, nem zárkózik úgy be. Készül lassan a fiúnkhoz egy kis időre.

Az én fiam mindig megérzi, ha rosszul vagyok, így 250 km-ről is. Ilyenkor hív...csak nem akarom terhelni, most vannak az egyetemi vizsgák. Persze, annyit elmondok, hogy most nem kerek a világ, s ő sok erőt ad nekem, mert nagyon büszke vagyok rá.

A szüleimmel azóta nem beszéltem, nem is tudok még...bármerről is nézem, nem volt igazuk.

Szijó, hogy vagy, mi újság?

Beszéltél a férjeddel erről? Hajlik afelé, hogy segítséget kérjen? Jó lenne, akkor lassan megoldódna valamelyest.

És a szívügyekkel valami fejlemény?

Hogy haladsz a terveddel?

kb én is ezt tudnám javasolni..Igaz,fájdalmas,és idegesítő mindent otthagyni,ja meg nyugtalantó is,meg hogy mit szólnak az emberek..de ebből,más kiutat nemigen tudok elképzelni

szerintem is bőven elég neked a terápia,és mellé esetleg valami természetes nyugtatószer,vagy tea,vagy jóga..

jobbulást kívánok

Ma voltam pszichiáternél...holnap megyek tesztet írni, pszichoterápiát javasolt, gyógyszert nem kaptam, nem bánom.

Üzent a férjemnek, hogy várja őt, nincs egyedül, segítene neki...

Anyámmal azóta nem beszéltem. Csak a húgommal. Ő pszichológus, azt mondja, amit Ti - kezdjek új életet, mindenkitől függetlenül, máshol.

Hát...ő tudja, milyenek anymék...ezért is ment jó messzire.

Köszönöm!

Ez is jólesett...

Tudod, sokat segítene a barátnőm, ha nem halt volna meg 4 hónapja.

végigolvastam a történeted...

elképesztő mennyiségű problémát kaptál a nyakadba.

nekem általában mindenre van ötletem,de erre nem tudok mit mondani..:(

kitartást,és erőt kívánok a megoldások kereséséhez.

Onnan indul a dolog, anyám csak az ő értékrendje szerinti dolgokat tudja elfogadni. Csak az lehet jó és punktum!Egyébként tanár volt, s ebből a szerepből soha nem tud kilépni.Kizárólag az unokáit szereti és kész.A többi ember nem létezik.

Tegnap felhívott telefonon, hogy azonnal menjek haza, mert apám beszélni akar velem...

Megtettem. A következő dolog fogadott. A szüleim előadták, hogy ha még egyszer megtudják, hogy én a kedvesemmel szóba állok, soha többé nem jönnek hozzám. Mert legyen nekem szerelmem, ők is azt mondják, de olyan, akit ők jónak látnak!!! Merthogy a kedvesem nem diplomás, stb. (Nálunk mindenki az, többszörösen.)Különben is ők figyeltetni fogják, s kicsinálják. Na, kedves al_F-A, ekkor éreztem azt, hogy kiabálnom kellene...De tudták fokozni. Megtámadták a férjemet, pedig tudták, milyen labilis a lelke, aztán anyám közölte, hogy dobjam ki a lányomat (örökbe fogadtam), mert 18 éves lesz, s kellett-e ez a sok nyűg a nyakamba??!! Aztán azzal vádoltak meg, hogy a fiam miattam ment el máshova egyetemre, s én nem törődök vele eleget, mert egyedül hagytam! Kérdeztem anyámat, 2 munkahely mellett hogy rohanhatnék 250 km-re állandóan, s a férjem egyébként is minden hónapban 2-3 hetet vele tölt, én meg hétvégén megyek, ahogy a pénzem engedi.ÁÁÁ, ez nem indok, csak kifogás...ezt mondta anyám, aki 4 hónap alatt egyszer sem ment az unokájához, pedig egészséges, energikus.

én már erre nem tudok mit mondani. Most anyámat látni sem bírom.Pedig szeretem. mindig az az utolsó mondat: Mi jót akarunk neked. tegnap megkérdeztem: akkor miért nem akarjátok, hogy boldog legyek? Erre is megvolt a válasz, miszerint ők jobban tudják, mitől leszek boldog. Ennyi.

kedves al_F-A!

Köszönöm a véleményed!Mindenen elgondolkodom, amit írtok. Én is utálom az üvöltözést!!! De előfordul velem is, hogy tehetetlenségemben felemelem a hangom. Persze, jobb lenne anélkül,s ha kedvesem kiabál, összeszorul a gyomrom. Ezt ő is tudja, s igyekszik változtatni a rossz szokásán. nagyon tüzes természet, ahogy leírtam, a rossz és jó oldalával egyetemben.

Fontos-e a szex ennyire? Mielőtt ő jött, a férjemmel már több, mint 3 éve nem szeretkeztünk, én pedig azért nem kezdek viszonyt, hogy szexeljek - pedig nem egy lehetőségem lett volna.

Vele nagyon jó, de mindez semmit nem érne számomra, ha nem lenne mellette a lélek.

A fiam mit szól? Gondolhatod...Ma már azt mondja, az eszével megért, igazam van, hogy boldog akarok lenni, de ő ezt soha nem bocsájtja meg. Egy csodaszép, okos, intelligens gyerek, aki megküzdött magával, hogy újra tudjon tisztelni, de örökké engem fog okolni a család széteséséért. Persze, tűrhettem volna 45 évet, mint anyám, aki végig boldogtalan volt, s azzá tette apámat is, s megkeseredetten fog meghalni. Tönkrement a gyerekkorom az ő küzdelmükben...én hibáztatom anyámat, hogy eltűrte, hogy a részeg apám puskacsöve előtt álljunk nemegyszer, az éveken át tartó éjszakai rettegésekért...ő nem ölelt meg bennünket, a gyerekeit, állandóan bánatos volt. Ellátott becsülettel, de sohasem éreztük, hogy annyira szeretne...apámmal először 24 évesen ültem le beszélgetni. Addig egyetlen egyszer sem!!! Én csak szeretni akartam, s azt, hogy szeressenek. Ez rettenetes bűn, le fogom írni nektek, tegnap mit tettek velem a szüleim.

Na ez nem semmi!

Mit keresnél még ezek után mellette!

A szex ennyire lényeges neked? Ezt is megéri?

Most értem el idáig.

A fiad arra mit szól, hogy szeretőd van?

Azt elnézi neked?

Kizárólag erre válaszolva. (A hozzászólásokat még nem olvastam)

Ez a kapcsolat már elszállt.

És nem azért, mert a kolléganőjével levelez, meg telefonszex, stb., hanem azért, mert közömbössé vált, kiabált veled.

Az ember nem szokott a szerelmével kiabálni!

Még a házastársával se, nem a szerelmével!

Véleményem, keressél mást, mert ennek vége...

Köszönöm! Én hallgatok Rád, én is ilyeneken gondolkodtam...:)Tudod, ahogy írtam, valami eltört...Már nem tudok úgy nézni a kedvesemre, mint azelőtt...amikor azt gondoltam, örökké szól minden, hogy bármi lesz, közénk semmi és senki nem fér be...

Már nem így érzem. Szeretem őt, de már más az egész. Már kezd előtűnni a világ többi része, már tudom, hogy lemondok róla, ha kell, s nem halok bele...hisz ő nyitotta ki a kört, ő engedte el a kezemet, lehet, hogy nem gondolta komolyan, de az áradás megszakadt. Igen, megcsinálom, amit javasoltál:)Tényleg erős vagyok, csak rossz helyre pazaroltam az erőmet.

Igen, megütött már, de ilyenért, amit írtál, soha nem tenné. Akkor történt, mikor azt érezte, eldobtam őt a férjemért. Pedig soha:(

De, kerestem pszichiátert, 3-án 8 órára megyek. Muszáj...Aggódom a férjemért, én őt, mint embert továbbra is szeretem, s fontosnak tartom, hisz a gyerekek apja.

Neked is boldog új évet, s mindenkinek, aki rám szánta az idejét, s tanácsot adott. Vigyázzatok magatokra!

Hát akkor mindenképpen tudja, hogy 'hol a helye'.

Figyi, most megmondom őszintén - bár erről nem kérdeztél - hogy szerintem simán benne van a pakliban, hogy már volt valami köztük. Nem tudom, hogy mennyit olvastál el a beszélgetésükből, mert abból minden kiderülne (hogy még csak sóvárogtak, vagy már túl lehetnek rajta, esetleg tényleg csak játék az egész). Ez most annyira nem is fontos, mert előre nézünk. :)

Nagyon örülök, ha segített valamit a biztatásom!

És tényleg, próbáld megtalálni a módját, hogy ragyogj, légy titokzatos, elbűvölő, és nagyon boldog! :) Lehet, hogy lassú lesz az eredmény, mert a párod most nem olyan lelkes irányodban, de ne add fel! Legyen ez egy kihívás, hogy újra meghódítod. Szerintem nagyon nehéz lesz bízni benne, és mindenkor úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de nem lehetetlen. Azért tanácsoltam azt, hogy flörtölj a háttérben, mert az tudja pótolni azt az önbizalmat, amit majd ebben a próbálkozásban meg kell hitelezned. (Ha nem vagy teljesen a topon, lehet, hogy visszafog majd a párod kezdeti érdektelensége). Szóval a flörtölgetést csakis érdekből gondoltam, nem baj, ha nem folysz bele. (mondjuk amire biztosan felfigyelne: egyik nap munka után feltűnően csinosan és vidáman mennél haza, egy magadnak vásárolt virágcsokorral, és ha kérdezné honnan van, olyan félig hihetően azt mondanád, hogy egy barátnődtől kaptad. Hagy vegye csak észre, hogy mit veszíthet. Ez még pont olyan, ahol nem vethet a szemedre semmit, nem is egyértelmű semmi, de a gondolat már el van vetve. - jó ég, most jutott eszembe, hogy már megütött, akkor nehogy emiatt is kapj, vissza az egész! Lényeg a lényeg, hidd el magadról, hogy hegyeket is meg tudsz mozgatni - amúgy tényleg nagyon erős vagy - és játssz! Menni fog hidd el, élvezni is fogod! Most Te vagy az első, legyél önző!

A férjeddel kapcsolatban: Te még nem kerestél fel egy pszichiátert? Hátha tud tanácsot adni, hogyan tudnád kezelni ezt a helyzetet, hogyan lehet elűzni az ilyen beteg gondolatot valakiből. A neten is vannak anonim, ingyenes tanácsadások, érdemes lenne megnézni.

BOLDOG ÚJ ÉVET! Teljesüljön minden kívánságod! :)

Ha írt levelet, lehet vele beszélni. Én beszélnék vele. Kicsit több lehet mint lelkitárs, ha bugyi színe, és a test bármilyen formában szóba került.

( az én esetem merőben más volt. és azt hiszem sikeresen megoldottuk )

De tudta, hogy létezem. Ugyanis leginkább rólam beszélgettek. Már amikor nem a bugyija színéről, vagy arról, hogy a kedvesemnek milyen jó teste van.

én is szeretnék beszélni vele. Ez a levél volt rá a válasza, arra nem reagált, hogy üljünk le kávézni...

tegnap a telefonban azt hajtogatta, hogy ő nem úgy nézett a kedvesemre, mint férfira...ugyan...akkor nem írná le, hogy tanga van rajta, meg nem dicsérgetné a kedvesem testét.Ha csak lelki társak ugyebár...Most mindketten azt mondják, játék volt...nem érdekel.

Állandóan a Te szavaid jutnak eszembe.Hogy virágozzak ki mellette...Ezt fogom tenni!!! Ezen gondolkodom, s ez örömmel tölt el.

Értem.

Én is sajnálom az ilyen torz helyzeteket, és dühít, hogy ezek az emberek - minden együttérzésem ellenére - nem gondolnak a hátrahagyottakra. Ez igazi szeretet? Inkább szenvedjek, mint egy kutya 80 éven át, minthogy a szeretteimnek miattam kelljen gyászolni.

A nővel kapcsolatban: én elmennék találkozni vele.

Személyesen jobban átlátni az ilyesmin.

Én sajnos nem tudom eldönteni, hogy mi lehet emögött - simán lehet igaz is. Lehet, hogy a csajszi elszégyellte magát, vagy rájött, hogy nem riválisod, és visszalépne, mielőtt kidobják. Viszont akkor eddig miért volt kapható, nem tudta, hogy Te is létezel?