Ki akarja élni magát. El kell engedni. :( (beszélgetés)

Ez igaz. Inkább most, mint később, amikor nagyobb lesz a "tét".

Én is hiszek a karmában. :)

Nagyon sajnálom, hogy Neked is ilyesmit kell átélned! Utálatos érzés. :(

Én is így fogom fel, ahogy leírtad, csak annyira nehéz. Köszönöm!!!

Jó kifogás sose rossz!

Mondjuk ez elég rossz duma.

Szia!

Sajnos dettó ugyanebben a helyzetben vagyok most én is. először nehéz volt,de be kell látnod pár nap vagy 2-3 hét múlva,miután jól átgondolod az egészet,hogy jobb lesz ha szétmentek,mert így nem leszel mellette boldog.gondolom Te arra vágysz,hogy nagyon szeressenek és nem arra,hogy Veled legyen,de a szeretetének semmi látszata ne legyen,sőt kifelé kecsintgasson. tudom,h nehéz az elején elfogadni,de muszáj.Mert nagyon fájni fog a végén,még jobban ,mint most. :( Fel a fejjel!!!!:)

A férfiak nem arról híresek,hogy szeretnék megbeszélni a dolgokat:( ezt tényleg neked kell felhoznod sajnos.

De ne edd magad azon,hogy sajnálatból van veled.Simán lehet,hogy szeret,de már nem akkora tűzzel,hogy hűséges tudjon maradni.

Beszéljétek meg és engedd el lehet hogy tényleg csak szabadságra vágyik kalandokra még fiatal most tegye mint akkor amikor már megállapodott s családja van.

S a végén még az is lehet hogy újra keresztezitek egymás útját.

Nehéz volt, mindiig fájt az elválás, de megszoktuk. Az is nehezítette a körülményeket, hogy a családja rettentően ragaszkodott hozzá, és követelték, hogy minden 2. hétvégén otthon legyen.

Nem egy végtelenül tüzes típus, úgyhogy én elhiszem, hogy kibírta nő nélkül, és rám várt.

A szavaiból viszont azt vettem ki, hogy most már kellenek neki a kalandok, mást is ki akar próbálni.

Az a szomorú, hogy május óta meg sem említette ezt, és nekem kell majd felhoznom a témát. Olyat is mondott májusban, hogy azért nem mondta el, mert "nem akart összetörni"...könyörgöm. Lehet, hogy a részéről már csak a sajnálat élteti ezt a kapcsolatot. :/

Ez nagyon kevés találkozás volt,ugye te is érzed,ha jobban belegondolsz?70 km az nem a világ.Ha óriási szenvedély kötött volna titeket össze,akkor több találkozás is belefért volna,mondjuk majdnem minden hétvége,még akár heti 1 hétköznapon is,hol egyikőtök,hol a másik ment volna..

És hát..egy 23éves fiatal férfi általában"szenvedélyesebb" annál,minthogy ennyi időt a "nő" nélkül töltsön..Szóval nem sok jóra lehetett volna számítani,még ha eddig úgy-ahogy kibírta nélküled-tehát nő nélkül .

((őszintén szólva én nem is nagyon bíznék abban,hogy egy 23éves srác ennyi ideig rendszeresen kibírná nő nélkül-és persze nem rólatok van szó,általában gondolom.Szóval teljesen helyénvaló gondolat tőle a "kiélés" ))

23 évesek vagyunk mindketten. 70 km-re lakunk egymástól és mindketten másik városban tanulunk. Ezért találkozunk csak minden 2. hétvégén. Olyankor minden tökéletes és 3 napot együtt vagyunk. Viszont úgy érzem, hogy ez így már nem őszinte, nem tudom megemészteni a történteket.

Természetesen nem dicsekedni akartam a szakításokkal.

2hetenkénti találkozás,ennyi idős kapcsolatban,ennyi idősen :nem lesz jó vége.

Valószínű nem is ismerted annyira,mint kéne,mert 2hetente egyszer az ember tök más képet tud mutatni magáról,mint amilyen valójában.Pláne,ha esetleg nem nagyon vitt be a családjába, az otthonába,a barátai közé.

Ahhoz pedig szoktasd magad,hogy nem mindig te fogsz szakítani.Attól nem vagy jobb ember,és nem vagy menőbb,ha mindig te szakítasz.

Ilyen fiatal korban tényleg nagy fájdalom a csalódás,de még tényleg rengeteg szép dolog vár rád az életben.Fogsz majd tudni örülni,még ha most nem is így érzed.