Ha a pszichológusnak azt mondom, hogy a fő bajom, hogy nem szeretek dolgozni és emberek közé járni mit fog mondani? (tudásbázis)

annyit jegyeznék meg ide még zárójelben,hogy a munkaundor és a lustaság elítélendő,de az közel sem,ha valaki olyannyira emberkerülő,vagy annyira szorong emberek között,hogy utál dolgozni járni.D még az sem,ha valaki nem találja értelmét az életnek,mert nem tud örömöt lelni benne,sőt,semmiben.Ezt írta már valaki,ezek pl a depresszó tipikus tünetei...

ez a hozzászólás nem szól senkinek,

és azt sem mondom,hogy a fórum indítója feltétlen depressziós.

Amiket leírtam,azok csak tények.

Ezzel nem kell szpichológushoz menni, ez nem betegség hanem megoldandó feladat.

A fiam pont ilyen. Közel 30 éves volt már mikor annyira besokalt, hogy elhatározta főnök nélkül akar dolgozni, és olyasmit ráadásul amit élvez hogy eszébe se jusson hogy munka amit csinál. Megoldotta. Oldd meg te is! Azóta már több dolgot is kitalált amivel pénzt tudna keresni ha a mostani valamiért nem menne. Listája van ilyenből. Ki kellett találnia közben azt is hogy ne legyen konkurenciája, és ne kelljen hozzá sok pénzt beleinvesztálni. Nem meggazdagodás volt az eredti cél, csak a nyugodt élet. De most úgy tűnik, mégis összejön az is.

Hajrá, neked is menni fog!

Az sem megoldás ám, ha homokba dugod a fejed - nem megmondós akarok lenni, ezt azért jelezném előre :) - , szerintem nem lehet veled olyan nagy probléma. Lehet, hogy te is pont az az eset vagy (mint oly sokan mások az életben), ha netán beütne az 5-ös lottó főnyereménye neked, rögtön tudnád, hogy merre is menj.

Hát biztos nagy vigaszt nyújtottam most. :))

Nagyon köszi a tanácsokat. Valóban így érzek, nagyon jól látod.

A pszichiátertől meg csak azért tartok, hogy nehogy valami súlyosabbat állapítson meg ami esetleg megváltoztatná az egész életem, teljesen más mederbe sodródna minden. A családban ugyanis volt egy-két komolyabb mentális betegség amelytől félek. Nyilván az a tény, hogy azért boldogulok az életben (még ha erőltetetten is) azt jelzi, hogy nem lehet súlyos a gond, azért ott motoszkál a fejemben a dolog. A családtag is félt a pszichiáterektől, pedig súlyos gondja volt.

Home office-ban legyél youtuber. :D

Mindkét problémád megoldottam...

Szívesen :D

szia.

mindkét problémádra reagálnék....

1.Munkaprobléma

sajnos,sokan vannak-sztem a többség-aki nem azzal foglalkozik,amit igazán szeretne,mégis csinálja ,mert MUSZÁJ.Sőt,vannak akik egyenesen gyűlölik a munkájukat,mégis csinálják,mert számlákat fizetni kell,enni kell és még ezeken kívül millió dologra meg kell teremteni az anyagiakat,ha szerencsések,akkor tudnak váltani,ha nem,akkor benne maradnak a mókuskerékben.De keveseknek adatik meg az,hogy ne kelljen dolgozniuk.

ezzel sztem semmi értelme bárhova menned,mert alapbol lustának fognak elkönyvelni ,akár az vagy,akár nem.

írhatnám azt neked tanácsként,hogy próbáld megtalálni azt a melót,ami a leginkább kedvedre való,de,mint már írtam,sztem kevesen olyan szerencsések,hogy imádják a munkájukat.Azért remélem sikerül találnod vmi olyat,amit el tudsz viselni és valamennyire jól tudod érezni magad abban,amit csinálsz majd,mert ez azért nem lehetetlen.

azt is mondhatnám,hogy egyedül dolgozz.De minek mondjam,mikor ilyen munka nem nagyon létezik? MIindenhol körül vagyunk véve emberekkel,én is szivesen dolgoznék egyedül és tök jól ellennék,de nem tehetem,sosem tehettem.Így azt csinálom,ami van és amiből megélek,de sosem jutott eszembe hogy itthon üljek,ha nem muszáj.

2.nem szeretsz emberek közé járni

nem tudom,miért nem szeretsz,vagy mit érzel ,mikor emberek között vagy,de ez már lehet kóros.Ha szorongsz emberek között az nagy baj,akkor én is azt mondom,egy pszichiáter kell.Ha introvertált vagy és szívesebben vagy egyedül,az nem betegség,én is ilyen vagyok,és még jónéhányan,hidd el,nem vagyunk csodabogarak.

vmi különösen megragadta a figyelmemet abból,amit írtál:

" Nem szeretem az embereket mert nem találom megbízhatónak, őszintének és egyenesnek őket, illetve túl önzőek, egoisták. "

én is pont ilyennek látom őket,és nem mondom azt,hogy gyűlölöm az embereket,mert ez nem igaz,de én is kerülöm a túl szoros emberi kapcsolatokat és csak annyit érintkezek emberekkel ,amennyit muszáj,ezalól 1-2 hozzám közel álló ember kivétel ,én már nem építek új emberi kapcsolatokat,bár ennek mélyebb okai vannak és komolyabb háttere.Lehet nálad is ez a helyzet,lehet h nem.

mindenesetre azt érdemes lenne vizsgálni ,miért irtózol ennyire az emberi kapcsolatoktól,mert amig ez nem tisztázott,addig nincs továbblépés.Kívánom hogy találjátok meg az okát

és,mint már annyiszor írtam,kár félni a pszichiátertől,mert nem fog azonnal gyógyszerrel tömni és kinevetni sem hiszem,hogy kinevetne,elmondja a véleményét és tisztázzátok ,van- e a háttérben komolyabb probléma ,lelki sérülés stb vagy nincs.....

Ha megteheted, ne dolgozz.

Te dolgod.

Így van, én inkább mizantróp vagyok. Nem szeretem az embereket mert nem találom megbízhatónak, őszintének és egyenesnek őket, illetve túl önzőek, egoisták. És ebben talán még objektíven vizsgálódva is, lehet igazam van.

Persze találkoztam már kivételekkel, de kevesen vannak.

A munkát meg a kényszeressége miatt nem szeretem. Meg mert túl sok órát kell beletenni és nem jut időt a szép dolgokra.

Lehet valóban nincs bajom, hiszen érthetőek a problémáim. Max annyi lehet a baj, hogy nem vagyok kész eleget nyelni meg tűrni. Mások szerintem ebben jobbak mint én.

Pl keress valakit aki eltart. Robotként dolgozni full hülyeség. Ráadásul munkahelyen végzett munkából nem lehet jól élni. Dolgozzon az, aki nem tud máshogy boldogulni.

Csak azt nem értem, miért fordulnál pszichológushoz?

Már miért torkolna le? Életünk során a tapasztalásoknak köszönhetően simán benne van a pakliban, hogy változhatunk, egészen másképp gondolunk valamit, mint ahogy pár évvel ezelőtt.

Szerintem te akár introvertált is lehetsz, nekik sokkal jobb egyedük dolgozni. Ahogy írtad, vannak ötleteid, bár azokból elmondásod szerint nem lehet megélni. Ennek ellenére egyeseknél beüthet a kánaán, amikor a kedvenc hobbiból egész szép pénz kezd becsordogálni. Persze kockázatvállalás, merészség kell hozzá.

Az, hogy antiszoc lennél, már alapból hülyeség. Az emberek többsége helytelen kezeli ezt a jelzőt. Közel sem emberutálatot jelent, hanem kemény személyiségzavart. Egy antiszociális személyiségzavarban szenvedő ember - nem szeret, nem tanul, és nem szorong. Ráadásul mivel szeret mások felett uralkodni, irányítani, nem kerülheti az embereket.

Szóval szerintem nincs azzal semmi baj, hogy nem szeretsz dolgozni, nyilván a rossz légkör alapból errefelé hajt. Tudni kéne, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. De a pszichológus majd rájön. :)

Na, itt a hiba! Nincs elképzelésed sem, hogy mit szeretnél. A semmittevés nem opció senkinek. Aki gazdagnak született, annak is kezelnie kell a vagyont.

Keress más típusú munkát, tanulj ha kell hozzá új képzettség. Lehet, hogy egy más jellegű, más összetételű közösségben jobban fogod magad érezni. Vagy legyél vállalkozó, nyiss webshopot, termelj zöldséget, varj ruhákat, stb. Ezekhez nem kell nagy embercsoport egyrakáson.

Nem hiszem. Lehet, hogy hasonló a gondja 😌

De ezért valóban pszichológushoz kell fordulni?

Mennyi ember topogna az ajtójuk előtt!

Amúgy szerintem ez elég súlyos depresszió is lehet, hogyha valaki teljesen hiábavalónak érzi az életét meg a munkáját.

Mondjuk a "nem szeretek dolgozni" meg aközött hogy hiábavalónak érzi, van még pár árnyalat... :D Mert szerintem elég sokan vagyunk ezzel így hogy ha nem lenne muszáj, nem dolgoznánk. Én is szívesebben utazgatnék egész életemben 🤷‍♀️

A legtöbb ember nem kedvtelésből jár dolgozni vagy mert nincs jobb dolga vagy szórakozása, azért dolgozik mert muszáj, és ez így van amióta világ a világ... én is jobban bírnám ha nem kellene dolgozni és vígan tudnék anélkül is élni mert dugig vagyok pénzzel de nem ez a szitu.

Ezen nem segít senki sem, ezt neked kell elkönyvelni, hog már pedig ez van és kész :-D egy szakember ezt sanszosan már kinevetné, hogy ezzel a "problémával" nem tudsz megbírkózni, ez az élet, fogadd el.