Ki, mit tehet? Kinek mihez van joga? (beszélgetés)

Ez tipikusan az a helyzet, amikor én elmennék egy családállításra. Van viszonylag megfizethető áron, keress rá a neten. Ez lehet, sőt biztos, hogy felhoz dolgokat, feldolgozhatóvá teszi a helyzetet. Hiába mondják, hogy szedd össze magad, ha valami nagyon makacs lelki tényező ezt megakadályozza, akkor nem fog menni. Utána kibékülnék apukáddal és tartanám a lelket a párodban, hogy vegye tudomásul, hogy "akit anya szült, az mind csalódik végül", lehet, hogy éppen az anyjában. Tudomásul kell venni, amilyen, amit adott, mert ilyen és magától nem fog megváltozni. Ezt is becsülni kell. Anyós úgy gondolja, hogy mindent megadott, azt kívánja, hogy takarodjatok a francba, látni se akar Titeket, szeretne magányosan bagózgatni a lakásban, ez van. Nem kéne állandóan alámenni. Az pedig fontos, hogy tanulj és keress munkát és mivel szorult helyzetben vagytok, a Jóisten remélhetőleg megsegít és fogsz találni.

Higyjétek el, hogy a sorsotokat Ti teremtitek. De jelen esetben fontos az óvatosság is.

Nem birtam vegigolvasni ezt a sok mocskot, szemetet. úgy tunik, jobb mindenki mast okolni, hibaztatni, dagonyazni a mult saraban, mint fogni magatokat es otthagyni mindenkit es mindent a francba es uj eletet kezdeni tiszta lappal. Amig ezt nem teszitek, csak ragjatok egymast es marjatok egymast, mint a rozsda a vasat!

Mindegy, mi volt tegnap, tavaly, 10-20 evvel ezelott. Amig gyavak vagytok, minden marad a regiben es keserititek egymas mindennapjait.

Mindenki pontosan úgy viselkedik, amilyen generációs viselkedésmintákat örökölt. Nagyfokú tudatosság kell ahhoz, hogy az ember kilépjen belőle, ha nem jó.

Anyósod is azért viselkedik így, mert nem tud másképpen. Szerintem iszonyú félelem és bizalmatlanság van a mögött, hogy nem akarja kiszolgáltatni magát. Nem tudja elfogadni a gondoskodást, a szeretetet, ezért éli meg kiszolgáltatottságnak.

Ebben a családban soha nem volt szeretet és egymásra figyelés. Sajnos a párod is örökölte, és ezzel neked is együtt kell élned, nem csak neki.

Ja, és az is fontos, hogy joggal berághat a mama, bármilyen természetű is, ha ő meg azt hallgatja tőletek, hogy "kinek mihez van joga" ...

Gondolj bele, mégiscsak a gyerekéről van szó.

Lehet, hogy én is kivágnám a gyerekem, mint macskát szarni, ha azt hallgatnám, vért köpve, hogy hol a 20 éves csp., meg mihez van joga meg mihez nincs ...

Minden kapcsolat kétélű és többszereplős, amellett, hogy sajnállak, hogy ilyen élethelyzetben vagy!

Szóval, nyugi, türelem, és viselkedjetek felnőtt ember módjára!

Gondolod, hogy 38 évesen majd megváltozik?? Kizárt!

Úgyhogy vagy elfogadod, hogy ilyen, és tűrsz, vagy lelépsz. De ő már ilyen tehetetlen marad, az tuti.

Így van,nincs ennek értelme,hogy mi volt miért nem tanult azóta stb. elmúlt hiába nem tudok változtatni,ha akar tanul ő is ez meg már az ő élete,ezt döntse el ő.

És igen előtte az élet,én meg próbálom terelgetni és rávenni,hogy kezdjen is vele valamit,ne rágódjon már a múlton,engedje el. :)

Ezen is kár már lovagolni. 18 évesen is elmehetett volna bőrdíszművesnek tanulni. Sőt most is elmehetne.

Elmúlt. Ezt kéne tudatosítanotok, hogy a múlt már elmúlt, nem lehet rajta változtatni. A jelent kéne úgy élni, hogy ne kelljen rajta keseregni, amikor múlttá válik.

Figyelj, egy 38 éves már nem fiatal. De nem is öreg, még hosszú élet vár rá, érdemes változtatni. Soha sem késő semmihez!

Nem tudom,nem tudok ennyi mindent :D ...nekem azt mondta a pénz,stb.

Igazatok van szóval ennyi,kár ezt tovább feszegetni,nekem is tenni kell,de valahol szerintem az anyjának is kéne tenni. Nem hinném,hogy mindig én vagyok a hibás a rossz hangulatért,vagy a párom.

Hát pont ez az, amit anyósoddal kellene megbeszélni, hárman leülve, higgadtan, felnőtt ember módjára.

Hogy pl. kedves mama, egymásra szorulunk kölcsönösen, segítsük egymást inkább a háborúskodás helyett.

Azt ne feledd, hogy beteg (már ha tényleg beteg), és ilyen esetben megváltozik az ember: félelmek, kétségek gyötrik (rendesen betojnék én is, ha vért köhögnék), és hajlamos azt is bántásnak venni, ami a valóságban nem is az. Ezért legyetek belátóbbak és kedvesebbek vele. Mert nincs más választási lehetőségetek.

Ok, én megértem. De eltelt azóta pont 20 év.

20 év alatt akkor miért nem ment el kezeltetni magát, és miért nem tesz semmit azért, hogy a saját lábára tudjon állni? Netán elvégezte volna a bőrdíszműves iskolát is. Marha sokan úgy jönnek ki 18 évesen az életbe, hogy baromi nagy hátránnyal indulnak, mégis lesz meló, lakás, miegymás. Mert tesznek érte.

Úgyhogy itt már full felesleges anyukát okolni, mert volt 20 éve, hogy megtanulja, hogy az anyja egy gané, és hogy kénytelen magának megteremteni, amit az anyuka nem tett meg. De tény, hogy könnyebb bevonulni a szobába sírni.

Max. azt a lehetőséget bukod, hogy nappalin csináld.

Apáddal meg kibékülhetnél, ha belátnád, nem volt jogod beleszólni, hogy kivel fekszik össze. Én is meglepődnék, ha egy barátnőmmel összefeküdne az apám, de főleg annak a bakárnőmnek az érdekes ízlésén, de felnőttek.

igazad van, én se várnék egy percet sem...

meló mellett is tanulhatna, és kettőjük pénzéből már talán kijönne egy albérlet is.

és nem zongoráznának tovább senki idegein, a sajátjukon sem...

Nem akarom a párodat bántani, de 38 évesen ne hivatkozzon az elcseszett gyerekkorára. Tudja jól, hogy baj van, tegyen ellene.

Az anyját nem tudja megváltoztatni, azt, hogy erre hogy reagál, az ő döntése.

Menjen pszichológushoz, kineziológushoz, kérjen segítséget, ha egyedül nem tudja feldolgozni.

az, hogy az anyja ezt mondja, őt minősíti, nem a gyerekét.

Hogy te mit tehetsz a jobb hangulatért? Nem mész bele a csörtébe és próbálod a párodat is erre terelni. Anyuka majd abbahagyja, vagy szép csendesen belehal a tüdőbajába és a dühébe.

A saját házában joga van úgy szemétkedni, ahogy akar. Abból sajnos nem jutott neki sok, ami ezt a jogát felülírná.

Ha ilyeneket a válás után mondot az anyja, akkor az később volt minimum 6 évvel, de részletkérdés, akkor is rosszul esik az embernek.

Ha jobban belegondolsz miket írtál, akkor belátod, hogy bizony másban keresed a hibát.

Igen,tudom,gondolom h ezt érzed,csak ugye kivagyok és nem tudom mit tegyünk és emiatt vagyok most feldúlt és emiatt érezheted a hozzász.ból h azt akarnánk.

Tudom,nem tudunk megéli ezért tanulok most,remélem sikerül a vizsga és már csak el kell helyezkednem.Onnantól sztem minden megoldódik. De ez még 1 év és ezért aggódom,mi van ha kitesz minket,apumhoz nem mehetünk. Mit csinálunk? Abba hagyom a sulit és leköltözünk anyumékhoz,mert albérletet ha nem lesz munkám addig nem tudunk fenntartani. :S Szóval ez idegesít,hogy jó viszonyt akarok,mert ha ez nem lesz és kitesz,oda a tanulásnak,oda mindennek,és akk megint telnek az évek és tolom a vizsgát,és az lehetőségeket,amit a vizsga jelent számomra. A páromról nem is beszélve h kibukna... :S Szóval bocs én vagyok a félreérthető

Nem vagy rohadék, de tényleg jobban tennéd, ha magaddal foglalkoznál mások helyett. Anyád és apád elváltak ha jól értem. Nem mindegy neked, hogy kivel él az apád?

Látod a párhuzamot a saját és a párod élete között? Ne akard, hogy úgy elfajuljon a tied is. Apád sem ér örökké, békülj ki vele és fogadd el, hogy úgy él és azzal, akivel akar. Neked lesz könnyebb, a harag, amit dédelgetsz magadban neked árt, nem másoknak.