Gyereknevelési szabályok (beszélgetés)

A nagyszülőknek tényleg az a feladatuk, hogy kényeztessék és szeressék az unokákat, DE! Legyen egy határ.:) És vegyék figyelembe, hogy a felelősség a szülőé, legyen övé a döntő szó is.:)

Szerintem ez korrekten betartható.:)

sziasztok :)

pár napja történt a beszélgetés, azóta a nagyszülők mindennel megkeresnek, megkérdeznek, szabad-e? hülyén hangzik, nem azért csinálják, mert én beszabályoztam az egész családot, hanem azért, lássa Andris, anyáék a főnökök.

úgy néz ki, amiért nyitottam ezt a fórumot, nem mondom, nem aktuális, de ha valaki ugyanilyen cipőben erre téved, csak azt tudom ajánlani, ott és akkor rendezzék le a nézeteltéréseket, attól mert ő a nagyszülő, igenis rá lehet szólni dolgokért, megértik és nem ellenünk akarják nevelni a gyereket, ők kényeztetni akarják, de ez nem csak kényeztetést jelent.

nem fognak leülni vele tanulni sose, nem is az ő dolguk, de alapvető dolgokban egyetértünk és úgy néz ki kijavítottuk a csorbát a kapcsolatunkban, mindenki tudja a feladatát. Andris is ott volt a megbeszélés végén, tudja mit várunk el tőle - mert ugye ő is ludas volt, hogy kijátszott minket felnőtteket egymással szembe - viszont ő is ki van cserélve, tudja a határokat.

azért ne érjen véget ez a fórum, aki csak tud, írjon tanácsokat ilyen hasonló helyzetekre, biztos mások is így járnak sajnos, de a tanulópénz ez esetben nem került sokba, egy ebéd a nagyszülőkkel.

Csak közben látunk egy gyereket is, aki az eltérő viselkedésminták miatt (a szülők próbálják szépre jóra nevelni, a nagyszülők pedig "kényeztetik") teljesen össze van zavarodva, és emiatt a környezetében sem tudja felvenni a ritmust, azt mondják rá kezelhetetlen, pszichológushoz, nevelési tanácsadóhoz küldik. Vajon ezt akarják a nagyszülők is? Nem hiszem... Nem hiszem, ez a fajta kényeztetés a gyerek érdekeit szolgálja.

OFF Igen, én is együtt lakom a férjem szüleivel, alkalmazkodunk, én is, ők is, még a férjem is. Ennek ellenére szeretném a saját életemet élni, a saját gyerekemet a saját elveim szerint nevelni emberré. Különben minek csinálnám?... Nekem szerencsém van, mert a nagyszülők, mindkét részről, támogatnak ebben, helyeslik az elveimet és a módszereimet, még soha nem hallottam tőlük, hogy mert náluk lakunk (illetve rajtuk, mert saját erőből külön lakást építettünk) vagy mert bármikor bármit is segítettek nekünk, tartoznánk nekik. Akár alkalmazkodással, akár belátással, akármivel.

én nagy szeretettel és nem bántónak irom amit irok..egy nagymama nagypapa nem fog rosszat akarni unokáinak, indulok én ki magamból és a tv is korának megfelelőt hagy előtte édességet is annyit enged amennyit te is .. és sorolhatnám mi már azokon régen túlon tul vagyunk sajnos minek még Ti csak előtte és ebben igyekszünk mi magunk kis buta módján segítségükre lenni gyerekeinknek kiktől viszont cserébe nem kioktatást vár már két öreg megfáradt ember...nincs már gondolom én mivel mi már erre a korra ne probáltuk volna...

általában gondolom én mi itt minden azért vagyunk idősek ,hogy az unokáink vidámak és értelmesek egészségesek legyenek...ehhez igyekszünk mi kis segítségül lenni a fiataloknak... én egy öreg szakálas bácsi vagyok ki ha fiatalokhoz szól igyekszik mindig nagy szeretettel és humánummal szólni...nem olvastam előről végig de egy két bejegyzéshez füztem szóló talán szenilis ne is odaillő gondolataimat bocs...

A dac ilyenkor természetes, és örülj, hogy ez a helyzet, mert ez azt jelenti, hogy érdekli őket a dolog, és nem a levegőbe beszélnek, ha azt mondják, úgy lesz, ahogy szeretnéd.

Remélem, ezek után minden ok! Ügyesek vagytok, hogy ilyen jól helyre raktátok a dolgokat.:)

OFF: Ha nem baj, "drága kislánya" az édesanyámnak és az édesapámnak vagyok.

Remélem is, hogy a nagyszülők szeretik az unokájukat és remélem, hogy a topicindító gyermekének nagyszülei megértik, hogy mindez a gyerek érdekében történik.

Bár én nem hiszem, hogy túl nagy elvárás egy nagyszülőtől, hogy ne adjon édességet a gyereknek közvetlenül a főétkezés előtt (azzal semmi bajom, ha utána becukroztatja, sütizteti, csokiztatja), hogy ne engedje éjszakáig tévézni (hiszen azért a gyerekeknek elég nagy az alvásigényük), amikor nála van vagy hogy esetleg kikapcsolja a tévét a korhatáros filmeknél (mert egy 6-7 éves gyereknek talán nem kellene végignéznie, ahogy emberek egymást gyilkolják), csak hogy néhányat említsek az itteni problémákból. Ez nem kényeztetés...

drága kislányom mi nagyon szeretjük az unokáinkat nem a mi feladatunk már a fegyelmezés...sakkbantartás szabályfelállitás stb a mi feladatunk szeretni és kész...

tudom hogy ezt is lehet bután de bocsássatok már m,eg nekünk érte...és nagyon örülünk ha ti sokkal ügyesebbek vagytok mint mi...

persze hogy minden gyerek más és más de egy nagyszülői szeretet mindegyiknek kell talán...ugy rakd rendbe hogy a mamát papát ne érintse...

Igen, minden nagyszülő ezt szeretné, csak sajnos nem minden gyereknél tartható ez a rendszer. Nálunk speciel igen, a gyerek helyrerakta magában, mi az, amit szabad a mamáknál, és mi az, amit lehet otthon, és ugyanígy próbálgatja a határait a külvilággal.

Ebben az esetben pedig épp az a baj, hogy a gyerek azt veszi mércének, ahogy a nagyszülő elkapatja, össze van zavarodva és az egyéb kapcsolataiban ezt a "normát" kívánja tartani, így pedig kezelhetetlennek bélyegezték meg. Mindenki ismeri a saját gyerekét (unokáját) és tudja, hogy azt a gyereket hogyan kell kezelni. Ha egységes szabályrendszer kell ahhoz, hogy a gyerek tisztában legyen a határokkal, a nagyszülőknek szerintem igenis együtt kell működni a szülőkkel. Ez elsősorban a gyerek érdeke, ha a nagyszülő szereti az unokáját, akkor megérti és idomul.

Nálunk is vannak dolgok, amikről a nagyszülők tudják, hogy nem szeretem, és ők sem teszik, de mindezek mellett is többet szabad náluk, mint nálam. Lesz mit korrigálni így is, hidd el.

sziasztok, túl vagyunk a megbeszélésen, helyre tettük a dolgokat. párom szerint majd ő kezeli a helyzetet ezután, ne egyen "konfliktus" anyósékkal, persze mindenki mindent megtesz... remélem sikerül a régi jó kapcsolatot visszaállítani, akkor mennek majd a dolgok rendesen. persze dacosak anyósék, de úgy nem mehet tovább, hogy ők csak kényeztetnek.

Úgyhogy most tiszta lappla, újult erővel előre :)))

El nem tilthatod a gyerekeket a nagyszülőktől.

A párod hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez...ő megpróbált már beszélni a szüleivel?

"Ha később a viselkedésével (csak egy példát írtam) gondok lennének, hidd el, mindenki rád mutogat, nem azt mondják, hogy a nagyszülők kényeztették el"

Hogy mennyire igazad van!!! Én nem is gondoltam erre, de ez tényleg így van. Sajnos!

Anyu például sokkal jobban fogja a lányaimat, mint én, mégis szívesen mennek hozzá. Pedig, ő nem könyörög nekik, két kérés után rácsap a fenekükre...persze, csak kuncognak rajta, de komolyan veszik.

Csak meg kellene beszélni anyósékkal, hogy te mit tartasz fontosnak a gyerekeddel kapcsolatban és ezt ők is tartsák tiszteletben. Ha később a viselkedésével (csak egy példát írtam) gondok lennének, hidd el, mindenki rád mutogat, nem azt mondják, hogy a nagyszülők kényeztették el. Most állj a sarkadra, amíg kisebb a gyerkőcöd, később nehezebb lesz.

most lesz egy beszélgetés a nagyszülőkkel, mert sajnos odáig jutott Andris, hogy valami ha kiderül, amit elsunnyogott, nem az bántja, hogy megszegte a szabályunkat (anyáét, apáét) hanem az, hogy nem titkolta előlem jobban! Véletlenül derült ki, hogy a nagypapával megnézték a Birodalom visszavág star-wars részt, én ezt 7 évesen még nem engedem, de nagypapa nem tudta, nem kérdezték meg, és Andris lazán megnézte (11-ig, vagy éjfélig tartott kb. másfél hónapja volt ez). Most egy véletlen haverokkal való beszélgetés alatt elszólta magát Andris, hogy ő azt már látta :(

Ilyen történik pl. ami nekem nagyon nem tetszik.

biztos ez is benne van.

de ha tartósan egy fedél alatt éltek a nagyszülőknek is muszáj alkalmazkodni a szülők elképzeléseihez.

nálunk is ez van ha viszem a nagyszülőkhöz tudom többet máshogy engednek neki mintha itthon lenne.de azért a gyerek érdekében apróbb dolgokat így is kiharcoltam-édesség.ha meg én is ott vagyok akkor az van amit én mondok-és nem az amit a mama-papa.ebből ők is tanulják hogy kell a gyerekhez alkalmazkodni.

és most otthagytam egy hétre-azért felvázoltam mire figyeljenek.egyszerűen ki kellett "vívnom" magamnak a szülői szerepet-főleg az elején, mert akkor még jobban beleszóltak akarták helyettem meghozni a döntéseket-anyu el is pityeredett párszor amikor mondtam hogy majd én tudom mit hogyan szeretnék-de belerázódott hogy ő "csak" nagyszülő.

és elmondtam nekik, ha tömik édességgel akkor ne hívjanak fel lét nap múlva hogy menjek a gyerekért mert nem eszik.mindig szólok apósnak anyósnak is-például após kóláztatni szerette volna én meg nem engedtem.van amihez ragaszkodom van amit meg elnézek a nagyszülőknek-amúgy is változik mert egyre nagyobb a gyerek.

de jó lenne ha a nagyszülők segítenének az alapvető dolgokban.

Nálunk is az van, ami Kedveskééknél, a gyerekek tudják, hogy otthon, mamáéknál, mamiéknál, vendégségben, óvodában, stb. hol vannak a határok, mik azok a dolgok, amikhez alkalmazkodniuk kell.

De ha a gyerek ezt magában nem tudja lerendezni, akkor a szülőknek, nagyszülőknek, a szűkebb környezetnek kell segítenie a gyereket, hogy ez helyrekerüljön. Kár, hogy így állnak a dolgokhoz a nagyszülők:-(