Képtelenség szót érteni a párommal!Mi lehet a megoldás? (beszélgetés)

Szia!

Megértem a problémád, velem is előfordult már hasonló. Ha még nincs teljesen eleged, és meg akarod menteni a kapcsolatot, ajánlanék két könyvet: Ha a férfi beszélni tudna, és Házasság vagy szövetség? (Hétköznapi pszichológia sorozat). Mindkettőben van szó arról, hogy hogyan lehetne magunkat megértetni a párunkkal. Nekem ez mindig segíteni szokott, ha ilyen kommunikációs problémáink vannak:)

hát nem tudom csajok...lehet,hogy mert a rózsaszín köd már nem olyan erős,azért veszem magamra ezeket a dolgokat..mintha direkt az ellenkezőjét csinálná,mint amit kérek...:((((

a héten 3szor megbeszéltük,hogy ma reggel mi dolgom...még tegnap este is mondtam neki,hogy de jó,mert nem kell korán kelnem ma...megkérdezte,hogy miért?????ismételten elmondtam...tudod,említettem,hogy mi dolgom lesz...bólogatott. Ma reggel felkelek,és megkérdezi,hogy nem vagyok e késésben melóból....közöltem VELE ISMÉT,HOGY MINT AHOGY MÁR TEGNAP ESTE IS TÖBBSZÖR EMLÍTETTEM,EZ MEG AZ A DOLGOM LESZ EREGGEL,EZÉRT NEM KELTEM KORÁN...komolyan hihetetlen!:(

alkalmazkodó képesség...évek óta együtt vagyunk...eddig alkalmazkodtam...azt hiszem. Vagy vak voltam-nem tudom...

Nézd, még nagyon fiatal vagy, még változtathatsz. De ha neked ez nem megoldás, meg kell tanulnod, hogy ne szólj mindenért. Arra tartogasd a türelmed és energiád, ami tényleg fontos. Tudod, a férfiak is megőrülnek tőle, ha mindent "ezerszer a szájukba rágnak."

Az elején én is veszekedtem a szanaszét lerakott üres poharakért, a ragacsos kávéskanálért a fiókban, az üres jégkockatartóért a fagyasztóban. Kb. 3 napig tartott a hatása, aztán megint ott voltak a poharak. Most már nevetek rajta.

A házimunka-megosztást viszont kezdhetnéd úgy, hogy a kezébe adod például a porszívót. Vagy a tisztítanivaló zöldséget. "Most csináld, légyszíves, nem, nem ér rá".

Ami pedig a feledékenységét illeti, ha az tényleg olyan szintű, mint ahogy írod, szerintem nem ártana felkeresni egy orvost.

Persze az is lehet, hogy ez csak egy olyan "férfivédekezőmechanizmus", minél többször mondasz valamit, annál kevésbbé figyel oda.

de ettől csak én kapok idegbajt???:(hogy úgy érzem,mintha egy 5 éves gyerekkel élnék együtt?:(akinek mindent ezerszer kell a szájába rágni,és semmi haszna...?:(

hát,lehet tényleg ez csak engem hoz ki ennyire a sodromból...

nálunk se szüli se névnap se házassági évforduló nincs ha én nem szólok- nem azért mert nem szeret, hanem mert ILYEN

addig fájt igazán amíg rá nem jöttem, hogy a saját szüleivel, testvéreivel is ilyen-

vannak ilyen embertípusok egyébként NŐBEN is

Sajnos próbáltam már...szaladt a lakás,leülni nem lehetett sehova...másfél hégit sztrájkoltam. Egy pillanatra sem zavarta,arrébbtolta a ruhákat, és kész. Végül persze dérrel-durral,feladtam.

Kicsit sem vagyok feminista, vagy túl emancipált, de ahogy írtad,mindketten dolgozunk,és a bejárónő szerepét nem szeretném más most magamra venni. Nem fogok 40 évesen kiégni,hogy beleszakadjak hogy jó kollega legyek, jó anya,jó feleség,emellé takarítónő,szakács,szerető,és persze mindig szexi és kifogástsalan külsejű...naaaaaneeeeeeee:)!

jééé,itt is találkozunk!!!

Nálunk is hasonló bizonyos dolgokban a helyzet. Időnként mintha 2 külön nyelvet beszélnénk. Én sok-sok végig vitatkozott, bőgött nap után egy mosogatásközben arra jutottam, hogy mivel szeretem, szeretjük egymást, nélküle rosszabb lenne.

Szerintem kénytelen leszel elfogadni, hogy a rendrakás, mosogatás a Te feladatod lesz, mert ezt szokta meg.

Gondolom dolgoztok mind a ketten, próbáld megállni, hogy nem csinálsz otthon semmit egy hétig nézd meg mi lesz a reakciója. Hátha észreveszi magát. Mert amíg szó nélkül vagy veszekedve DE elpakolsz, rendet teszel addig nem fogja észre venni magát. Ha utána se akkor ....fel kell tenned magadban a kérdést eltudod-e fogadni, hogy mindig így legyen, mert nem fog megváltozni. Csak ha csoda történik.

Feledékenység- erről is lemondhatsz, hogy megváltozik majd a helyzet.

tegnap is próbálkoztam...más témában(haverjai)...de nem ment:(válasz: nem kell úgy mellre szívni...

(lehet tényleg túl érzékeny vagyok?????-bár hozzátenném gyorsan,hogy egyáltalán nem jellemző rám,inkább a fát lehet vágni rajtam típushoz sorolnám be magam....)

ja a bazzeg...

ezzel lehetne kezdeni a szériát. megmondani neki, illetve elmagyarázni neki, nem is ez a legjobb szó még mindig. megértetni vele, miért nem jó, ha ezt mondja. az okookat neked kell tudni. hogy ezeket tudd (az igaziakat), ahhoz jó önismeret kell, hogy utánajárj, miért is rossz az neked.

megértetni úgy tudod, ha pontosan elmondod, mit érzel, gondolsz, ha ő belefűzi a mondatába.

nem jó érv az, hogy te nem vagy a haverja, akinek mondhatja, vagy te nem vagy az a fruska barátnő, akik voltak neki, akiknek talán tetszett is, vagy elviselték. az ok kell, nem az, hogy te kivagy, ki nem vagy. az ok nem az, hogy ez csúnya beszéd. és nem elég okként, hogy megbánt vele. az ok az, hogy miért bánt meg vele. szóval miért esik neked rosszul. nem ok, ha azt mondod, hogy bunkók használnak ilyen szavakat.

megértetni magadat vele annyi, mint rávenni, hogy próbálja meg megérteni azt, amit mondasz. ha megszakít valaki megértetés közben én azt annak veszem, hogy magát próbálja menteni, jobb helyzetbe hozni, ahelyett, hogy megpróbálná megérteni a problémámat.

egy ilyen beszélgetés elején éppen ezért fontos, hogy először azt értse meg, hogy amit el akarsz mondani, olyan dolog, amit szeretnél ha megértene és megértené a helyzetetedet, miért érzel amit és miért godnolod amit - ide jön az önismeret is.

bonyolultan magyaráztam? :( bocsi

na nnneee elszálllt, amit eddig írtam, rohadt oldal!!!! az a köcsögletes!!

áááá újból?? :///// már az utolsó sorokat írtam!!!!

... második már sosem olyan részletes, mint az első. akkor gyártsuk :S

van amiben te túlzol, ezek azok, amikor eldurran az agyad! visszamenni az elfelejtett dologért + amikor elfelejt valamit.

autós: miért olyan vészes? legfeljebb azt mondod neki, hogy ha vissza akarsz menni érte, kérek egy fülbevalót cserébe (vagy mást). ezzel te is lenyugszol, ha nem siettek és jól is jársz ;), ő meg talán tanul belőle

bár a feledékenység az egy olyan dolog, amit szerintem nem lehet fejleszteni egy bizonyos szinten felül! tudom, mert én is ilyen vagyok, akármilyen módszert találok ki, a végén valaminél akkor is kibukik a módszer hiányossága és a végén csak elfelejtek valamit! ezért ahelyett, hogy utólag veszekednél vele, amiért elfelejtett valamit, a helyes az lenne, ha segítenél nem elfelejteni a dolgokat. segíteni, ahelyeett, hogy később veszekedsz vele. mert szerinetm ez egy olyan dolog, amit nem lehet látványosan fejleszteni, még ha akarja sem (a tapasztalataim alapján) szóval tipikus megszokod, vagy megszöksz.

ezredszerre mosatlan edényt otthagyni és együtt lefeküdni az ágyba talán későbbi téma legyen, amin fejlesztetek, mert nehéz ügy mind2.

mosatlan edény, mert lehet, hogy ő így szokta meg otthon és bizony akkor te nem vagy rendes asszony, ha ez probléma - ezt azért írom, mert tudod, van az a minta az anyáról. ezt csak akkor érdemes gyúrni, ha egyébként más területen már minden rendben és utána megértheti, hogy a nője kedvéért akár azt is megtehetné, hogy néha elrakja, mert megérdemli és mert szereti annyira, hogy egy picit, néha erre is figyeljen

együtt lefekvés... először az okát deríteném ki, ami lehet játék, filmnézés is. ha nem nagyon akarja elmondani, hogy miért is fekszik le később, érdemes lehet arra gondolni, hogy olyan, amit nem szívesen mondd el, esetleg: nem szívesen vall be. feszegetni nem érdemes azután, ha tiszta a kép szavak nélkül is, hogy pornó van a dologban.

kiganézott lakást összehányni... én mit tennék :DDD összepakolnám a saját cuccaimat, az övét meg egy helyre hánynám! ja és nem mosnék! na jó, ez csak akkor, ha érti a mondanivalódat szavak nélkül is. az én párom sem egy rendeske, de legalább ketten vagyunk kicsit trehányak. ettől függetlenül rám marad 99szer a 100ból. a takarítás szerintem ált. mindig is a nőre marad. ezzel meg tudsz szerintem békülni ha a többivel már minden rendben van :)

mit hagytam még ki, pillanat!

nem baj,írjatok(írjál) nekem csak sok okosat,minden ötlet jól jöhet...sajnos tegnap is így próbálkoztam,de az indulatok elragadtak minket,és óbégatás lett a vége...meglátjuk...mindenesetre nem szeretném "csak úgy" hagyni ezt a dolgot, mert sok mindenen mentünk már át, szeretnénk egyöütt lenni...csakhát...nem könnyű. Ő nem érti,miért baj ha ezredszere is ott hagyja a mosatlan edényt a dohányzó asztalon,nem érti,miért fontos,hogy együtt feküdjünk le az ágyba este,nem érti,mi a baj,hogy 3 órát kell vezetnem anyjához(és még ott is hagyott valamit,igaz,nem nagy távról,de vissza kellett fordulni),nem érti,hogy ha "bazzeg"-gel fűszerezi a mondandóját,az nagyon rosszul esik, ahogy az is,ha kiganézom a lakást, két nap múlva ugyan úgy telehányja a ruháival...nem érti,miért idegesítem fel magam attól,hogy százszor megkérem valamire, és elfelejti (felhívni,elintézni,megmondani,megkérdezni,megvenni,stb),akkor miért kell hogy eldurranjon az agyam,(ez a legesleges legnagyobb probléma!)...kértem szépen,kértem csúnyán,de eddig egyikkel sem jutottam dűlőre...

vagy lehet tényleg én vagyok hisztis,és felfújom a dolgokat????:(

nézd, ha ennyire menteni szeretnéd a kapcsolatot, akkor kommunikálni kell (na nem mondtam újat)...

még pedig úgy, hogy megértse, hogy változnia kell valaminek, ami most nem jó.

problémája sokaknak van ebből, néha nekem is, de talán hatásosak ezek a mondatok mindenféle harag nélkül:

légyszíves, szeretném ha végigmondhatnám neked és elmagyarázhatnám pontosan, mi a problémám és utána én is megpróbálom megérteni a te oldalad

próba cseresznye, a fejlődés pedig lassan indulhat be (ha beindul az azt jelenti, hogy van benne a megértésnek egy kis csírája, ami már igen reménykeltő)

próbálkozz, de úgy, hogy megértse, fontos neked, hogy elmondd és egyben meg is értse az álláspontodat, meg te is az övét. ehhez nem elég az, ha azt mondjuk, ne szakíts félbe!

nem reménytelen tényleg az eset, ha van benne arra hajlandóság, hogy megértsen téged. ha nincs, pápá neki, ha van egy aprócska, talán fejlődhet az egész. hajrá, mert alkalmazkodni tudni kell és komm. az alapja ennek.

(hú de sok okosat írtam... inkább sokat :S)

hajrá! :)

őszintén szólva még akkor sem!! főleg így utólag, hogy már tudom, milyen nagy különbségek lehetnek a pasik között.

ha összeférhetetlen és nincs is remény a változásra, az ég világon semmi értelme :(

de hát magyarázhatok én innen, tudom, mert ugye a szíved... meg nekem is akkor a szívem, de nekem nem segített senki és még akkor is szerettem, amikor már csak tárgyként tekintett rám.

ebben az esetben azt tudom mondani, hogy úgyis rá fogsz jönni, ha találsz egy jobb hapsit. merthogy elég valószínű, hogy nem maradtok együtt, mivel már meg tudod fogalmazni a problémádat vele kapcsolatban. jobb hapsi mindig van és lesz is!