Kisgyermekes anyukák! Mennyit lehettek a gyerekkel? (beszélgetés)

Nem vagy sz*r. Aki azt állítja, hogy 100%-ig meg tud felelni egyszerre egy munkahelyen plusz egy egyetemen és még anyaként és feleségként otthon, az egész egyszerűen vagy hazudik, vagy nem veszi észre a hiányosságokat. Ilyen nincs, szupermen csak a mesében létezik :)

Voltam egyetemista komoly egyetemen, engem bőven lekötött, nem fért volna bele még egy gyerek is. Volt aki csinálta, látszott is a gyereken és a tanulmányokon egyaránt.

Utána dolgoztam évekig gyerek nélkül, az is jó volt, tudtam élni a hivatásomnak úgy ahogyan egy kezdőnek kell, minden energiát arra öszpontosítva. Miután lett gyerekem, a hivatás hátrébb került a fontossági sorrendben, nyilván igyekeztem ugyanolyan jól dolgozni, de a szabadidőmet már nem a szakirodalom böngészése tölti ki, és ez így van jól. Nagyon fontos, hogy az ember minden életszakaszban tudja, mi az elsődleges feladata, és abba fektesse az energiát. A gyerek felnő persze magától is, mint a dudva az árokparton, csakhát jó esetben ugye nem erre tervez az ember gyereket... És ezek az évek tényleg hamar elmennek. A gyerekeken pedig nagyon látszik, hogy legalább az anyukájuk mellettük tudott-e lenni amikor kicsik voltak, vagy napi 8-10 órában a napköziben, óvodában voltak. Nyilván vannak helyzetek amikor ez a legkisebb rossz, de ha van más választás, akkor élni kell vele.

Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat.

Első sorban a szuperanyuknak és szupernőknek, akik biztosítottak róla, hogy egyszerre 50 dologban is 100 százalékig helyt lehet állni, és én vagyok a sr*r, hogy még csak meg se akarom próbálni.

Azoknak is, akik elmondták, milyen jó, hogy volt hova visszamenniük dolgozni és ráadásul ezt fokozatosan tehették, növelve a munkában töltött órák számát az otthoni rovására.

De ezek közül egyik sem volt kérdés.

Tudom milyen egyszerre több dolgoban helyt állni, volt benne részem (egyszerre két fősuli, két munkahely, gyakornoki hely és család...), és örülnék, ha lett volna munkahelyem, ahova visszavesznek, pláne esetleg eleinte csak 4/6 órában, aztán fokozatosan többe. Vagy ha megoldhatnám, hogy 4kor felállva az asztaltól, negyed ötre már a gyerekért lennék, de az utazásokat figyelembe véve ez sem lehetséges.

A kérdés az volt, kinek mennyi jut, és csak az én szememben kevés-e az a napi összesen másfél óra. Tényleg köszönöm azoknak, akik ezt osztották meg velem, és megerősítettek, hogy ez valóban nagyon kevés. Köszönöm a bíztatásokat, és a tanácsokat is.

Pénteken elmentem próbanapra, és mindezeket leszámítva NEM-et mondtam - elsősorban azért, mert olyan munkakörülményeket biztosítottak, amit még diákmelóként sem biztos, hogy toleráltam volna 18 évesen, nem pedig "normál" főállásként 30on túl.

A kényszer nagy úr, ez egyértelmű. Amikor nem volt más megoldás, én is vittem a gyereket bölcsibe és nem 120 órát, inkább 300-at dolgoztam havonta, igaz a gyerek szempontjából viszonylag jó beosztásban.

Most viszont, hogy nem dolgozom, illetve persze rengeteget itthon, de az mégsem ugyanaz, látom a több idő, több figyelem, több nyugalom nagyon is jó hatását. Tehát amellett, hogy nyilván ahol szükséges a normális megélhetéshez, ott dolgozzon az anya, de aki megteheti annak a legjobb megoldás szerintem a részmunkaidő lenne.

Minden mondatoddal egyet ertek! Valoban legbelul kell eldonteni mit is szeretnenk es ha valaki dolgozik a gyereke mellett, igazabol nem is a gyereket sajnalja, hogy netan nem kap meg mindent erzelmileg, hanem sajat magat.

En is dolgozom a gyerek mellett, aki 14 honapos, addig a nagymama vigyaz ra es latom, hogy nem szenved hianyt semmiben. Kiegyensulyozott, boldog es ez a lenyeg. Mas kerdes, hogy nekem sokszor hianyzik, de sajnos a mai vilagban kevesen tehetik meg, hogy az anya is otthon maradjon, ha kozben vannak celok. Ja, es nem Mo-rol irok, hanem Angliabol es itt max 1 ev a gyes, utana is lehet itthon maradni, de akkor mar nem mehet vissza oda dolgozni az ember, ahonnan elment szulni. Es mivel itt sem lehet olyan konnyen munkat leakasztani, igy a "karriert" valasztottam, de kozben meg repulok haza a fiamhoz es egesz este jatszunk. :)

Más a minősége annak az időnek, amit az ember lánya dolgozóként, meg amit mondjuk kistestvér mellett tölt a gyemekkel. Más a tempó, más élet.

Nekem mindkettőben volt/van részem. Az első két gyerek mellett még hajtott a bizonyításvágy, meg az, hogy relatíve biztos alapokon álljon az életünk, befejezzem az egyetemet, dolgozzak. Mentek a gyerekek korán bölcsibe, mármint kiskoruktól. Meg reggel is korán. Aztán vagy én mentem értük vagy nem, de nekem ebből az maradt meg mégis, hogy bölcsi után megyünk a játszótérre... A gyerekek is szerették azt a korszakor. És igen, akkor egy fürdetés is más jelentősséggel bírt..

Most meg itthon vagyok a 4. gyerekkel. Most úgy érzem, hogy kellek nekik, meg egyébként is még 4 hónapos a pici. Most lett volna egy melóm, bele is vágtunk, 3 napot mentem felmérni, aztán ültem egy hetet a gép előtt, de egy idő után beszélni nem lehetett hozzám.. Ráadásul akivel vállaltam volna, az meg nem csinált semmit, úgyhogy kiszálltam... Hát most nagy megkönnyebbülés..

Bár az is megkönnyebbülés volt, hogy még kell valakinek a munkám..

Szóval ebből annyi a lényeg, hogy ezek a dolgok igazából a lelkünkben dőlnek el, hogy mi mit akarunk, és miért... A gyerekek nagyon tudnak alkalmazkodni.

Összességében mégis az a véleményem, hogy ma itt Magyarországon azért túl jó dolgunk van, túl sokat ülünk otthon a gyerekekkel, sokszor minden reális anyagi alap nélkül. Mert olyan jól hangzik ez a "pótolhatatlan évek". Ebbe nehéz ronda anyagi érvekkel belekötni. A valóság meg, te is érzed, azért ennél keményebb..

És egy gyerekkel még mindig könnyebb, pláne, ha még nagymama is lenne, aki most vállalna kicsit többet...

Szerintem manapság ez az általános. Én egyedül neveltem a gyermekem szüleim segítségével. Nem sokkal több időm maradt nekem sem hétköznap. Hétvégén viszont mindig együtt voltunk, jöttünk-mentünk mindenfele. Úgy érzem, emiatt nem sérült a gyermek.

A szükség nagy úr, ha van munka, manapság az már nagy szó!

Hú, ha az apukája sincs otthon, akkor nagyon nehéz lesz, és egészen biztos, hogy megsínyli a gyerek. Kivel lenne estig? Nagyszülők?

Mi két éve élünk úgy, hogy a férjem nincs itthon, csak kb. havonta egy hetet. A gyerek már a heti 1-2 nélkülem töltött estét is megérezte, annak ellenére hogy mindig a nagyszülőknél volt.

A másik: óvodában még csak-csak, de ha iskolába kerül, akkor megint nagyon nehéz lesz, hogy hét közben semmi időd nem lesz rá... még nehezebb mint oviban, hiszen a magyar iskolai rendszerben muszáj délután tanulni a gyerekkel... este 7-8-kor ez képtelenség :( ha meg minden hétvégére marad, akkor semmi szabadidő nem marad :(

Én 2 évig voltam itthon, utána visszamentem dolgozni. Az utóbbi 4 évben reggel kb. másél óránk volt ébredéstől az oviba érkezésig (bár autóval járunk és a reggeli fél órás autózást végig szoktuk beszélgetni). Délután 3-4 között tudtam elhozni az oviból, 5 napból 3x jártunk fejlesztésre, 1x ügyeltem tehát nem én voltam vele, 1 teljes délután a miénk volt, és a havi 8 hétvégi napból 5-6. Én ezt is keveselltem... Most 6 éves, külföldre költözünk, már nem dolgozom és kint sem fogok még pár évig. Nagyon jót tett a kislányomnak és nekem is, hogy sokkal-sokkal többet vagyunk együtt, jelenleg kb. heti 3 teljes napot és még két teljes délutánt, két délután továbbra is torna van. Az, hogy minden este itthon vagyok és én fektetem le, felbecsülhetetlen...

Azt gondolom, ha van választási lehetőség, akkor a lehető legtöbbet kell a gyerekkel tölteni, különösen amíg kicsi és igényli is - egy 14-16 éves már nem biztos hogy ugyanannyit igényli, mint egy 6 éves.

Viszont ha a család megélhetése múlik rajta, akkor nem nagyon van más lehetőség, mint elvállalni a munkát...

Igazából nem is rád értettem amit írtam, csak volt egy-két olyan hozzászólás, amiből nekem az jött le, hogy ez kívánkozott ki. A te hsz-eidből, meg már eleve abból hogy a kérdést feltetted, lejön, hogy dolgozni akarsz :) csak félsz, hogy hogy lesz, és jó lesz-e.

Valóban nem maradna sok időd :( Sajnos én az tapasztalom a sajátomon és a környezetemben lévő gyerkőkön, hogy bizony ha kialakul a napirendjük, attól hat ökörrel sem lehet eltántorítani :( Így ha a tied már nem alszik nap közben, akkor már nem is fog, így ez nem lesz neked megoldás, mert nem fog működni.

Én azt tenném a helyedben, amit asszem írt is valaki, hogy kipróbálod, ha nem megy, vagy úgy látod a kicsiden, hogy megsínyli, még mindig visszakozhatsz. És keresel valami olyat, ahol jobb az időbeosztás.

Vagy esetleg itt megbeszélni, hogy te 8-16ig dolgoznál? azt nem lehet?

Hát, nálunk ez úgy nézne ki, hogy reggel 7re mennénk az oviba (már jár egy éve, szereti, ezzel nincs is gond), én rohannék a 7:15kor induló buszhoz (még jó, h a buszmegálló az ovi előtt van). 9-17 meló, leghamarabb busz 17:30-kor, azzal 18:30ra vagyok itthon.

Gyerek nem alszik napközben (sem itthon, sem oviban, már nagyon rég óta), viszont este 19:15kor fürdés, aztán alvás.

Próbáltuk ezt a napirendet kitolni, de nem tudtuk - a kulcs az lenne, hogy aludjon nap közben, de semmivel nem tudtuk elérni, max 1-2 alkalommal. Akkor maradna este több időnk, de így ennyi jutna: reggel kómás gyerekkel rohanás, este 1 óra fürdéssel, esti mesével, mindennel.

Így, hogy az apja sincs itthon hét közben, félek, hogy nagyon megsínylené, hogy én, mint biztos pont is eltűnök...:(

Nem arról van szó, hogy nem akarnék dolgozni, de nem tudom eldönteni, hogy a bejelentett minimálbér + jutalék megér-e ennyit. Félek, nem...:(

Nem akarok belekotyogni, de pl. Budapesten (nem tudom a fórumindító hová való) az utazási időket figyelembe véve ha anyuka + gyerek bölcsiből/oviból este 5-6ra hazaér, az jónak számít...én spec 6ra érek haza, a gyerek 8-8.30 körül fekszik (2,5 éves), így együtt vagyunk ugye 2,5 órát (plusz amíg a böliből hazahozom, de azt nem számítom időtöltésnek), de ennek nagy része vacsi+fürcsi+tejecske, szóval a szokásos esti rituálé. Kb. 1 óra marad játszani vele. Ez szerintem egy tök átlagos család időbeosztása.

Lehet persze mondani, hogy szívtelen anyuka nem is szereti a gyereket, meg minek szülte ha visszamegy dolgozni, csakhát valamiből élni is kell. A 4 éves meg szerintem már amúgy is igényli a társaságot, ha jó ovit találsz, az jórészt a hasznára válik. Kevesen engedhetik meg ma maguknak, hogy iskolás korig otthon maradnak a gyerekkel.

Szerintem egyébként az együtt töltött időben nem a mennyiség számít, hanem a minőség...