Le a húsvéti nyúllal!

Számomra rémálom ez az ünnep, és egyáltalán nem a felfogásbeli különbségek miatt. Hisz én is kapok és adok csokit, tojást festek, várom a kölnit és a virágot. Én is ugyanúgy örülök a szünetnek, amellett hogy misére is elmegyek (jobb esetben), és örömmel segítek a sonka elkészítésében.

Leginkább erre az ünnepre mégsem az egyszerű laikusok, hanem a nyúltenyésztők készülnek. Sorra "gyártják" le az almokat, az ünnep előtt két hónappal, hogy a gyermekek boldogan szoríthassák magukhoz újdonsült játékukat. Na és itt hibáznak a szülők óriásit.

Kiskoromban rengetegszer volt nyulunk Húsvét táján, mert nálunk is engedékenyek voltak a szülők. Máig bánom, hisz a nyúl vagy nem élte túl az ünnepet (és sietve elföldelték a családtagjaim), vagy ment kutyakonzervnek.

Közben rövid kis élete során alaposan megkínozták: emelgették, fogdosták, szorongatták, és végig egy kis kartondobozban volt bezsúfolódva.

Mindezt teljesen normálisnak tartottam egészen tavaly Húsvétig, mikor is úgy döntöttem, hogy megint nyulat kívánok tartani.

Pár nyúltartó fórum látogatása után érlelődött meg bennem a döntés: ők már maradnak. Örökre.

Mikor megérkeztek, csak egy nagyobb tengerimalacketrec állt a kettejük rendelkezésére, amit alaposan berendeztem. Kétezer forintot költöttem rájuk akkor, ma már az ötvenezret is bőven túlléptem.

Nem is volt olyan rég... épp most lesz egy éve. Nagyon sokat alakítottak rajtam, nagyon sokat segítettek.

És teljesen megváltoztatták a gondolkodásom a nyulakról. A sztereotípiák sorra dőltek le.

Először is: a nyúl nem gyáva állat (bár megfélemlíthető), gond nélkül nekimegy az embernek, állatnak. A nyúl nem buta, hanem intelligens, tanulékony, érzelmes. A nyúl nem társas állat, nem egy szeretgethető "cukiság", és nem szereti, ha kézbe veszik.

Leginkább akaratuk, öntörvényűségük fogott meg és máig elképeszt a világos testbeszédük, melyek változatos érzelmeiket hivatottak kifejezni.

Egy év foglalkozás után két igencsak szerethető állatot tarthatok magamnál (bár sajnálatos módon a viszonyunk nem elég szoros, mert keveset vagyok velük itthon), akik szobatiszták, betartják a szabályokat, pórázhoz szokottak, hallgatnak a nevükre és ismerik a jelzéseimet.

Simogathatóak, ölbe másznak és bármelyik idegenhez kíváncsian odamennek.

A titok? Rengeteg törődés: első két hónapban minden nap legalább 2-3 óra foglalkozás, ugyanennyi séta mindkettőjük számára.

Ennyi. És csak ez az eleje.

Tehát ne, ismétlem, kérek minden anyukát és apukát: gyerekének NE vegyen nyulat, hisz ez egy érző, lélegző, okos és imádni való kis lény, aki minden évben áldozatul esik egy amúgy teljesen más szellemiségű ünnepnek.

Ennek az ünnepnek nem ez a célja, és nem ez a megvalósítási módja. Azzal tartjuk leginkább tiszteletben, hogy eggyel kevesebb állatot kínzunk meg és keserítjük meg rövidke életét. Sok Húsvétra kapott nyúl a nem megfelelő etetés miatt hamar elpusztul (a jól tartott nyúl 10-12 évet is élhet!), de halálnak oka lehet még a félelem és a folyamatos stressz is. Na és a többi? Kutyakonzerv, vasárnapi ebéd, zsákmányállat az állatkertben.

Ha valaki háziállatként(magának, vagy a FELELŐSSÉGTELJES gyermekének) mégis a nyúl mellett dönt, az kérem nézzen utána a témának és lehetőleg adoptáljon nyulat, vagy tenyésztőtől vegyen.

Végül az ideális nyúltartó ismérvei: türelem, gondoskodás, tisztelet, odaadás, önfeláldozókészség és SZERETET.

Kívánok mindenkinek előre is Áldott Húsvétot és Boldog, Békés Ünneplést!