Gyógyszertári Rodolfo

A minap C vitamint vásároltam volna a gyógyszertárban. A kiszolgáló hölgy lelkesen ajánlgatott egy készítményt, ecsetelte az általa eladni kívánt termék jó tulajdonságait: nyújtott felszívódású, ő is ezt szedi és nagyon hatásos. Csak egyet nem említett gyógyszerész létére: az általa preferált C-vitamin étrendkiegészítő készítmény, én pedig gyógyszert szerettem volna. És igen, van különbség.

Napjainkban sok olyan készítménnyel találkozik a vásárló, amelyek talán nem egy gyógyszertár polcaira valók. Kedves Olvasóm, engedd meg, hogy tegyek egy ugrást a múltba, hogy lásd, szkepticizmusom a gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban nem is olyan alaptalan. 10 évvel ezelőtt diákmunkásként dolgoztam egy cégnél, ami táplálékkiegészítőket forgalmazott. Ügyfelei között számos patika is szerepelt, hovatovább a gyógyszertárakban ingyenesen elvihető magazin oldalain is reklámozta magát. Ez a cég kétféle készítménnyel foglalkozott: az egyik kifejezetten hölgyeknek készült, mellnövelő és – feszesítő hatással bírt. Vitték, mint a cukrot. Ez a kampány már lefutott, mikor én elkezdtem dolgozni, helyette viszont fogyasztótablettát dobtak a piacra. Bombaüzlet lett ez is, jól kidolgozott scripttel dolgoztak az értékesítő diákok, főként a króm áldásos hatását kidomborítva győzték meg az ügyfeleket a készítmény hatásosságáról. Hamarosan ez a készítmény is megjelent a gyógyszertárak kínálatában a mellnövelő készítménnyel együtt. Úgy gondolom, most már elárulhatok egy műhelytitkot: ezek a készítmények mind Kínából érkeztek egyenflakonban, címke nélkül. A hozzájuk tartozó címkét ugyanis a magyarországi forgalmazó gyártotta le annak függvényében, hogy a kedves vásárló milyen terméket rendelt. Ha volt 50 db mellnövelő és 100 db fogyitabi megrendelésünk, akkor 50 mellnövelő és 100 db fogyitabi címkét gyártottunk le és ezeket postázáskor ragasztottuk fel a bianco flakonokra. Volt köztünk egy eredetileg élelmiszer-analitikus végzettségű diák is, aki csak úgy kedvtelésből megvizsgálta a fogyitabi címkéjén szereplő összetevőket és kijelentette, hogy ha a termék tartalmaz is annyi krómot, mint amennyi a címkén szerepel, akkor sem lehet hatásos. A tabletták fogyaszthatnak, mellet feszesíthetnek, de csak placebóhatásuk van. Az, hogy valójában mit tartalmaztak ezek a készítmények, soha nem derült ki. A cég pár hónap múlva felszívódott, én meg munka nélkül maradtam hátralévő diákéveimre…

A tapasztalat azonban mély nyomot hagyott bennem. Azóta már családom van, de gyógyszervásárláskor mindig résen vagyok. A legutóbbi gyógyszertári kalandomkor C-vitamin cseppet vásároltam volna gyermekemnek, mert ő még – életkorából adódóan – ebben a kiszerelésben fogyasztja. Már ebből is van többféle változat. A gyógyszerész ismét győzködött, hogy ne vegyem a drágábbat, de én mégis azt választottam. Ugyanis ha a C-vitamin gyógyszernek minősül, akkor azt az OGYI vizsgálja be, és nagy valószínűséggel tartalmazza azt a hatóanyagot, ami a csomagoláson fel van tüntetve. Ha csak étrendkiegészítőt veszel, már felismerheted a megnevezéséről és a csomagoláson a bevizsgáló az OÉTI. Na ezek azok a szerek, amelyeket kevésbé szigorú körülmények között vizsgálnak be (ha egyáltalán bevizsgálnak), ráadásul a küllemük is megtévesztő. A fontos infót pedig mindig csak apróbetűvel jelzik.

Én a magam részéről még mindig a vegyes táplálkozás mellett teszem le a voksomat, de persze vannak helyzetek, amikor ez önmagában kevés. Ha viszont hatóanyagra van szükség, akkor legyen hatóanyag… Tehát, kedves Olvasó, a gyógyszertárban is jusson eszedbe: „Figyeljék a kezemet, mert csalok!”